Tetszik, nem tetszik, nem tudunk "normálisan" kommunikálni.
Nem kérünk, hanem követelünk, vagy számonkérünk.
Ezzel nemhogy a férfiaknál nem járunk eredménnyel, hanem senkinél, semmiféle kapcsolatban.
A "normális" kommunikáció- hivatalos nevén erőszakmentes kommunikáció- alapja véleményem szerint a megfelelő önértékelés és a tolerancia.
Ha néhány szóval kellene kifejeznem, hogyan csináld, azt mondanám: képzeld magad a másik helyébe! Neked hogyan esne az a hangnem, amit használsz?
Ha ezt az egy gondolatot megjegyzed, a bejegyzésem további része csak szócséplés.
Próbáld meg nagyon-nagyon megtanulni! Ha kell, használd mantraként! Meg lehet tanulni ezt is, mint sok mást, csupán gyakorlás kérdése.
Ha eredményt akarsz elérni, tartsd szem előtt azt, sosem jó, ha egyik fél vesztesnek érzi magát! Akkor kommunikálsz jól, ha mindketten győztesen szálltok ki a beszélgetésből.
Semmiféle extra tudomány nem kell ennek elsajátításához, csak egy kicsit elgondolkodni.
A hétköznapi életben általában nem kérünk( szépen), hanem reklamálunk. Nem azt közöljük, mit érzünk azzal a helyzettel kapcsolatban, hanem a másikra mutogatunk hibásként,felelősként.
A helyzetek kezelésének többféle módja van:
1. mi akarunk győzni mindenáron, figyelmen kívül hagyva a másik álláspontját.
2. megadjuk magunkat, alávetjük a másik igazának (figyelmen kívül hagyva a saját érzéseinket,vágyainkat).
Ez a két megoldási mód abszolút nem jó, hisz egyik fél vesztes marad.
Létezik még a konfliktuskerülés, aminek oka lehet nem megfelelő önértékelés, de előfordulhat az is, akkor éppen nincs energiánk ezzel a helyzettel foglalkozni.
A legjobb megoldás a kompromisszumkeresés.
Nincs olyan helyzet, vitás helyzet, amit ne lehetne megoldani. Nincs. Ne is próbálj keresni! A megoldás nem az, hogy homokba dugjuk a fejünket, mert akkor csak gyűlik a probléma és ha tele a pohár, sokszor már visszafordíthatatlan a folyamat.
Meg kell beszélni a problémákat.
De nem mindegy,hogyan.:-)
Lévén itt a férfiakról-nőkről van szó, maradjunk ezeknél a helyzeteknél!
Egy férfinak - hacsak egy mód van rá- , ne mondd,hogy : beszélnem kell veled, meg kell beszélnünk, etc! Ha így kezded, eleve sokkal kisebb az esély arra, hogy meg tudd beszélni.Ha egy férfi ezeket a szavakat meghallja, hidegrázást kap, mert tudja - jogosan tudja-, nem beszélgetés következik, hanem raport.
Keress olyan alkalmat, amikor látod, hogy nyugodt, nem rohan sehová és "csak" beszélgess!
Ha nincsenek nagyobb problémák, ha a férfit férfinak tekintetted előtte is, nem fog elzárkózni. Akkor kíváncsi rád. Akkor jót és adni akar.
A mondandód lényege az legyen : rosszul esik, ha..., szomorúvá tesz..., aggódtam.... Ne az: tegnap már megint későn jöttél haza!
Ha meg akarod kérni valamire, ne kisregényként add elő, körülírva!
A kérésed legyen pozitív hangvételű, konkrét és legyen benne a lehetőség mind az elfogadásra, mind az elutasításra, anélkül, hogy bármelyiktekben is rossz érzéseket keltene.
Gondolj arra, egy másik emberről van szó. Miért kellene olyasmit tennie, amit nem szívesen tesz meg? Nincs joga talán nemet mondani?
Ha szeretnél elmenni valahová, ne azt mondd: mi sosem megyünk sehová, mikor viszel el...?
Egyszerűen mondd azt: szeretnék elmenni Veled. Vagy azt: lenne kedved...?
Ezekben a formákban nincs elvárás és nyitva hagyod a lehetőséget a választásra.
Ha esetleg nemet mond abban a pillanatban, nehogy elkezdj hisztizni, ajtót csapkodni! Miért ne lenne joga ahhoz, hogy ne legyen kedve? Milyen tragédia történik, ha nem kel azonnal útra?
Ha nincs kedve, majd lesz máskor.
Ha neked nincs kedved valamihez, Te sem lejtesz örömtáncot, ha rá akarnak kényszeríteni,nemde?
Summa summarum: ne tégy, ne mondj olyat, ami neked is rosszul esne, benned is rossz érzéseket keltene!
