HTML

Nőkovács

A női viselkedésről fogok írni,az elkövetett hibáinkról. Férfiakat megkérdezve.:-)

Friss topikok

Címkék

A házicseléd :-)

2015.02.15. 13:33 Nőneklenni

Rengeteg női panaszt látok, hallok, miszerint: én mindent megtettem, főztem,mostam takarítottam, az a szemét pedig nem becsülte.

Egyet felejtenek el ezek a hölgyek, azt, hogy egy férfi nem takarítónőre vágyik, nem is szakácsnőre, hanem társra.

Ezekkel a női "eszközökkel" mint a mosás, a főzés, a takarítás nem lehet egy férfit magunk mellett tartani. Hiszen főzni már rengeteg férfi tud, legtöbben szebben takarítanak, mint a nők, a mosógépet be tudják kapcsolni, minek kínlódjanak adott esetben egy sárkánnyal, amikor teljesen önellátóak.

Mindezek mellett azt gondolom, a legtöbb férfi mégis vágyik egy jó párkapcsolatra, kivétel talán a MGTOW "mozgalom" követői, mely "mozgalom" véleményem szerint a feminizmus fiúgyermeke/ következménye.

Azt hiszem, a legnagyobb hibát akkor követjük el, amikor a kapcsolat kezdetén mindent kiveszünk a férfiak kezéből. Azaz nagy odaadásunkban mindent elvégzünk. Gyakorlatilag saját magunkból csinálunk házicselédet.

Lehet, hogy egy férfinak evidens lenne , hogy ő viszi le a szemetet pl. , de ha mi azt mondjuk: majd mi megcsináljuk, ülj csak le, akkor miért csodálkozunk, ha ezt megteszi, megszokja, nem csinálja a továbbiakban? Ha így indítunk egy kapcsolatban - gyakorlatilag visszaminősítjük gyereknek a férfit, aki helyett anyukaként mindent el kell végezni- , semmiféle alapunk nincs arra, hogy ezt később a fejéhez vágjuk.Vagy említhetném például a rengeteget hallott zokni szétdobálást a lakásban. Szerintem egy felnőtt személyiségnél alap, hogy tiszteletben tartjuk a munkáját is, így nem hajigálunk mindent szerteszét, de ha mégis így történik és mosolyogva szedegetjük, akkor később ne szidalmazzuk, hogy milyen lusta disznó.

Nem kötelező már az első percekben sem takarítónőt játszani.Vagy ha azt játszunk, ne csodálkozzunk, ha akként kezelnek.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne végezzünk tipikus női munkákat. Számomra a nőséghez a klasszikus női feladatkörök szorosan hozzátartoznak. Mint ahogyan rengeteg dolog van, amit férfimunkának minősítek, így a vészhelyzetektől eltekintve nem állok neki. Mondandóm lényege az, hogy csak ezekkel a tevékenységekkel egyetlen férfit nem tudunk magunk mellett tartani, csak esetleg holmi nagyra nőtt kamaszgyereket. Akire férfiként sem tudunk tekinteni ugyebár. :-)

Amivel vonzóvá tudunk válni, szerintem, az az általam csak trojkának nevezett viselkedési mód, mellyel leírva, kimondva szembesülve többnyire fúriaként reagálnak a hölgyek. :-)

Mégpedig ez: " egy nő legyen szajha az ágyban, szakács a konyhában, úrinő a társaságban". Állítólag korabeli hölgyektől ered a mondás, de bevallom nem jártam utána. :-)

Nagyanyáink tudtak valamit. :-) Mielőtt indulatba jövünk, próbáljuk értelmezni ezt a mondatot!

Szakács a konyhában: a női gondoskodás. Melynek természetesen része a konyha, a főzés, a család ellátása is.

Szajha az ágyban: a nő részvétele a kapcsolatban szexuális területen is. Kimutatása annak, hogy vágyunk a férfira illetve odaadjuk magunkat neki, elfogadjuk, befogadjuk.

Úrinő a társaságban: kulturált viselkedés, tisztelet a másik iránt.

Szeretik ezt a mondást félremagyarázni, indulatokat kelteni vele, holott szerintem egy teljesen normális és nőies gondolkodási és viselkedési forma.

Ha ezt a trojkát sikerül elsajátítani, jó eséllyel tudunk tartós és mindkét félnek megfelelő kapcsolatot kialakítani.

De azzal, ha nem főzünk/gondoskodunk, ha a szexualitást árucikként / jutalom-, büntetőeszközként, csak a férfival szembeni elvárásokkal, nem aktívan részt véve benne, hanem azt elviselve( legyünk már rajta túl), ha társaságban a férfit navigáljuk, leszóljuk, utasítgatjuk(megalázzuk mások előtt) .....nos ezzel a viselkedési móddal valamirevaló férfi tartósan nem marad mellettünk.

Akkor sem, ha " mi mindent megtettünk". :-D

Mi mindent? :-)  Ha mindent megtettünk volna, jó lenne a kapcsolatunk és jól érezné magát velünk a férfi.Akkor ilyen mondatok sem merülnének fel :-)

 

 

 

 

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://nokovacs.blog.hu/api/trackback/id/tr177177053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Gerilgfx 2015.02.15. 14:53:59

nincs is idegesítőbb, amikor egy nő kényszeredetten takarít, és házimunkát végez.

talán csak az idegesítőbb, amikor ezt felhántorgatva veri a mellét, hogy ő mennyire keményen dolgozott itthon.

teljesen tönkreteszi az otthon légkörét az állandó sürgölődés, forgolódás.

nem csoda, hogy az ilyen nőket előbb-utóbb kibasszák a faszba, én is így tennék.

persze férfiban is van ilyen, az meg kimegy, és átrakja az árok egyik partjáról a köveket a másik partjára, vagy kapálja egész nap a krumplit, ami pont ugyanez, mert attól még a krumpliból nem lesz több.

mi a faszom baja van ezeknek az embereknek egyáltalán?

zombigyilkos 2015.02.15. 19:55:13

Kedves Nőneklenni!

Komolyan mondom, neked be kellene menned általános és középiskolákba, és tanítanod kellene a jövő lányait arra, hogy hogyan lehet jó párkapcsolatban élni. De taníthatnád ezt felnőtt anyukáknak is nyugodtan. Meg akár könyvet is írhatnál róla. Ahogy a ferfihang.hu egyes szerzői is nyugodtan taníthatnák a fiúkat, úgy te ugyanezt tehetnéd (néhány nőtársaddal együtt) a lányokkal.

Ha nagy leszek és sok pénzem lesz, komolyan mondom, meg foglak keresni, és fel foglak kérni könyvírásra meg hasonlókra. ;) Ne nevess rajta, tényleg így lesz! :)

Nőneklenni 2015.02.15. 21:12:04

@zombigyilkos: :-D
De nevetek egy kicsit! :-)
Elkezdtem egy könyvet írni, erősen gondolkodom női összejövetelek tartásán és egy ideje rengeteget foglalkozom az ifjúsággal. :-)

És az a felvetésed, hogy a férfihang szerzői taníthatnák a fiúkat, kifejezetten szimpatikus. :-)
A fiúkat csak férfiak taníthatják férfimintára.

Nőneklenni 2015.02.15. 21:13:03

@Gerilgfx: :-D van igazság abban, amit írsz. :-)
Szerintem saját magukkal van bajuk igazán. :-)

zombigyilkos 2015.02.15. 22:32:24

@Nőneklenni:
Akkor ezek szerint egyre gondoltunk. Hiszed vagy sem, pont ugyanezt csinálom újabban, csak a női helyett a férfi utat járva. De a lényegét tekintve azonos a célja. ;)

/ Viszont ha nagy leszek, ennek ellenére is megkereslek! :) /

Gerilgfx 2015.02.15. 23:50:57

@Nőneklenni: vagy csak egyfajta cselekvési kényszer, menekülés a világ elől. elvégre, addig se kell beszélgetni, amíg porszívózik.

Nőneklenni 2015.02.18. 13:33:16

@zombigyilkos: Miért ne hinném? :-) Sőt örülök neki, hogy a férfiak körében is elindult egy férfimintát és értékeket bemutató, fontosnak tartó és erre nevelni próbáló "mozgalom". :-)

Keress! :-)

Szederág 2015.03.30. 19:41:51

Érdekes, gondolatébresztő cikk. A magam részéről annyit tudnék hozzáfűzni, hogy manapság sokféle családi háttérrel rendelkező párok kerülnek össze. Mert minden bizonnyal vannak olyan fiúk és lányok, akiknél a családban a hagyományos szereposztás műkdtt. Apu dolgozik, megszerel ezt-azt, esetleg kertet művel. Anyu szintén dolgozik, meg főz, mos, vasal, varr és kikérdezi a gyerekektól a leckét. És A: ezt a modellt átadják gyerekeikenek is, azaz a fiú megtanulja aputól a szerelgetést,stb, alány meg anyutól a főzést, vasalást stb. És úgy indul el a nagybetűsbe, hogy akkor neki egy kapcsolatban ez lesz a szerepe. B: legyen fiú vagy lány, "te csak tanulj gyermekem!" felkiáltással a család kiszolgálja a gyermeket, aki úgy indul el a nagybetűsbe, hogy egy gombot se tud felvarrni. És akkor csak két példát soroltam fel, nem említettem az egyedülálló szülő által ilyen-olyan módon felnevelt gyerekeket.
Nos ezekből igen érdekes kombinációk születhetnek és nem biztos, hogy a kapcsolat elején egyből kibújik a szög a zsákból.
Én egy 11 éves fiú és egy 8 éves lány anyukája vagyok. A legjobb amit tehetek szerintem az érdekükben- nem azért hogy jó férj, vagy jó feleség legyen belőlük, hanem, hogy szuverén emberek legyenek-az, hogy apránként megtanítom őket mindenre ami egy átlagos életvitelhez kell. Tanuljanak csak meg mindketten főzni, vasalni, szöget beverni és ne legyenek senkire ráutalva ilyen apróságokban. Aláírom, 30 mázsa marhatrágyát fizikai erejénél fogva inkább a férfi hordjon szét a kertben, de a vasárnapi ebédet lehet együtt is főzni, vagy annak akinek épp kedve, vagy ideje van rá.

Mme.Brioche (FR) 2015.08.25. 14:47:13

Én is hallottam, hogy ez volt a régi asszonyok vezérelve, bár leírva nem láttam soha, mármint régi könyvekben, ahhoz ez túl pikáns, de én nagyon szeretem, és hozzájuk hasonlóan én is igyekszem ezt szem előtt tartani, pláne mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a családi berendezkedésünk is hagyományos. Mindig úgy voltam vele, hogy ha a férjem olyan nagylelkű és önfeláldozó, hogy engem megkímélve ő megy ki a nagyvilágba a farkasok közé leölni a mammutot, és hazacipelni, akkor az a legislegminimum tőlem, hogy itthon mindent megkapjon cserébe, amire csak vágyik. Mert lássuk be, egyáltalán nem kér sokat vagy nehezet. Tiptop otthont, finom ételt, odaadó szeretőt, vidám légkört, intelligens beszélgetőtársat és egy olyan nőt, aki nem hoz rá szégyent a világ előtt, nem beszéli ki mások előtt, hanem örök véd- és dacszövetségben áll vele. Sosem értem miért sipákolnak emiatt a nők, és miért állítják be rabszolgamunkának, hiszen az otthon fészekpuha melegében maradva lehet elvégezni ezeket a dolgokat, de egyik sem olyasmi, amit csak a férfiért történik, hiszen tiszta élettérre, jó ételre, tüzes szeretőre, beszélgetőtársra nekem ugyanúgy szükségem van, mint neki, és mivel volt gyerekszobám, saját magamra sem hozok szégyent társaságban. És ha ezekre ugyanúgy szükségem van akkor is ha egyedül vagyok, akkor ugyan mibe telik két emberre is elvégezni ezt, figyelembe véve az ő igényeit is. Semmibe, sőt örömet okoz. Mert örömet okozni jó.

És ha azt látja, hogy nem veszem természetesnek amit ő tesz értem, hanem hálás vagyok érte, és ezt el is mondom neki, és ki is mutatom, és az én részemet mint egy ajándékképp ajánlom fel cserébe az ő részéért, akkor ő is értékeli az igyekezetemet, mert így működik az ember. A nagyapám több évtized után is minden ebéd után kézcsókkal köszönte meg a nagyinak a főztjét.