Szinte nincs olyan nő , aki elégedett lenne magával.
A kék szemű zöldet akar, a barna kéket, az alacsony magas akar lenni, a magas alacsony, a kis mellű nagyobbat akar, a nagy pedig kisebbet. Lehetne folytatni a sort,ami van, az szinte sosem jó.
Erre persze ráerősít a média. Folyamatos a nyomás rajtunk, így és így kell kinéznünk. Ennek nyilvánvaló a következménye, legtöbb esetben romlik az önértékelés.
Nem hiszem, hogy mindenáron engedni kell ennek a nyomásnak. Nem lehet ráhúzni az emberekre egy alkati sémát, ez a sikeres, hisz ahány ember, annyiféle szépségideál.
Nem értek egyet azzal a mondással: a csontokkal csak a kutyák játszanak - nem hiszem, hogy ezt magyarázni kellene, biztosan mindenki találkozott már ezzel. Vannak, akiknek a vékony nők szimpatikusak.
Azzal sem értek egyet, ha leszólják a kövéreket , mivel vannak olyan férfiak, akiknek kimondottan ez a testalkat az ideáljuk.
Túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a külsőségeknek.
Nem azt akarom ezzel mondani, legyünk igénytelenek, vagy ne figyeljünk az egészségünkre, szó sincs erről!
Ha nem vagyunk elégedettek magunkkal ezt ne azért tegyük, mert meg akarunk felelni másnak! Abból indulj ki, jól érzed-e magad a bőrödben, vagy sem!
Ha nem, vannak módszerek, amivel tehetsz ellene.
Ha úgy ítéled meg, fogynod kellene, alakítsd át az étrendedet, mozogj! A fogyókúrához nem kellenek csodaszerek, én személy szerint nem is hiszek bennük, jobban bízom abban, hogy odafigyelek arra, mit, mikor és hogyan eszem. A testmozgás sem feltétlenül függ az anyagi lehetőségektől. Már egy rendszeres séta, lift helyett lépcsőzés is segít. Vagy az otthoni torna.
Nem hiszek a plasztikai műtétekben sem. Korántsem biztos, hogy tartós megelégedettséget okoz. Ezen kívül vannak lehetséges szövődményei, következményei, pl. egy mellplasztikánál az érzéketlenség is előfordulhat ( ha más nem is).
Plasztikai műtétekkel csak valóban kivételes esetekben tudok egyetérteni, amikor ténylegesen személyiségromboló az adottság. Ilyen esetekben valóban szükség lehet rá.
Aki mégis aláveti magát, ám tegye, de ettől nem biztos, hogy boldogabb lesz.
A külsőségeket illetve az azokkal kapcsolatos negatív gondolatokat részben logikai oldalról közelítem meg.
Kinézek valahogyan. Nem vagyok elégedett vele. Ha tudok, teszek ellene, ha életmódváltással nem tudok, akkor nem teszek.
Nem is aggódom amiatt, hogy tetszem-e vagy sem, mert ha aggódom, ha frusztrált vagyok, ha emiatt az önértékelésem a padlón van, változni fog az az adottságom?
Nem.Ezért semmi logikát nem látok az agyonaggódásban, hisz más eredménye nincs, csak az, elrontom a napjaimat, az életemet.
Az, ha egy ember elégedetlen magával, messziről lerí róla.
Olyan ez, mint amikor valaki arról panaszkodik, hogy ha nincs partnere, senki sem akar vele kapcsolatot, de amint van valakije, többen is jelentkeznének.
Persze. Mert teljesen más a kisugárzása.:-)
Ha ki tudsz békülni magaddal, majdhogynem mindegy, hogyan nézel ki, sugárzol és ez tesz vonzóvá a másik nem szemében.:-)
Ráadásul sokszor csak pitiáner "szépséghibákat" nagyítunk fel, olyan dolgokat, ami nem a férfiaknak nem tetszik, hanem saját magunknak!
Tanácsom ez esetre az: Logikusan gondold végig, mit tehetsz a vonzó külsőért ( "normális mértékben"), ha nem tehetsz, tudd, nyavalygástól nem fog változni semmi!:-)