HTML

Nőkovács

A női viselkedésről fogok írni,az elkövetett hibáinkról. Férfiakat megkérdezve.:-)

Friss topikok

Címkék

Kommunikáció

2015.05.02. 13:34 Nőneklenni

Talán már írtam róla, de ezt sem lehet elégszer hangsúlyozni. :-)

Ismerősöm kérte, írjak néhány gondolatot a kommunikációról.
Sajnos jellemző - hölgyekre különösen- , hogy kommunikáció gyanánt nekiesünk a másiknak. :-)
A vita csak vitát szül, megoldást nemigen.
Néhány gondolat arról, mit tartok szerencsésebbnek és hatékonyabbnak.


Nem vagyok kommunikációs/ erőszakmentes kommunikációs szakember, csupán rengeteget olvastam – erről is- , illetve a saját tapasztalataim.
Én nem szeretem a (szó)csatákat. Azt vallom, mindent meg lehet oldani, beszélni, ha megtaláljuk rá a megfelelő módot.
A másik emberrel való ordítozás, padlóba döngölés, hibáztatás, szemrehányás nem megfelelő mód.
Ezekben a helyzetekben valaki vesztes fél marad, rossz érzésekkel, márpedig igazi megoldás csak akkor születik, ha egyik fél sem érzi magát vesztesnek és amennyire lehet, megelégedetten jön ki az adott szituációból.
Nem megtaposni kell a másikat, hanem közös nevezőre jutni.
A kommunikációban a legnagyobb hiba , hogy nem azt hangsúlyozzuk, mi mit szeretnénk, nekünk mi nem jó, mitől érezzük rosszul magunkat, hanem azt, hogy „Te vagy a hibás”, „ miattad van”. Ergo mutogatunk a másikra.
Gondoljuk végig, mi mit éreznénk a „hibás” oldalon?
Ugyanazt érzi a másik. Vagy megszégyenülést, vagy visszatámadási kényszert. Ebből pedig megoldás nem lesz. Csak rossz érzések.

Szerintem az a jó módszer, ha nem azt mondjuk: „ már megint nem figyelsz rám”( TE,TE,TE !!!!!), hanem azt: (Kérlek) figyelj rám!.
Nem azt: „ már megint nem jöttél időben haza” , hanem azt : „ aggódtam érted” , „szerettem volna veled lenni”.
Nem azt: „ már megint nem vitted le a szemetet”, hanem azt „ levinnéd a szemetet?”
Lehetne folytatni ezerféle példával a sort.
A hangsúly mindig azon kellene, hogy legyen, én mit szeretnék, bennem milyen érzéseket kelt.
Így nem toljuk a másikra a felelősséget, hogy miatta történnek, vagy nem történnek dolgok.

Másik „hiba” , bár ezzel összefügg, a kommunikációs szerepek.
Hajlamosak vagyunk vagy szülőként, vagy gyerekként viselkedni ezekben a csatározós szituációkban.
Ha a másikat felelősségre vonjuk, akkor mi vagyunk a szülői pozícióban, belőle pedig gyereket csinálunk.
Ha áldozatként tüntetjük fel magunkat, akkor pedig mi leszünk gyerekek, ő pedig felnőtt.
Próbáljunk meg egyenrangú, felnőtt felekként konfliktust kezelni!
Tényszerűen, a saját érzéseinkért felelősséget vállalva, nem a másikra áthárítva a felelősséget.

Amit szerintem jó még tenni: vonjuk be a másik felet a megoldásba! Ne mi akarjunk egyszemélyben kapcsolatot/problémát megoldani, ne is hárítsuk át a másikra a megoldást, hanem ketten vegyünk részt benne.
Szeretném, ha ez és ez történne, hogyan tudjuk megoldani?
Kérjük ki az ő véleményét, megoldási módszereit. Ne kizárólag a saját igényeinket vegyük figyelembe, hanem az övé is, mindkettőnkét.
Csak így tudunk közösen helyzetet kezelni. Mivel sem a párkapcsolat, sem a baráti kapcsolat nem egyszemélyes.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://nokovacs.blog.hu/api/trackback/id/tr647422250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

notC 2015.05.07. 12:44:33

Tetszenek nagyon ezek a gondolatok, amit a konfliktus kezelésről írtál. Egyetlen baj, hogy aki ezeket be tudja tartani, az ritkán kerül konfliktusba, aki meg nem, annak egy veszekedés során sem fog eszébe jutni, lévén az egó elnyomja az észt :-)

Nőneklenni 2015.06.28. 12:49:39

Igyekszem így kezelni a konfliktusaimat és ha ritkán is, de előfordulnak. :-)
Én csak úgy tudok hozzáállni, ahogyan tudok. A másik fél szintén. Ha támadóan is.
Aki nem így tudja kezelni, azt is meg kell tanulni, azaz jó megtanulni, hogyan kezeljük. :-)
És saját példámból kiindulva :-D tudom azt mondani, hogy megtanulható.
Régen én sem tudtam. :-)
Hátha valakinek épp ez az írás világít meg valamit. ;-)