Nőkovács

Ott van melletted. Semmi sem jó, bármit is tesz. Nincs egy jó szavad hozzá, nincs benned semmi tisztelet.

Tulajdonképpen miért kell Neked?

Szemetesembernek, vagy kertésznek? Esetleg bankautomatának?

Lehet, hogy ennek a kapcsolatnak már vége. Ha fizikailag benne vagy is. Előfordulhat.

De az egyik legönzőbb dolognak tartom, ha ilyen esetben nem engeded el.

Ha Te már nem tudsz neki adni, vagy Ő neked, akkor nincs jogod ahhoz, hogy megfoszd attól, mástól megkapja a törődést, figyelmet, tiszteletet, szerelmet.

A férfiak nagyon hosszú ideig képesek tűrni, hogy semmit sem kapnak emberileg, érzelmileg, különösen ha gyerekek is vannak.

De egyszer - többnyire- elegük lesz.

Te már nem nézed semmibe, de lehet, más nő Istenként fog rá tekinteni. Ezt szeretnéd?

Még benne vagy. Még változtathatsz. Átgondolhatod. De ne legyél benne biztos, hogy ez mindig így lesz!

Megtörténhet, egyszer csak elmegy. 

Te pedig őt nevezed ki bűnbaknak. 

Holott nagyon nagy részben benne vagy abban, ha kilép az életedből! Elvégre is -a mazochistáktól eltekintve- a férfiak nem nagy örömmel élnek együtt egy hárpiával, vagy őrmesterrel.

Gondold át!

Az egyik általános probléma a férfi-nő kapcsolatokban, a kommunikáció.

Mindig előhúzzuk, hogy a férfiak  nem kommunikálnak "rendesen".

Kérdezünk, nem válaszol, megint kérdezünk, megint nem, nyaggatunk,hisztizünk, vitázunk...ahelyett, hogy tudomásul vennénk, a férfiaknak nem óhajtanak mindenről beszélni. Nyaggatás hatására különösen nem.

Ők nem beszélnek mindenről, ahelyett megoldják.

Mi minden apróságot elmesélünk, ha ráléptek a lábunkra, ha csúnyán nézett ránk az eladó, ha feltörte a lábunkat a cipő. Ők nem. Ez olyan nagy tragédia?

Mit szólnál hozzá, ha a férfi elkezdené a panaszáradatot:

-Képzeld el, ez az aljas Józsi eldugta a kalapácsot,nem tudtam dolgozni,mert 1 órán keresztül kerestem. A benzinkutas bunkó volt, a vasúti lámpa pont előttem váltott pirosra és különben is, lett egy tyúkszemem!

És csak ontaná...

Vagy mit szólnál ahhoz, ha valamit nem szeretnél elmondani és a férfi nyaggatna, esetleg tányért is földhöz vágna?

Nem hökkennél meg? 

Én biztosan szemügyre venném, napszúrást kapott-e.

És ez nem arról szól, hogy ne érdekeljenek a vele történtek. Egyszerűen arról, ha megkérdezed, van-e valami baj, vagy mi történt vele napközben és nem válaszol,vagy azt mondja: semmi, tessék tiszteletben tartani!

Ha egy férfit nyaggatsz,hogy számoljon be mindenről, gyakorlatilag gyerekként kezeled, számonkéred. Nem bízol abban, hogy van esze és képessége megoldani egyedül azt, amin gondolkodik, ami történt vele.

De ha nem bízol benne, miért a kapcsolat?:-)

A konfliktusok oka legtöbbször a belső béke hiánya. Totálisan belemerülünk saját magunkba,a minket ért ingerekbe és ennek hatásait "élvezik" a számunkra fontos emberek is.

Ezerféle magyarázat olvasható, hogyan érjük el a lelki -belső-békét, én racionális irányból közelítem meg.

A belső béke összetett fogalom, de összességében annak elérése, amikor az ember ki van békülve önmagával és az őt körülvevő világgal, történésekkel.
Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetnének érzéseink, akár pozitív , akár negatív, viszont tartósan nem ragadunk benne ezekben az érzésekben.
Lehetünk dühösek, letörhetünk, de van-e értelme annak, hogy 3 napig bosszankodunk azon, hogy a szomszéd becsukta előttünk a kaput, vagy a kolléga kiöntötte a kávét?
A spiritualitásban szlogen: éld meg a most-ot! Ez pontosan azt jelenti. Nem ragadunk bele a helyzetbe.
Ha folyton azt mantrázzuk, : de szemét a szomszéd, csak magunknak teszünk rosszat. Idegesek leszünk, nem tudunk másra figyelni, csak arra, megsértettek minket.
Egyszerűen leköti a gondolatainkat az önsajnálat.
Ha benne ragadsz egy ilyen érzésben, nem fogsz tudni segíteni a gyereknek a leckéjében, a pároddal beszélgetni, egy munkahelyi feladatot hatékonyan megoldani.
Mert csak magadra koncentrálsz, saját -vélt- sérelmedre.
Holott a másik lehet, azonnal elfelejtette a történteket.
Van ennek értelme?

Mivel a gyerekek feje felett megy a harc és osztozkodunk rajtuk, szeretném felhívni a figyelmeteket néhány dologra:

42 éves vagyok. Anya, szintén elvált. 4 éve váltam el. Lányunk a nyáron lesz 9 éves.
A gyerek felügyeleti joga az enyém, de kizárólag racionális okokból, mivel a volt férjem sokat van úton és külföldön, így semmiféle ügyet nem tudnék elintézni, ami a gyereket érinti.
A láthatás korlátlan. Én kértem így leírni a bírósági ítéletben.
Amikor apa itthon van, - természetesen az iskola figyelembevételével- akkor találkozik a gyerekkel, amikor akar. Oda mennek, ahova akarnak.
Nyári szünetben 2 hétig volt apával külföldön. Az őszi szünet szintén apával külföldön. Idén nyár úgy fest, 3 hét is lehet. Ahogy meg tudják oldani.
Legalább annyira örültem, mint a gyerek, az utazásnak. Megcsináltattam az útlevelét, kötöttem külön balesetbiztosítást, saját megnyugtatásra, írtam egy „elengedő” nyilatkozatot is, nehogy probléma legyen.
A lányom minden hét végén ott alszik egyet az apai nagyszülőknél.
Minden iskolai és egyéb eseményről tudnak.
Minden iskolai fotózáskor rendelek plusz képeket apának, mamáknak is.
Minden születés- és névnapra figyelmeztetem a gyereket, készítsen valami alkotást ajándékba.

Senki nem kért erre, nem is volt ebből semmi probléma vagy vita.
Teljesen természetesnek tartottam. Mert a gyerek nem a tulajdonom, nem is a sérelmeim eszköze.
Mert nem a gyerek vált el az apjától, hanem én.
Annál jobban szeretem a gyerekemet, minthogy még nagyobb sérüléseket okozzak neki.
Éppen elég egy gyereknek az a törés, amikor az egyik szülő már nem a mindennapjai része.
Még ha nincs vita is megviseli őket.

Azok az anyukák, akik bosszúból akadályozzák az apával való kapcsolattartást, belegondoltak abba, hogy kinek is ártanak valójában?
A saját gyereküknek.
Bele tudják képzelni magukat a gyerek helyébe? Mekkora szomorúság lehet az, ha a szeretett szülővel nem találkozhat?
Milyen érzés lehet nekik, amikor látják, osztálytársaikért hol az anyuka, hol az apuka megy, értük meg csak anya?
Azok az anyukák, akik ezt teszik, el tudják képzelni, milyen érzés lehet, ha ők nem láthatnák a gyereküket, csak 2 hetente pár órára, vagy 1-2 napra?
Túl tudnák élni?

Egy gyereknek szüksége van a szüleire. Ha nem együtt élnek is. Szereti őket.

Nem fogunk tudni apai példát mutatni nekik. 
Milyen felnőtt lesz így belőlük?
Milyen felnőttet csinálunk belőlük, ha utálatra neveljük az apa iránt, vagy bárki iránt?
Gondolkozik ezen valaki?

Kedves láthatást akadályozó anyukák!

Nagyon gondolkozzatok el, mit műveltek a gyerekeitekkel!
Mert a ti hibátok , ha sérül a lelkük. Ha nem fog tudni normális kapcsolatot létesíteni.
Ha a viselkedésében előkelő helyet fog elfoglalni a gyűlölet és az önzőség.

Ráadásul megeshet, hogy ha megnő a gyerek, a saját fegyveretek fordul ellenetek. Titeket fog megutálni, mert megfosztottátok az apjától. Mert nem biztos, hogy nem lesz kíváncsi rá. Nem biztos, hogy nem fogja megkérdezni tőle, miért nem kereste.
Ebben az esetben mit fogtok neki mondani? Mit fogtok mondani, ha rájön, mégsem szörnyeteg az apja, sőt, kimondottan jó ember és mert ti megfosztottátok tőle, rátok sem fogja nyitni az ajtót haragjában?

Ezek fényében gondolkozzatok el, mit tesztek!
Ne tegyétek tönkre a gyerekeiteket, épp elég trauma nekik, ha az egyik szülő kikerül a mindennapokból!

Néhányan –egyre többen- úgy határoztunk, betemetjük az árkokat a férfi-nő között. A cél egymás megismerése és a férfi-női gondolkodás megértése. Hisz nem vagyunk egymás ellenségei, együtt többre megyünk, mint hadakozva.
Ha egyetértetek velünk, csatlakozzatok a csoportunkhoz!

Fehér zászló

Férfitól tanultam: ha egy férfi kétszer nem válaszol a feltett kérdésre, hagyd! Nem fog válaszolni.

Nyilván egyénenként függ a mennyiség, de a fontos, hogy tartsuk tiszteletben, ha nem szeretne válaszolni.

Mi sokkal többet kommunikálunk, mindenféle apróságot is képesek vagyunk megbeszélni, vagy a megbeszélést forszírozni, a férfiak viszont nem.
De ez nem baj.
Én személy szerint inkább tiszteletreméltónak találom a felesleges szócséplés kerülését, beszéd helyett a megoldásra törekvést.

A baj az, hogy mi ezt sem tiszteletben tartani nem akarjuk, se nem értjük. A férfitermészet elfogadása helyett nyaggatjuk a válaszokért és megsértődünk, ha nincs válasz.

Egyszerűen tudomásul kell venni, a férfiak nem nők, nem gyerekek, hanem felnőttek.
Ráadásul, ha mi nem válaszolunk egy kérdésre, duzzogás nélkül elfogadják, tudomásul veszik. 
Akkor mi miért is nem?

Ha nem akarsz a férfi agyára menni, ne nyaggasd! Ellenkező esetben edd meg, amit főztél!

Talán nem is vagyunk tisztában azzal, mekkora hatalom van a kezünkben.

Bármelyik férfiból 3 másodperc alatt csinálhatunk FÉRFIt.

Nem kell hozzá több, csak egy kis tisztelet és segítségkérés.:-)

Még egy alkoholista férfiből is elő lehet hozni a FÉRFIt legalább néhány pillanatra, ha pl. egy üzletben udvariasan  megkéred, segítsen levenni valamit egy polcról, mert nem éred el.

Azonnal és szó nélkül segít.

A férfiak szinte kezüket-lábukat törik, ha egy nő érezteti, szükség van rájuk.

Mert a férfiak elszoktak ettől. Olyannyira erősek lettünk( annak mutatjuk  magunkat), hogy elszoktak attól, szükség van rájuk. Hisz mi mindent megoldunk. Ha belefeszülünk is. Mindegy, sérvet kapunk e, akkor is megcsináljuk.

Pedig nem kellene.:-) 

Ugyanígy képesek vagyunk az ellenkezőjére. Egy Férfiból 3 másodperc alatt gyereket vagy felmosórongyot csinálhatunk.

Elég csak leszólni egy gyengébb lelkierővel rendelkező férfit.

Sokszor történik ez.

De egy FÉRFIból sosem fogsz tudni sem gyereket csinálni, sem felmosórongyot. Mert azonnal sarkon fordul és otthagy. 

És akkor folytathatod a férfiak szidalmazását,siránkozhatsz, hogy nincsenek igazi férfiak, holott saját magadnak, az arroganciádnak,kivagyiságodnak köszönheted, hogy hátat fordítanak.

Ne élj vissza az erőddel,mert egyedül maradsz!

Ha tiszteletet mutatsz, téged is tisztelni fognak. Ha nem mutatsz, akkor ne reklamálj!:-)

Sokszor hivatkozunk erre, élünk e szerint.

Én csak részben értek ezzel egyet.:-)

Pozitív vonatkozásával mindenképp egyetértek.

Ha udvarias vagy, Veled is udvariasak, ha tiszteletet mutatsz más felé, Te is ugyanazt kapod és lehetne folytatni a sort.

Ez a része tőled ered. Ebben az esetben Te adsz először.

Nem kell különösebb képzettség ahhoz, hogy az ember megértse a különbséget.

Pl.ha valaki segítséget kér és azt mondja:

- Elnézést,megmondaná merre van a...?

vagy produkál egy:

- " Hé paraszt, melyik út vezet Budára?" -stílusú mondatot.

Senki nincs, aki szívesen segít egy udvariatlan embernek.

Ha nyugodtan , vagy mosolyogva közelítesz valakihez, legtöbb esetben azt kapod vissza. Ha mogorva arccal, lekezelő viselkedéssel, akkor valószínűleg azt.

Néha mégis előfordul, hogy hiába vagy udvarias, a válasz udvariatlan.

Hajlamosak vagyunk ilyenkor mi is udvariatlanul reagálni és előfordul, csúnya vitába torkollik a párbeszéd.

Ennek mi értelme van? Egy indulatoktól fűtött vitában senki sem fogja jól érezni magát.

Akár ordíthatsz is. A másik fél is. Mit bizonyít ez? Szerintem csak azt, ki tud hangosabban ordítani, nem azt, kinek van igaza. Csak mert ordítasz nem lesz igazad.

Ebben a helyzetben különösen fontos a higgadtság megőrzése. Ha Te higgadt vagy, előbb-utóbb lehiggad a másik is. Ha más nem, legalább Veled szemben, mivel egyedül hagyod az indulataival, nem leszel partnere a vagdalkozásban.

Hagyd rá!

Lehet, holnap nem lesz indulatos.:-)

Mivel az internet szinte mindenhol elérhető, nagyon jó terepgyakorlatnak is lehet használni.

Nem kell direkt keresni a konfliktust, óhatatlan, hogy találkozik vele az ember. Ha találkozol, akkor gyakorold a higgadtságot! 

Tudom, nem mindig könnyű. Azaz az elején nem könnyű.:-)  Nagyon rosszul tud esni a támadó hangvétel, az igazságtalanság.

De ha megtanulod azt, minden ilyen megnyilatkozás mögött nem Te vagy, hanem a másik fél lelkiállapota, lehet, nem is Neked szól, csak rosszkor voltál rossz helyen, akkor eljutsz oda, hogy nem fog sérteni 1-1 indulatos válasz.

Nem könnyű mindig higgadtnak maradni. Akkor sem, ha már rutinosabb vagy ebben. Akkor hagyd ott a gépet, szellőztesd ki a fejed, higgadj le!:-)

Azt is jó, ha tudod, ha valaki leszólja a másikat, minősíti, valójában arról szól, így akar fölé kerekedni. Ilyenkor is a minősítőben van zűrzavar, ha nincs is vele tisztában. Lehet, hogy nagyon határozottnak tűnik, nagyon erősnek, de nem az.:-)  Az erő nem azonos a verbális agresszióval. Hanem pontosan ellentéte.:-)

Így hát ne támadj ha lehet, soha!:-)

Alapjában véve nem vagyunk rosszak.:-)

Van egy kazalnyi jó tulajdonságunk. 

Csak...minket a harcra neveltek. Az önmegvalósításra. Már generációk óta.

Hozzuk a rossz mintákat otthonról ( nem újdonság, hogy a férjet nem tiszteli és neveli a feleség), befolyásol a média, különféle tömörülések.

Nem csak minket. A férfiakat ugyanúgy.

Nők:

- legyetek önállóak, függetlenek, valósítsátok meg magatokat! Mindenáron.

Férfiak:

- gyantáztassátok magatokat, hordjatok tangaalsót, használjatok alapozót!

És követjük az iránymutatásokat. 

Közben pedig tudjuk, valami nagyon nem jó, mert veszettül keressük az IGAZI Férfiakat, panaszkodunk, hogy nincsenek.

Nem vagyunk mi rosszak, csak elfelejtettük a női értékeket. Nem tanították meg. Elképzelni sem tudjuk, lehet máshogyan.

Pedig nem nehéz. Csak az első lépés.:-)

Észrevenni ezt.

Aztán elgondolkodni, mit művelünk. Innen már el lehet indulni más irányba.

Legalább ennyi nyitottság legyen bennünk. Hogy elgondolkozzunk!

Össze sem lehet hasonlítani ezt a harcos életmódot azzal,milyen, amikor nem rakjuk be a férfiakat az ágy alá.

Csak egyszer kell megtapasztalni, milyen, amikor nem Te akarsz lenni a férfi nő létedre a kapcsolatban.

Utána már nem akarsz mást.:-)

Amikor azt mondod:minden férfi szemét, kihasználja a nőket, csak a szexre hajt...

...gondolj (szeretett) fiúgyermekedre,apádra, nagyapádra,nagybátyádra, nagyrabecsült férfiismerősödre, vagy rokonodra!

Ők is szemét férfiak? Ők is kihasználják a nőket? Ők is csak a szexre hajtanak? Ők is lusta, tohonya disznók?

Vagy felháborodsz , hogy ők kivételek?

Te beleraksz egy kalapba férfiakat. Mindegyikük valakinek a fia,apja,nagyapja, nagybátyja. 

Erre gondolj, amikor áltanálosítasz!:-)

Mert a Te szeretett férficsaládtagjaidat, ismerőseidet ugyanúgy kalapozza más nő, ahogy Te teszed.

Nem kellene átgondolni ezt a fajta kategorizálást?:-)

Ha csak ezt átgondolod és változtatsz, már egy nagy lépést tettél előre.

Ha azt várod tőlem, hogy megmondjam: ezt és ezt kell tenned, sajnos ki kell , hogy ábrándítsalak! :-D

Hogyan adhatnék tanácsot, amikor nem ismerlek?:-)

Bárhogyan megtanulhatod. Bármilyen eszköz megengedett hozzá.:-)

Pszichológus, kineziológus,önismereti tréningek, asztrológia, vallás, olvasás, bármi. Olvashatsz engem is, ha segít az én látószögem.:-)Magadban kell érezned, mi az, ami ebben segíthet, én nem tudhatom helyetted.:-)

Csak abban tudok segíteni, hogy leírom, én milyen eszközöket vettem ehhez igénybe.:-)

Az első és számomra legkedvesebb tanítóm a lányom.:-)

Ő mutatta meg a feltétel nélküli szeretetet.:-)

Hogy én anyaként így szeretem, az evidens. De hogy én is szerethető vagyok, legyen bármilyen hangulatom is ( szoktam morogni...:-)  ), annak megmutatása az Ő érdeme.:-)

Csak figyeltem rá. És láttam, bármilyen kedvem is van, örülök, vagy elkeserít valami, morgok vagy nevetek, Ő MINDIG szeret.:-)

Ő (volt) az alap.:-)

Aztán elkezdtem olvasni. A Dalai Lámát. Rengeteget tanultam a gondolataiból.:-)

Sok könyvet beszereztem, a Lámától, pszichológusoktól, asztrológiai könyveket, rengeteget olvastam(igaz, azt mindig is) és még többet gondolkodtam.:-)

Csatlakoztam - és a mai napig csatlakozom- olyan csoportokhoz, amiktől úgy ítélem meg, még tanulhatok.

És rengeteget beszélgettem.:-)

Voltam asztrológusnál, kineziológusnál.

Tehát ami létezik, szinte mindenből összehalásztam, amit szerettem volna.:-)

Ez csak egy út. Az enyém.:-) Csak egy támpont.:-)

Hogy a Te utad mi, azt Neked kell eldöntened. Senki sem mondhatja meg Neked...:-)

De tudd, nyitva áll előtted! Csak el kell indulnod.:-) Senki sem akadályozhatja meg, hogy "jobbá" válj, csak Te magad.