Megváltoztunk. Megváltozott a világ , azaz megváltoztattuk. Az igazi értékek eltűnőben.
Mindent átsző a gyanakvás, a félelem, a kapcsolatok válságban.
Nem hiszünk a jóságban, a segítőkészségben, minden mögött rossz szándékot sejtünk, a szeretetre rálegyintünk, holott mindenki sóvárog a szeretetre.
Nem hisszük el, hogy szerethetőek vagyunk, csak úgy, önmagunkért, azt gondoljuk, ha adunk, azért el is várnak.
Nincs ezen semmi csodálkoznivaló, élő példái ennek a kapcsolatok.
Beleteszünk valamit. Törődést, érzelmeket, pénzeszközöket, egy ideig kapunk, aztán már nem. Csak akkor, ha viselkedünk valahogyan. Ha már nem úgy viselkedünk, nem jár.
Nagyon nehéz ettől a látásmódtól megszabadulni.
Máshogy nem lehet - hiába is tűnik elvontnak, elcsépeltnek vagy spirituálisnak- csak ha elfogadjuk magunkat illetve magunknak is képesek vagyunk adni.:-)
Csak gondolj bele!
Nem tudsz valamit megoldani, vagy elkövetsz egy hibát, nem úgy reagálsz, stb. szidod hogy a másikat , csak egy dolog, önmagadat legalább annyira, ha nem jobban. = NEM TUDOD ELFOGADNI SAJÁT "TÖKÉLETLENSÉGEDET".
Pedig nem történt semmi extra.:-) Csak nem sikerült, vagy nem úgy sikerült! Miért kellene emiatt szidnod, vagy büntetned magad? Fuss neki még egyszer! Majd akkor sikerül.:-)
Ember vagy Te is, van, amiben kevés rutinnal, de amikor járni tanultál, sem tudtál azonnal futni, ezerszer elestél. :-)
Ha a saját kudarcaidat nem tudod elfogadni, hogyan tudnád másét?
Ne ostorozd magad!:-)
Ha így teszel, azzal magadnak segítesz elsősorban. Ha nem vársz magadtól többet, mint amire képes vagy ( Te is csak arra vagy képes, amire...ha másra lennél akkor és ott, mást tennél:-) ), azzal szereted saját magadat is.
Akkor is , ha botlasz.
Persze saját igényeinknek megfelelően törekedjünk arra, elérjünk célokat, legyen ez akár csak emberi cél.( jóság, elfogadás, megbocsájtás, stb.), nem feltétlenül a szerencsétlen botlásainkat kell tartósan imádni. :-)
Tehát, ha adsz a másiknak, ne várj érte semmit. CSERÉBE. A szeretet nem cserekereskedelem. A saját oldalunkról annyi, mit tudunk mi adni, belerakni. Ha már elvárást( Jó, de ha én ezt teszem, a másik tegye azt.Vagy: a másik ki kell hogy érdemelje...) teszel bele, nem tudsz valóban és őszintén adni.
Te belerakod, a másik meg kezd vele, amit tud. Lehet, semmit nem tud, de ettől még nem rossz ember.:-) Csak más. Más igényekkel. Más előzményekkel. Emiatt kellene haragudni bárkire is?:-)
Te meg nem leszel áldozat és mártír, ha nem tud, vagy nem úgy tud adni.:-)
A másik oldal viszont....Te vagy.:-)
Nem csak adni fontos, hanem kapni is.:-)
Viszont nem kierőszakolva valamit is.
Ha olyan dolgot kapsz, ami számodra kedves, jó érzéssel tölt el, kölcsönösséget érzel, az egy csodás dolog.:-)
De ha olyan dolgot kapsz, ami nem jó, fáj, nem vagy köteles elfogadni.:-)
Nem kell haragudni ebben az esetben sem, egyszerűen csak szeresd magad annyira, hogy nem szeretnél számodra nem jó dolgot kapni és elfogadni.
Ember és ember. Egyéni képességekkel. Felesleges haragudni bárkire is a saját képességei miatt. Magadra is.:-)
Ez az ELFOGADÁS.:-)A feltétel nélküli. És önelfogadás.:-)
Adhatsz ennél többet? Magadnak is?:-) Szerintem nem.
Sok problémától kíméled meg magadat és mást, ha eléred.:-)
