Mindannyiunknak vannak csalódásaink.
Sokunk méteres falakkal vette körbe magát önvédelemből.
Mert ami fájt, kegyetlenül fájt.
A csalódásaink miatt tele vagyunk előítéletekkel.
Ezeket az előítéleteket, a bizalmatlanságot nagyon nehéz megváltoztatni.
Erővel sosem sikerül, csak türelemmel és szeretettel.
Hiába is győzködnénk a másikat:
- de nem én voltam
- én nem ilyen vagyok
Dühönghetünk is, haragot is tarthatunk.
De miért haragszunk,dühöngünk? Azok az Ő tapasztalatai, ezt nem kérdőjelezhetjük meg, illetve nem szüntethetjük meg.
Az egyetlen jó megoldásnak azt tartom, ha nem erősködsz, hanem "csak" "ott vagy".
Elvárások nélkül, elfogadással.
Csak megmutatni tudod a tetteiddel, életeddel azt, hogy milyen ember vagy. És ez hosszú ideig is eltarthat.
Ha fontos a másik, fogadd el a tempóját, a múltját(tapasztalatait), ne éreztess elvárást felé!
És akkor hinni fog.
Nem a szavaidnak. Hanem Neked.:-)
