Rengeteg női panaszt látok, hallok, miszerint: én mindent megtettem, főztem,mostam takarítottam, az a szemét pedig nem becsülte.

Egyet felejtenek el ezek a hölgyek, azt, hogy egy férfi nem takarítónőre vágyik, nem is szakácsnőre, hanem társra.

Ezekkel a női "eszközökkel" mint a mosás, a főzés, a takarítás nem lehet egy férfit magunk mellett tartani. Hiszen főzni már rengeteg férfi tud, legtöbben szebben takarítanak, mint a nők, a mosógépet be tudják kapcsolni, minek kínlódjanak adott esetben egy sárkánnyal, amikor teljesen önellátóak.

Mindezek mellett azt gondolom, a legtöbb férfi mégis vágyik egy jó párkapcsolatra, kivétel talán a MGTOW "mozgalom" követői, mely "mozgalom" véleményem szerint a feminizmus fiúgyermeke/ következménye.

Azt hiszem, a legnagyobb hibát akkor követjük el, amikor a kapcsolat kezdetén mindent kiveszünk a férfiak kezéből. Azaz nagy odaadásunkban mindent elvégzünk. Gyakorlatilag saját magunkból csinálunk házicselédet.

Lehet, hogy egy férfinak evidens lenne , hogy ő viszi le a szemetet pl. , de ha mi azt mondjuk: majd mi megcsináljuk, ülj csak le, akkor miért csodálkozunk, ha ezt megteszi, megszokja, nem csinálja a továbbiakban? Ha így indítunk egy kapcsolatban - gyakorlatilag visszaminősítjük gyereknek a férfit, aki helyett anyukaként mindent el kell végezni- , semmiféle alapunk nincs arra, hogy ezt később a fejéhez vágjuk.Vagy említhetném például a rengeteget hallott zokni szétdobálást a lakásban. Szerintem egy felnőtt személyiségnél alap, hogy tiszteletben tartjuk a munkáját is, így nem hajigálunk mindent szerteszét, de ha mégis így történik és mosolyogva szedegetjük, akkor később ne szidalmazzuk, hogy milyen lusta disznó.

Nem kötelező már az első percekben sem takarítónőt játszani.Vagy ha azt játszunk, ne csodálkozzunk, ha akként kezelnek.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne végezzünk tipikus női munkákat. Számomra a nőséghez a klasszikus női feladatkörök szorosan hozzátartoznak. Mint ahogyan rengeteg dolog van, amit férfimunkának minősítek, így a vészhelyzetektől eltekintve nem állok neki. Mondandóm lényege az, hogy csak ezekkel a tevékenységekkel egyetlen férfit nem tudunk magunk mellett tartani, csak esetleg holmi nagyra nőtt kamaszgyereket. Akire férfiként sem tudunk tekinteni ugyebár. :-)

Amivel vonzóvá tudunk válni, szerintem, az az általam csak trojkának nevezett viselkedési mód, mellyel leírva, kimondva szembesülve többnyire fúriaként reagálnak a hölgyek. :-)

Mégpedig ez: " egy nő legyen szajha az ágyban, szakács a konyhában, úrinő a társaságban". Állítólag korabeli hölgyektől ered a mondás, de bevallom nem jártam utána. :-)

Nagyanyáink tudtak valamit. :-) Mielőtt indulatba jövünk, próbáljuk értelmezni ezt a mondatot!

Szakács a konyhában: a női gondoskodás. Melynek természetesen része a konyha, a főzés, a család ellátása is.

Szajha az ágyban: a nő részvétele a kapcsolatban szexuális területen is. Kimutatása annak, hogy vágyunk a férfira illetve odaadjuk magunkat neki, elfogadjuk, befogadjuk.

Úrinő a társaságban: kulturált viselkedés, tisztelet a másik iránt.

Szeretik ezt a mondást félremagyarázni, indulatokat kelteni vele, holott szerintem egy teljesen normális és nőies gondolkodási és viselkedési forma.

Ha ezt a trojkát sikerül elsajátítani, jó eséllyel tudunk tartós és mindkét félnek megfelelő kapcsolatot kialakítani.

De azzal, ha nem főzünk/gondoskodunk, ha a szexualitást árucikként / jutalom-, büntetőeszközként, csak a férfival szembeni elvárásokkal, nem aktívan részt véve benne, hanem azt elviselve( legyünk már rajta túl), ha társaságban a férfit navigáljuk, leszóljuk, utasítgatjuk(megalázzuk mások előtt) .....nos ezzel a viselkedési móddal valamirevaló férfi tartósan nem marad mellettünk.

Akkor sem, ha " mi mindent megtettünk". :-D

Mi mindent? :-)  Ha mindent megtettünk volna, jó lenne a kapcsolatunk és jól érezné magát velünk a férfi.Akkor ilyen mondatok sem merülnének fel :-)