HTML

Nőkovács

A női viselkedésről fogok írni,az elkövetett hibáinkról. Férfiakat megkérdezve.:-)

Friss topikok

  • Vaki Vaki: @Nőneklenni: Valami komoly tudós ember írásában volt az információ, miszerint ugye a törzsfejlődés... (2021.05.25. 16:02) Ha a férfi hallgat 3.:-)
  • Sipi81: Nekem tetszett a bejegyzés. Az erős nőről mindig ez jut eszembe, amikor Boldizsár Ildikó volt rége... (2020.07.27. 23:43) Az erős nő

Címkék

Férfiakra/apákra márpedig szükség van

2015.05.01. 15:37 Nőneklenni

Örömmel látom, hogy sorban jelennek meg a cikkek, miszerint szükség van az apákra/férfiakra.

Ugyanakkor elkeserítőnek tartom, hogy egy természetes dolog mellett kampányolni kell.

Sokan szeretnék elbagatellizálni a férfi szerepét, férfi és apa voltát, pedig nélkülözhetetlenek az élet minden területén.

Az egyik nagyon fontos dolog, az apaminta. (Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem minden férfi tud jó mintát mutatni, ahogyan nem minden nő sem)

A házasság, a család intézménye válságban van. Rengeteg a "félcsalád" , ahol is a nő neveli életvitelszerűen a gyerekeket. De mire neveli?

Ahogyan írtam már róla, mi nők, nem fogunk tudni férfimintát prezentálni a gyerekeinknek.

A mi nevelésünk - nemünkből adódóan- más jellegű, mint egy férfinevelés.

Egyetlen példa:

Nemrég beszélgettem egy férfival, akinek fia van. Ő elmondta, annak idején a játszótéren nemhogy távol tartotta volna a fiát az eszközök használatától, hanem egyenesen felküldte mindenre. Természetesen figyelt rá.

Mi nők pedig leggyakrabban túlféltjük a gyerekeket. "Fel ne mássz...", "Jaj, leesel..." és hasonló kijelentésekkel, viselkedéssel. Azt gondolom, ezt muszáj lenne egyensúlyban tartani a férfi bátorságra, kezdeményezőképességére való nevelési módszereivel.

Ezt és minden mást.

Ehelyett mi egyedül neveljük a gyerekünket, sokszor beleszólást nem tűrően, sőt az apától elidegenítve, a női minták, érzésvilág, elvárások használatával. Akár egy fiúgyereket is természetesen.

Tessék mondani, hogyan lesz abból a fiúgyerekből férfi? Milyen "férfi" lesz belőle?

Félcsaládoknál a legnagyobb hiba az apától való távol tartás, elidegenítés.Egyrészt a nyakunkba vesszük a teljes felelősséget a gyereknevelés terén - feleslegesen, hisz sok-sok apa nagyon szívesen venne aktívan részt ebben- , másrészt mit tanítunk a gyerekeinknek ezzel, harmadrészt önző módon csak a saját -vélt-sérelmeinkre koncentrálva nem törődünk sem az apa, sem a gyerek érzéseivel, érdekeivel.

A gyerek- sokadszor írom le- nem bőrönd. Nem vagyontárgy, amit válás esetén felezni kell. A gyereknek semmi köze ahhoz, hogy a szülők között megromlott, vagy elhidegült a viszony.

Ha már így történt, a gyerek érdekeinek maximális figyelembevételével kell intézni a további életet. Minél kevesebb sérülést okozva.

Sajnos az ellenségeskedéshez a törvények is asszisztálnak. Nonszensznek gondolom és kimondottan gyermekellenesnek azt a gyakorlatot, ami folyik, azaz az apa megszabott időközönként jogosult csak arra, hogy a gyermekével legyen.

Látom, hallom az ismerősi körömben - az általam rémtörténetnek titulált- kapcsolattartásokat , hogy egy többnapos ünnepen pl. ide-oda rángatják a gyereket : "péntek este elviheted, de szombat délután 3-ra hozd haza, majd vasárnapdélután 5-kor odaadom hétfő délig".  Ez agyrém és számomra elfogadhatatlan.

Igenis a gyereknek mindkét szülőjére szüksége van. Pont. Igenis fontos az apával töltött idő. Pont. Igenis fontos, hogy ne érezze, oda-vissza van rángatva. Pont. Igenis fontos egy amennyire csak lehet, nyugodt légkör maga körül. Pont.

Aki ezt vitatja, tagadja, ez ellen tesz, a lehető legrosszabbat teszi a gyermekével.

 

 

 

 

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nokovacs.blog.hu/api/trackback/id/tr857419672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

notC 2015.05.07. 12:54:33

bocs... Ezt viszont nem tudom szó nélkül hagyni.. Te is arról írsz, hogy egy azonos képességekkel bíró apa-anya osztozkodáskor csakis az anya viheti a gyereket, még akkor is, ha mondataidból kicseng az "anyai jóindulat", miszerint szegény gyerek néha láthassa az apját is... (igaziból a jogrend is olyan, hogy nem kicsit kell megverekedni a bírósággal, ha a szülők megosztott nevelést/elhelyezést szeretnének)
Van egy olyan érzésem, hogy fordított felállásban, azaz ha a gyerek alapból az apánál van, az anya (már ha egyáltalán érdekli) sokkal nagyobb szabadságot és a gyerektartásin messze túl! sokkal több kötelességet is kapna. Vagyis sokkal jobban be lenne vonva a gyerek életébe, mint amennyire az apát méltóztatik sok nő beengedni.

Szederág 2015.05.08. 20:01:17

Pár dolgot fűznék hozzá az írásodhoz:
1.Nem csak a fiúknak, hanem a lányoknak is hiányzik az apjuk. A lényeg pont az, hogy mindkét szülőjükre szükség lenne. Ezt persze te is írod, de túlságosan ki van hegyezve a bejegyzésed a fiúkra.
2.Továbbá a gond nem csupán az, hogy nem lát a fiú/lány apamintát, anyamintát, hanem két szülős család mintát sem lát. Azt látja, hogy apu/anyu frankón mindent meg tud csinálni egyedül. Egyedül hoz döntéseket is. És ebből szép kis nyalánkságok lesznek. Lehet, hogy felnőttkorában főnökösködő partner lesz. Ő akar irányítani, nem beszél meg dolgokat. Az is lehet, hogy túl magas elvárásokat támaszt a jövendőbeli partnerrel szemben. Vagy ha az egyedül maradó szülő esetleg túlságosan is ráfókuszált a gyerekekre, kiszolgálta őket, csak róluk szótl az élete, vajon milyen bánásmódot fog várni az ilyen gyermek a partnerétől, ha felnő? Le tud-e válni majd az ilyen szülőről ahogy az bizonyos életkor után egészséges lenne, vagy egy életen keresztül apu/anyu lesz az első helyen? Ugye mennyire bonyolult ez?
3.Válások mindig lesznek. A legjobb ami ilyenkor történhet szerintem, hogy egyrészt maradjon meg a kapcsolattartásnak az a módja, ami mindenki számára (gyerek, szülők) kielégítő és hangsúlyozom, nem erőltetett, terhes. Válás után a hagyományos kapcsolattartási formák következménye általában az, hogy az egyik szülőnek jutnak a dolgos hétköznapok, a másiknak meg a mókás, programokkal teli hétvége. Ja, hogy olyankor a másik szülő is kikapcsolódhat? Persze, egyedül.
4.Ami meg a hiányzó családmodellt illeti, ne maradjon a szülő társ nélkül. Persze dolgozza fel a válást, próbáljon rájönni, akár segítséggel, hogy mi tette őt alkalmatlanná a párkapcsolatra. És próbáljon olyan társat találni akivel együtt nevelik a gyerekeket. A másik szülő is fog keresni-találni másik párt.
5. Szép ideál, hogy az elvált szülők együtt nevelik a gyerekeiket továbbra is. De véleményem szerint ezzel nagyon vigyázni kell. Tegyük fel, hogy megállapodunk abban, hogy a másik szülő bármikor jöhet, belekapcsolodhat a gyerekek életébe. Tanulhat vele, viheti edzésre, maradhat lefekvésig, olvashat neki stb. Osztán másik szülőnek párkapcsolata lesz. Persze még mindig a gyerek az első, de a látogatások ritkulnak, amit a gyerekek megéreznek. Ja és persze ott is lehet közös gyerek. Egy szó mint száz, jobb szerintem kialakítani egy rutint, amit mindenki megszokik, és ami szent és sérthetetlen maradhat bármilyen körülmények között.
Várom az ellenvéleményeket :)

Nőneklenni 2015.06.28. 12:40:46

@notC: Ezt nem vitatom. :-) Nem támogatom a jelen gyermekelhelyezési gyakorlatát. A közös felügyelet, illetve a váltott elhelyezés - szerintem- ami legoptimálisabb lenne ebben a helyzetben.

Nőneklenni 2015.06.28. 12:45:28

@Szederág:
Szia! :-)

1. pont. Egy területről írok, így mindent felölelni nem tudok. Természetesen fiú és lánygyermeknek ugyanúgy szüksége van mindkét szülőjére.
2.pont. Egyetértek. Szülői együttműködés kell.
3. pont. Ahogyan az előbb is írtam, közös felügyelet,váltott elhelyezés, amit preferálok. És a szülői együttműködés persze. :-)
4. pont. Nem vitatom. :-)
5. Részemről nem fosztanám meg a gyerekemet attól, hogy bármikor találkozzon az apjával, amikor alkalmas.A többi - új párkapcsolat, "új gyerek"- emberség és intelligencia kérdése.

2015.06.28. 16:16:39

@Szederág:

1. Teljesen egyetértek.

.

2. Ezzel is.

.

3. Valóban lesznek válások. DE NEM MINDEGY, HOGY MENNYI!
Amióta a családjogi törvények és a bírói gyakorlat ellehetetlenítette az apákat, meg amióta megerősödött a szociális (nőtartó) háló, azóta növekszik folyamatosan a válások száma/aránya. Az 50-es években a válások aránya 10-15% körül volt. Most 50% feletti, sőt, néhol a 60%-ot elérte nemrég. Ennek oka van.
Mégpedig az az oka, hogy a nőknek nincs vesztenivalójuk a válással.
Nézd csak meg itt Pixinor írását. Miért vált el a férjétől? Mert csak. Megunta a kapcsolatot, ő maga vallotta be. És mivel vesztenivalója sem volt, ezért vált. Tönkretette vele egy apa és egy gyerek életét - és sz@rt rá nagy ívben, mivel a gyerek, a lakás meg a tartásdíj (amiből él) megmaradt neki. Ő tökéletes példa az általános válási procedúrára.
Ugyanis míg régen a nők a válások 40%-át kezdeményezték, addig ez mára 70-80% lett!

Szóval itt is csak egyet tudok érteni Nőkováccsal:
- Kötelező közös felügyelet, váltott elhelyezés.
- Tartásdíj megszüntetése (csak akkor kelljen fizetni, ha az egyik fél nem akarja nevelni a gyerekét).
- Váláskor mindenki azt a vagyont kapja, amivel beszállt a házasságba (nem pedig 50-50%).

Amúgy ahol bevezették a közös felügyeletet, ott az alábbiakat érték el:
- Kevesebb válás
- Kevesebb problémás gyerek
Bizonyított tény, hogy azok a gyerekek, akiknek a szülei ugyan elváltak, de közös felügyelettel nevelik a gyereket, azoknál a gyerekeknél ugyanakkora a problémás gyerekek aránya, mint az ép házasságban felnövőknél. Viszont azoknál, ahol csak az anya neveli a gyereket, ott kimagaslóan nagy a problémás gyerekek aránya. Problémás gyerek alatt az iskolából kibukó, viselkedészavaros, szenvedélybeteg, depressziós, bűnöző hajlamú és hasonlókat értem.
Itt olvashatsz róla:
www.ferfihang.hu/2011/11/28/apatlansag/
utveszto.uw.hu/os/apatlan-tarsadalom.html
Ha jobban belegondolsz, a drogprobléma, alkoholprobléma, dohányprobléma, a depresszió problémája, az öngyilkos fiatalok problémája, az iskolából kibukók problémája és hasonlók igazából az 50-es évek óta növekedett meg a nyugati világban. És ez a növekedés még most is tart. Mivel azóta erősödött meg igazán a nőknek kedvező szociális háló és a nők pozitív diszkriminációja (férfiak hátrányos megkülönböztetése).

.

4. Erre társadalmilag nemigen lehet ráhatás.
Ettől függetlenül a gyereknek elsősorban a biológiai szüleire van szüksége.

5. Lásd, amit Nőkovács is írt, meg én is:
közös felügyelet, váltott elhelyezés.

/Még mindig nem reagáltál az oktatással kapcsolatos felvetésekre./

2015.06.28. 16:23:31

@Nőneklenni:

Mondom én, hogy te én vagyok, csak női kivitelben! ;)

Nőneklenni 2015.06.28. 18:49:54

@zombigyilkos: Tudod, hogy megnevettettél? :-D

Nőneklenni 2015.06.28. 18:54:41

@zombigyilkos: a 3. pontodhoz. :-)
Próbálok én is tenni azért, hogy ez az ítélkezési gyakorlat megváltozzon. :-)
A jelenlegi, ha csak a gyerekekre koncentrálunk,lélektelen gyermekellenes gyakorlat.
A váltott elhelyezéssel a tartásdíj "probléma" is megoldódna. Irreális elvárásnak tartom, hogy anyák az apák lehúzásából akarnak élni.
Természetesen tudom, hogy mindenre van példa, arra is, hogy az apa nem akar részt venni sem anyagilag, sem erkölcsileg a gyermek életében.
A gyermeknevelési költségek tekintetében is az együttműködést preferálom a szülők között, amennyire lehet, emiatt sem szenvedjen a gyermek hiányt, elvégre is ő a legnagyobb áldozat a válások során.

2015.06.30. 20:26:43

@Nőneklenni:
Teljesen egyetértek. (Megint. :) )
A gyereknek kell(ene) lenni az elsőnek minden esetben, és a szülő ennek kellene, hogy alárendelje a többit.

A váltott elhelyezés és a közös felügyelet egyébként ebben sokat segíthetne. Ha úgy írnák meg a törvényt, hogy a bíróságok (a gyerek érdekét szem előtt tartva) arra hozzanak _mindig_ döntést, hogy mindkét szülő nevelje a gyereket (kivétel persze a rendkívüli esetek, de az más kérdés), az már egy első lépés lehet.
A második meg az, hogy amelyik szülő nem akarja nevelni a gyerekét, akkor _annak_ kellene fizetnie a tartásdíjat.
Így az anyukák sem rinyálhatnak azon, hogy a gonosz férfi kibújik a felelősség alól, és a férfi sem tud kibúvót találni.
A tartásdíjat egyébként úgy állapítanám meg ilyen esetben, hogy gyerekenként a jövedelem 25%-a, de legalább havi 25-30ezer Ft. (A mostani gyakorlat elég gáz.)

Nőneklenni 2015.07.24. 19:17:28

@zombigyilkos: Sajnos ez egy nagyon komplex dolog, az alapja a gondolkodás megváltoztatása lenne. Nemigen megy a kommunikáció és a konfliktuskezelés. Ez lenne pedig az alap ahhoz, hogy legkevésbé sérüljünk.
A tartásdíj gyakorlat sem így, sem úgy nem jó.
Tudom, hogy vannak akik nem fizetnek, néhány ezer Ft-ot fizetnek, de egy 100.000.-es fizetésből 25-30.000.- levonása "halálos".
Nagyon sok területen van baj, lenne szükség változásra.

2015.07.25. 12:22:52

@Nőneklenni:
Lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam.
Az én rendszeremben tartásdíjat csak akkor kellen efizetnie bármelyik félnek is, ha nem akarja nevelni a gyerekét. Tehát:
- Első lépés: bíróság meghatározza (a gyerek érdeke miatt), hogy a gyereket mindkét szülő, közös felügyelettel, váltott elhelyezéssel kell nevelje, ahol mindkét fél hasonó időt kap arra, hogy a gyerekkel legyen.
- Második lépés: Szülők megegyeznek, hogy ezt a feltételt hogyna tudják megoldani.
- Harmadik lépés: Ha valamelyik szülő nem hajlandó aléávetni magát annak, hogy a gyerekét nevelje, akkor szól közbe újra a bíróság, és tartásdíjat állapít meg az illető felé.

Tehát tartásdíj csak akkor lenne, ha valaki nem akarja nevelni a gyerekét. Logikus, hogy akkor legalább pénzben járuljon hozzá ahhoz, hogy a másik elvégzi az ő munkáját is.
Szóval így értettem.

Nőneklenni 2015.07.25. 15:26:42

@zombigyilkos: Ez egy jó "konstrukció". :-)

Szederág 2015.07.26. 22:50:04

@zombigyilkos: Szia :) /Hát ezért nem jó hónapokra megszakítani egy beszélgetést. Már nem is emlékszem hol tartottunk okatatásügyben, viszont adtál egy jó szakdoga témát a tanári szakma elnőiesedésével kapcsolatban ;)/
Ami a közös nevelést-felügyeletet illeti, ha tényleg ez a felállás,a tartásdíj valóban feleslegessé válik. Meg lehet beszélni, hogy ki vesz új cipőt, elfelezni a tanszerek, tandíjak,stb árát. Ha viszont nincs közös felügyelet, akkor a "hétvégi" szülő természetesen fizessen. Csekélyke hozzájárulás ez még így is ahhoz a keresethez képest ami a válás miatt az egykori közös háztartásból kiesik.

Más. Abből ahogy a válásokról írtok (te és Nőneklenni) úgy tűnik, mintha, nem lettetek volna még tűzközelben. Amikor a válni kívánó felek a bíróságra mennek érdemes megegyezniük például a gyermekelhelyzés kérdésében. Ha nem tudnak megegyezni, akkor a bíróság dönt a gyámhatóság véleménye alapján.

Egyébként én is elváltam. Itt, nyilvánosan nem fogok beszámolni a körülményekről, mert ez tiszteletlenség lenne a volt férjemmel és talán magammal szemben is, de privátban szívesen.

A közösen gyakorolt felügyelet nagyon szépen hangzik, sajnos kevés esetben tűnik reális megoldásnak. Nem véletlen, hogy elvált a két szülő, feltehetően sok lenne a vitás kérdés a nevelési stílussal, fókuszpontokkal kapcsolatban (járjon-e zeneórára, vagy az csak amolyan "úri huncutság", mit ehet, meddig maradhat fenn, mit nézhet a tévében és még sorolhatnám). És ráadásul ezzel még mindig nem oldódott meg az hogy a gyermek egymást szerető szülőpárt lásson modellként maga előtt. És igen, valószínűleg lesz a biológiai szülőknek új kapcsolata, féltestvérek, bonyolódik a helyzet. Ahogy Nőneklenni egykorábbi kommentben említette, intelligenciával megoldható, csakhogy az sok helyen sajnos nincs. Ha viccelhetek kicsit, akik szépen, békében tudják közös felügyelettel nevelni a csimotáikat, egyátalán minek váltak el? De ez tényleg csak vicc volt :)

2015.08.04. 22:36:14

@Szederág:
Több helyen és országban bevezették már a közös felügyelet kötelező (bíróság által meghatározott) módszerét.
És működik:
seveled.cafeblog.hu/2013/11/09/9-tevhit-a-kozos-felugyeleti-jogrol/
Eleinte nehéz, de hosszú távon jobb a szülőknek, és ami a legfőbb, sokkal jobb a gyereknek. És igazából ez a fontos.
A gyerek érdekét kellene nézni, nem a felek érdekét és problémáit. A gyerek érdeke pedig a közös felügyelet.
süti beállítások módosítása