HTML

Nőkovács

A női viselkedésről fogok írni,az elkövetett hibáinkról. Férfiakat megkérdezve.:-)

Friss topikok

Címkék

Ki ver kit?

2014.11.18. 13:11 Nőneklenni

Bizonyos körök szeretik a férfit erőszakosnak és agresszívnek beállítani.

A családon belüli erőszakot a férfiaknak tulajdonítják, holott a lelki terror a nők sajátossága.

A nők által elkövetett bántalmazás is gyakori.

Érdekes és szomorú téma volt ma reggel az egyik kereskedelmi rádióban, a férfiverés.

A műsorvezető szerint - nem tudom,honnan származik a statisztika-, az erőszakot 30-35%-ban nők követik el a férfiak ellen.

Nem újdonság, hogy létezik, van ismerősöm, aki elszenvedte. Csakhogy a férfiak bántalmazása tabutéma még mindig. Ha férfi az áldozat, szinte a hatóságok is kinevetik. Holott ugyanúgy fel kellene lépni az erőszakos, agresszív nőkkel szemben, ahogyan az erőszakos agresszív férfiakkal szemben. Véleményem szerint lelki terror esetén is.

A betelefonálók között nem egy férfi mondta el, hogy miután a társa bántalmazta, megfenyegette, megtépi a saját ruháit és kihívja a rendőrséget, mint áldozat. Illetve meg is tette. Ez is egy női, aljas női módszer.

Jó lenne, ha valóban létezne a nemek közötti egyenlőség és a tettek egyenlő társadalmi és büntetőjogi megítélése, nem csak a férfi rovására, sokszor koholt vádak alapján.

Egy rövid részlet a műsorból, a legelső a sorban ( 2014.11.18.).

http://www.musicfm.hu/musor/onindito/audio

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nokovacs.blog.hu/api/trackback/id/tr176912823

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zombigyilkos 2014.11.18. 14:25:52

A statisztika valószínűleg a Központi Statisztikai Hivatal felméréséből származik. Ott a családon belüli erőszak elkövetőinek 30%-át írják nőnek, tehát esélyes, hogy onnan vették az adatot. Értelemszerűen ennél csak azok vannak benne a statisztikában, ahol rendőrség elé kerül az ügy, és nem számol a látenciával.

Ahol néznek más adatokat is, avagy komolyabban számolnak a látenciával, ott még magasabb az aránya a női elkövetőknek. Egyes felmérések azt írják, hogy a női elkövetők száma még magasabb is, mint a férfiaké. Csak nem derülnek ki az esetek, avagy nem kerülnek rendőrség elé.
Az olyan esetekben, ahol férfi bántalmaz nőt, ott az esetek felénél, kétharmadánál a nő jelenti be az ellene megnyilvánuló erőszakot. Tehát általában azért meri jelezni, és támogatásra számít.
Az olyan eseteknél viszont, ahol férfit ver a nő, ott az esetek 3-5%-ánál jelenti be a férfi. 20-40 esetből csak 1X. A maradék esetben a rokonok, barátok, szomszédok jelzik, hogy odaát folyik a vér. A férfi nem jelenti be, mert fél a megaláztatástól.
/Warren Farrelk egyik könyve ("Miért nem értik a nők amit a férfiak nem mondanak ki") igen érdekes eseteket ír le ezzel kapcsolatban. Talán itt még letölthető a könyv:
www.docdroid.net/bxe5/warren-farrell-mirt-nem-rtik-a-nk-amit-a-frfiak-nem-mondanak-avagy-ki-vdi-meg-a-frfiakat.pdf.html
De megvehető több helyen is netszerte./
Tehát férfi áldozatok esetében sokkal nagyobb látencia van, mint a nőknél.

Itt pedig van vagy 200akárhány különböző felmérés a nők által világszerte (főleg nyugati demokráciák) elkövetett családon belüli erőszakos esetekről. Egy részük feminista felmérésből származik:
www.csulb.edu/~mfiebert/assault.htm
(A weblap a Kaliforniai Állami Egyetem hivatalos weboldala.)
Egyébként a fentebb írt Farren Farrel is feminista. A National Organization for Women feminista szervezet New York-i igazgatója vagy alelnöke volt, ha jól rémlik. Csak ő nem radikális agyhalott feminista. Ki is utálták maguk közül az új generációs feminácik.

Egyébként további érdekesség, hogy a gyerekbántalmazásoknak legalább 54 vagy 56%-át (pontosan nem emlékszem) nők követik el. /Itt is komoly látencia van egyébként, mivel egy nőt kisebb arányban ítélnek el, ha bűncselekményt követ el. - Ez utóbbi is statisztikai tény egyébként:
www.law.umich.edu/newsandinfo/features/Pages/starr_gender_disparities.aspx
Michigeni Egyetem Jogi karának weboldala./

Az is tény, hogy a bántalmazott gyerekek kétharmada fiúgyermek. És a kisfiúk a kórházi statisztikák alapján CSBE esetében 2X súlyosabb sérüléseket szenvednek el, mint a lánygyerekek.

De Warren Farrel könyvében ír egy érdekes kísérletet is, ahol kiderül, hogy a tinilányok 4-5X gyakrabban bántalmazzák a fiú társaikat, mint fordítvas. (Mégis csak fiúk kerülnek büntetésbe lánybántalmazás miatt, lányokat szinte soha nem büntetnek.)

---

Egyébként örülök, hogy újra itt vagy. Nagyon tetszenek az írásaid. ;)

nnnnnnnnnnn (törölt) 2014.11.18. 19:30:32

A szomorú téma alá hadd írjak valami pozitívat: örülök, hogy újra írtál!

Nőneklenni 2014.11.20. 14:10:27

@zombigyilkos: Köszönöm a könyvajánlót, feltétlenül el fogom olvasni. :-) Az adatokat szintúgy köszönöm.
Azzal tisztában vagyok, hogy a lelki terror nagy részét - általánosságban véve- a nők követik el.
Néhány évvel ezelőtt - kíváncsiságból- olvastam bele egy nővédő szervezet honlapjába, ahol is felsorolják az erőszak típusait. A lelki erőszak kategóriában szinte mindegyik a nőkre jellemző. :-)

Köszönöm a pozitív véleményt, :-) igyekszem írni, ahogy tudok.

Víz Ivó 2014.11.20. 19:54:21

@Nőneklenni:

Részemről is 3-szoros Hurrá, hogy még nem vesztél el.

Másik 3-szor, hogy alakul vmi közösség az életedben :-)

Az erőszakról, mint a mostani témáról, pedig annyit, hogy bárki követi is el, bárki kárára, az mindig bűn... Nagyon furcsát mondok: még védekezésből is :-(

Amiről most szó van, az a kapcsolatokon-családokon belüli erőszak. Annyira szomorú bármely formája, akkora lelki nyomor minden áldozatra nézve, hogy szinte már-már mindegy is, hogy kitbubüntet jobban a törvénykezés, vagy a közvélekedés.... Szerintem az utólagos felderìtéseknek-elìtéléseknek (és ezek következtében a közmegìtélésbeni változásoknak) majdnem nincs is "értelmezhető aspektusa" egy egy konkrét helyzetre. Se a megelőzés, sem az áldozatok helyzetének javulása tekintetében az esetek zömében kimutathatatlan változás generál az, hogy ezt a közvélekedés, vagy a rendőrség mennyire tartja maszkulin, vagy feminim jellemzőnek.... kb, mint a legtöbb bűnesetnél :-( pl. hiába egységes a megìtélése a rablásnak, attól nem lett kevesebb a rablás..... a családi erőszaknál pedig ott van még az indulat, a lelki zavartság, alkohol, nélkülözés, stb valamelyike is, aminek következtében "lehetetlen" csak az erőszakot kivédeni pl. elrettentő bìráskodással, közhangulat áthangolással....

Több "előhívó" tényezőt kellene hatásosan kezelni tudni.... azt sem tudom, ki(k)nek :-(

Persze, szomorú, hogy pl. a férfiak áldozattá válása még nevetségessé válással is jár, ha kiderül. De mit segìtene, ha élből járna nekik is a "társadalmi szolidaritás", ha az egyébként a gyerekeken és nőkön sem igazán segít....

Persze, hogy fáj az igazságtalan előítéletesség nekem is. De valahogy olyan érzésem van, hogy az "igazság" feltárása (hogy t.i. kb fele fele a női, ffi erőszaktevők aránya) nem az áldozattá válás esélyét csökkenti, nem az áldozatok gyógyulását segíti, hanem, months épp róluk, az áldozatokról terelné el a létfontosságú figyelmet... lehetőséget adva mindenkinek az érdemi (áldozatsegítő, megelőzést segítő sziszifuszi) munka elől (lelkiismeretünket megnyugtatva) fingfűrészelésbe menekülni.... :-(

Nőneklenni 2014.11.21. 00:22:49

@Víz Ivó: Köszönöm, kedves vagy. :-)

Igazad van, attól nem lesz kevesebb erőszak, ha elmélkedünk róla, vagy az elkövetők nemének %arányán vitázunk, viszont úgy gondolom, beszélni kell róla, figyelemfelhívás gyanánt.
Szerencsésebbnek tartom, ha a nők hibáiról, erőszakos tetteiről nők beszélnek, mert ha férfi teszi, azzal nemigen törődik senki, csak csatározásnak vélik, vagy megpróbálják őket hímsovinisztának beállítani.

Azt hiszem, az előhívó tényezők tekintetében - ha jól értelek- vissza kell nyúlni a gyerekkorba.
Már ott elindul az a folyamat a nevelésnek köszönhetően, ami ide vezet.
A legtöbb felnőtt nem tud, nem jól tud konfliktust kezelni, kevéssé képes az igazi odafigyelésre, hogyan tudna olyan gyereket nevelni, aki képes jó párkapcsolatot kialakítani?
A nők hozzáállása, viselkedése olyan, amilyen, írhatnék neked sok kötetes lexikont erről, így hogyan tudnának jó anya- és nőmintát átadni?

Víz Ivó 2014.11.21. 06:46:59

@Nőneklenni:

Természetesen igazat adok neked mindabban, amit a posztodban I'll. amit a kommentedben leírtál. Nem is ezek miatt éreztem félrehordónaka ezt a kommentálók közötti (nem is) vitát... Hanem sokkal inkább amiatt, amit Te is érzel (és nálam jobban még is fogalmaztál), hogy ha férfiak is rákezdenek a "számháborúra", akkor elveszni látszik a lényeg, az áldozatok megóvása, a helyzetek kialakulásának esélyéért tehető dolgok keresgélése....
Ugyanakkor Zombi listája fontos "szereplőkre" is felhìvta a figyelmet. Jelesül arra, hogy függetlenül attol, hogy ki kit ver (ffi nőt, vagy ffit nő) családon belül mindenki sérül. A gyerekek is :-( Valamint, hogy gyakran az áldozat ffi, vagy nő nem ritkán maga is erőszakos a család egyéb tagjaival.....

Szóval, szerintem is fontos témát feszegetsz. Szerintem is (ha már genderezünk, akkor) mindkét nem a saját portája előtt söprögessen először. És magam is úgy érzem, hogy a családon belüli erőszak "sajtója" kissé egyoldalú, amu legfőképpen azért káros (mármint az egyoldalú tálalás) mert félreviszi, vitává, számháborúvá alakítja azt a kommunikációs platformot, ahol párbeszédnek, együttgondolkodásnak, kiútkeresésnek volna helye sokkal inkább....

Víz Ivó 2014.11.21. 07:26:33

@Nőneklenni:

Most elolvasva amit írtam, úgy látom, nem egyértelmű, hogy mit is akartam az eddigi hsz-ommal "elérni", hogy mi is zavar az eddigi fogadtatásban...

Tehát: Szuper jó, hogy előveszel egy csomó nehéz kérdést, hogy boncolgatsz előítéletes dolgokat!

Ez nem hogy nem zavar. De egyenesen nagyrabecsüllek érte.
A saját hsz-om arra volt (nagyon gyengécske) kisérlet, hogy távoltartsam ffitársaimat a női nem harcosabb képviselőinek itteni ostorozásától, mert egyrészt elviszi a beszélgetést egyfajta vitába, számháborúba.
Másrészt pedig (úgy érzem, attól félek), elriasztja a poszttól a nőket, ha pusztán arra megy ki (látszólag) a dolog, hogy tisztázzuk azt, amit a bűnügyi statisztikák biztosan nem eléggé árnyaltan (akár torzan magyarázható módon is) mutatnak....

Tehát: ffitársaim! Most egy picit hátrébb az agarakkal!!!
Hagyjuk a nőket a saját szempontjaik szerint (nem jogi, bűnüldözési, statisztikai szempontok szerint) elmerülni a témában!

Víz Ivó 2014.11.21. 11:17:29

@Nőneklenni:

És végül, a legfontosabb:
Amikor azt írtam:
"...Több "előhívó" tényezőt kellene hatásosan kezelni tudni.... azt sem tudom, ki(k)nek :-( ....."

Arra gondoltam, amit előtte ìrtam. Amit most ki is fejtek kicsit:

".... a családi erőszaknál pedig ott van még több "előhívó" tényező is. Pl. az INDULAT, (indulatkezelési probléma), a LELKI ZAVAROK (személyiségzavarok, depressziók, frusztrációk, addikciók pl ALKOHOL, stb), NÉLKÜLÖZÉS (fizikai és kulturális javak hiánya, kitörési lehetőségek deprimáló hatása), stb valamelyike is, aminek következtében "lehetetlen" csak az erőszakot kivédeni pl. elrettentő bìráskodással, közhangulat áthangolással...."

Tehát, amíg ezek dominálnak egy egy családban, az erőszak mindennapos lesz. Sajnos ilyen az emberi természet...

Csak az erőszakkal nem lehet mit kezdeni... Ahogy P Howard írta "...nem lehet minden pofon mellé egy rendőrt állìtani...."

Nagyon fontos volna minden családban a legerősebb, legegészségesebb (akár az áldozat is lehet az) tagot felkészìteni, képezni a konfliktusok kezelésére, elkerül3sére. A "rosszul rögzült" áldozati magatartásformáik levetkőzésére megtanítani a mindenkori áldozatokat, stb....

De, amíg súlyos problémák vannak a visszatérő erőszak hátterében, nemsokára lesz elég az ilyesmi... Deprimált, frusztrált, függő, nélkülöző, reménytelen helyzetben újra és újra elő fog bukkanni az erőszak, mint "következmény", mint (rossz) megoldás.... a tehetetlenség "ellenszere"

Erre gondoltam az idézett résznél...az előhívó tényezők emlegetésekor....

Nőneklenni 2014.11.21. 15:05:27

@Víz Ivó: Erre írtam válaszul azt - ezek szerint nem értettelek félre- , hogy a felnőttek nem tudnak konfliktust kezelni, így evidens, hogy továbbadni sem tudnak megfelelően, ezért ha a gyerek felnő, nagy valószínűséggel ugyanazt az erőszakos mintát fogja használni, mint amit gyerekként látott. :-)
Azt gondolom, nagyon sok minden változtatható.
A hsz-om elejére is gondolok és pl. a nélkülözéssel kapcsolatos megjegyzésedre.
Van. Tagadhatatlan. De egyik oka ennek az önállótlanság, az ötlettelenség, hogyan lehetne kilábalni a nélkülözésből. A felnőtt társadalom nagy részének is fogni kellene a kezét, mert nem tanultak igazi önállóságot.
Így ahelyett, hogy ennek megoldásán munkálkodnának, az elkeseredettség/frusztráció szülte dühöt vezetik le a környezetükön, vagy saját magukon, illetve itt is, ott is.

Amit a férfiaknak írtál, hogy "hátrább az agarakkal". :-) Ha megengedsz néhány gondolatot és nem kritikaként.
Amit látok és tapasztalok évek óta, a férfiakat nem hallgatja meg senki.
Alig néhány felület van, ahol kifejthetik a gondolataikat, érzéseiket, de ezeket a felületeket is látogatják a harcias nők és támadnak mindenre, ami egy pici kis kritikát tartalmaz ránk nézve.

Azt már nem gondolják végig :
ad 1. egy férfi oldal a "férfiaké". örüljenek, hogy olvashatják a gondolataikat
ad 2. nem véletlenül alakult ki a nőkkel szembeni kritika.Ezen inkább el kellene gondolkodni, nem nekiesni a kritikusoknak.

Tapasztalatom szerint egyetlen férfi sem foglalkozik unalmában olyan hülyeségekkel, mint a feminizmus ( hehe...:-) , igen, annak tartom), jobb dolguk is lenne, mint ezzel foglalkozni.

Mindezzel azt szerettem volna mondani, én szeretem, ha olvashatom itt is az ő véleményüket. Itt elmondhatják egész nyugodtan.

Tehát ezért nem írom, hogy hátrább az agarakkal. :-)
És azért nem, mert - amit néhányszor már leírtam- , egy nő ne akarjon férfit nevelni. Ha nevelnivaló van, az a férfiak dolga, saját nemüket tekintve. :-)

Víz Ivó 2014.11.23. 15:58:08

@Nőneklenni:

Továbbra is az van, hogy a felvetett kérdés, és a személyes véleményed olvasgatása gondolatébresztő, sőt... elgondolkodtató. Kimondottan jó volt végigolvasni az egészet kb egyszuszra.

De.... nálam mindig van egy "de"... :-)
Szóval, de! Az ilyesmi "ténymegállapításaidat" nem tudom mire vélni...:
"..Amit látok és tapasztalok évek óta, a férfiakat nem hallgatja meg senki.
Alig néhány felület van, ahol kifejthetik a gondolataikat, érzéseiket, de ezeket a felületeket is látogatják a harcias nők és támadnak mindenre, ami egy pici kis kritikát tartalmaz ránk nézve..."

Ezt most ffiként (mert nem tudom, hogy tiszta-e előtted, de én is ffi vagyok) nem tudom értelmezni... emberként nem tudom értelmezni....

Mit nem tudnak a ffiak elmondani? Ki nem hallgatja még őket?
Az ilyesmiknek nem sok értelmét látom... Az, hogy párválasztás időszakában "túligényesek"-e a nők, hogy egy családon belül milyen szempontok szerint "ragaszkodnak" a férfi-férj-apa számára kényelmetlen, áldozatvállalással, lemondással (és ezek miatt is) sikertelenséggel fenyegető dolgokhoz, azt csakis egy egy konkrét esetből kihámozva merném elemezgetni....

Előìtélet bennem is van :-( ìgy műkõdõm magam is, sajnos.

De! Belém pozitív előìtéletet plántáltak el az élettapasztalataim.
Pozitivat abban az értelemben, hogy a nők (akiket ìgy-úgy ismertem személyesen is) sokkal következetesebben képvisekték a gyerekeik érdekeit (idő, pénz,, enerfggia, figyelem, lemondás, stb terén), mint amekkora késztetést a férfitársaim érezztek (és fogadtak el termédzetesként) ezen a téren.... Aztán a problémák mégis a ffi-női relációban keveredtek a világ szeme elé, ahol aztán ment az "adok-kapok" gender módra....

A mai világban a nők zöme dolgozik és pénzt keres 2-3 gyerek mellett is. A gyerek nélküli években pedig az sem ritka, hogy akár a családi bevételek nagyobb részét hordta haza.

Az a "hálátlan-elégedetlen sárkány" sztereotípia, amivel illik a nőket általában emlegetni, leginkább a férfiak frusztrációiról szól...

És, persze ez pont olyan általánosìtás a részemről, mint màsokéról pl a "x y plázában apu pénzét költő, feminizmussal takarózó, csalfa, gyermektelen pióca" mintára lefestett átlagnő képe...

Szerintem az általam tapasztaltakból 1000-szer több van (emiatt általánosabb), mint ez utóbbiból....

És ennek ellenére azt mondom, hogy minden példát, kapcsolatot érdemes egyedileg kezelve jellemezni, valamilyen kaptafára húzva vizsgálni....

És számomra pedig az ilyen "kinyilatkoztatás", mint hogy a "férfiakat nem hallgatják még a nők" teljességgel értelmezhetetlen.

Kit nem hallgat meg és milyen nő?
Az anyja? A felesége? A lánya? Az óvónénije? A tanìtónénije? A főnöke? A rendőrnő? A háziorvos nénije? És mi a tipikus ffi dolog-szempont ezekben a relációkban, ami akadályozza a kommunikáció áramlását?
Nem inkább az elvárások rendszeréről van itt (is) szó?

Az azoknak megfelelni képtelenség frusztráló mivoltáról?

És akkor már ott is vagyunk, ahol Te is oly' sokszor. A gyerrekkornák :-)

Mit látott, kapott példaképpen vki a szüleitöl? Õnmegvalósìtásra tõrő, vagy nihilbe süllyedő, õnző, vagy, nemtörődöm szülői attitüdöt. Esetleg összetartó, áldozatkész emberpárt....

Hogy frusztrálják-e a nehézségek, vagy épp megoldáskeresésre inspirálják... Hogy képes-e saját hibát, erősíteni valót felfedezni magában, vagy csak az eggész világban? :-) stb...

zombigyilkos 2014.11.24. 11:20:45

@Víz Ivó:
Nem tudom, szükséges, hogy cáfoljam egyesével a felvetéseidet, avagy megelégszel azzal, ha azt mondom, nincs igazad?

Nőneklenni 2014.11.25. 00:00:38

@Víz Ivó: Egyetlen egy dologban helyesbítek, igazad van. :-)
Helytelen: " a férfiakat nem hallgatja meg senki"
Helyes: " a férfiakat nem hallgatják meg a nők, illetve nem figyelnek rájuk".

A másik hozzászólásodra: nem tudod megcáfolni. :-) Minden , amit leírok személyes tapasztalat. AZ egész blog. A saját életemről, a környezeteméről, az emberekéről.

Képes vagyok megállni az utcán és figyelni egy párt. Vagy a bevásárlóközpontban. Elég néhány perc ,néhány mozdulat, néhány meghallott mondat, képet lehet kapni róluk, milyen a kapcsolatuk, ki a főnök, milyen szerepe van a nőnek és a férfinak. :-)

Egyébként, ha eddig nem tetted meg, olvass itt-ott ( rengeteg helyen megteheted)férfiakról szóló írást, vagy férfi véleményt és olvasd el a női reakciókat! :-)Tanulságos.
Össztársadalmi képet kaphatsz. Persze csak általánosságban, az egész magyar lakosság nem internetezik, vagy nyilvánul meg 1-1 írás alatt.:-)