Sajnos, ezek is inkább a nőkre jellemző érzések, tettek, ha egy kapcsolat nem az elképzeléseiknek megfelelően alakul.
Nem hiszek abban, hogy a szerelem és a gyűlölet egymás okozatai.
Abban igen, hogy egy tőről fakad. Az az egy tő az egoizmusunk.
Nem értem, ha valakit egyszer szerettem, hogyan lennék képes ugyanazt az embert gyűlölni? Persze haragot én is éreztem már. De tartósan soha. Csak 1-1 pillanatban , 1-1 tett miatt.
Voltak kapcsolataim. Evidens, hogy valamilyen módon vége lett ezeknek a kapcsolatoknak, ha már múlt időben emlegetem őket.
Egy kapcsolat vége mindig fájdalmas valamelyik félnek, néha mindkettőnek.
Ha már eljutottunk odáig, hogy a kapcsolatunk lezárását gondolkodunk, vagy lezárjuk, annak oka van. Hogy hogyan alakult, azért nem a másikat kell okolni, hisz egy kapcsolatot ketten alakítunk. Abban az esetben is, ha a "másik megváltozott" és nekünk már nagyon nem jó, akkor is felelősek vagyunk részben, hisz hagytuk, elfogadtuk, hogy megtegyen dolgokat. Így feleslegesnek tartom a másikra mutogatást, mondván: szenvedek mellette, mert semmibe vesz, megcsal, agresszív, etc. Nem kell mártírt játszani, ha nem jó már nekünk és nem tudjuk/ akarjuk helyrehozni, ki kell belőle lépni. Nincs ahhoz jogunk, hogy megakadályozzuk a másikat abban, hogy mással, máshogyan vagy máshol boldog lehessen. Nem feltétlenül jelent ez másik embert, esetleg jobb lenne akkor neki egyedül.
Ha kilépsz (mellőled lépnek ki) ne forralj bosszút! Ne állítsd, hogy rossz ember - nem biztos, hogy az-, csak veled már nem boldog! Vagy te nem vagy az vele!
Egyik kapcsolat sem úgy kezdődik, rossz a másikkal.Ha így lenne, kapcsolat sem alakulna ki. Minden kapcsolat eleje szép és jó, rengeteg dolgot adunk a másiknak és rengeteget kapunk.
Ha vége, arra gondolj, mennyi mindent kaptál tőle, milyen boldog voltál! Ezt megköszönni kellene.
Ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad a gyűlölet, hisz az arról szól, te már nem nem kapod meg azt, amit akarsz, anélkül, hogy a másik szükségleteire figyelnél! Nem a másikról szól.Csak és kizárólag a te egoizmusodról, sértettségedről!
Ha nincs tovább, engedd el! És köszönd meg a sorsnak - vagy amiben hiszel- hogy kaptál!
