Örömmel látom, hogy sorban jelennek meg a cikkek, miszerint szükség van az apákra/férfiakra.

Ugyanakkor elkeserítőnek tartom, hogy egy természetes dolog mellett kampányolni kell.

Sokan szeretnék elbagatellizálni a férfi szerepét, férfi és apa voltát, pedig nélkülözhetetlenek az élet minden területén.

Az egyik nagyon fontos dolog, az apaminta. (Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem minden férfi tud jó mintát mutatni, ahogyan nem minden nő sem)

A házasság, a család intézménye válságban van. Rengeteg a "félcsalád" , ahol is a nő neveli életvitelszerűen a gyerekeket. De mire neveli?

Ahogyan írtam már róla, mi nők, nem fogunk tudni férfimintát prezentálni a gyerekeinknek.

A mi nevelésünk - nemünkből adódóan- más jellegű, mint egy férfinevelés.

Egyetlen példa:

Nemrég beszélgettem egy férfival, akinek fia van. Ő elmondta, annak idején a játszótéren nemhogy távol tartotta volna a fiát az eszközök használatától, hanem egyenesen felküldte mindenre. Természetesen figyelt rá.

Mi nők pedig leggyakrabban túlféltjük a gyerekeket. "Fel ne mássz...", "Jaj, leesel..." és hasonló kijelentésekkel, viselkedéssel. Azt gondolom, ezt muszáj lenne egyensúlyban tartani a férfi bátorságra, kezdeményezőképességére való nevelési módszereivel.

Ezt és minden mást.

Ehelyett mi egyedül neveljük a gyerekünket, sokszor beleszólást nem tűrően, sőt az apától elidegenítve, a női minták, érzésvilág, elvárások használatával. Akár egy fiúgyereket is természetesen.

Tessék mondani, hogyan lesz abból a fiúgyerekből férfi? Milyen "férfi" lesz belőle?

Félcsaládoknál a legnagyobb hiba az apától való távol tartás, elidegenítés.Egyrészt a nyakunkba vesszük a teljes felelősséget a gyereknevelés terén - feleslegesen, hisz sok-sok apa nagyon szívesen venne aktívan részt ebben- , másrészt mit tanítunk a gyerekeinknek ezzel, harmadrészt önző módon csak a saját -vélt-sérelmeinkre koncentrálva nem törődünk sem az apa, sem a gyerek érzéseivel, érdekeivel.

A gyerek- sokadszor írom le- nem bőrönd. Nem vagyontárgy, amit válás esetén felezni kell. A gyereknek semmi köze ahhoz, hogy a szülők között megromlott, vagy elhidegült a viszony.

Ha már így történt, a gyerek érdekeinek maximális figyelembevételével kell intézni a további életet. Minél kevesebb sérülést okozva.

Sajnos az ellenségeskedéshez a törvények is asszisztálnak. Nonszensznek gondolom és kimondottan gyermekellenesnek azt a gyakorlatot, ami folyik, azaz az apa megszabott időközönként jogosult csak arra, hogy a gyermekével legyen.

Látom, hallom az ismerősi körömben - az általam rémtörténetnek titulált- kapcsolattartásokat , hogy egy többnapos ünnepen pl. ide-oda rángatják a gyereket : "péntek este elviheted, de szombat délután 3-ra hozd haza, majd vasárnapdélután 5-kor odaadom hétfő délig".  Ez agyrém és számomra elfogadhatatlan.

Igenis a gyereknek mindkét szülőjére szüksége van. Pont. Igenis fontos az apával töltött idő. Pont. Igenis fontos, hogy ne érezze, oda-vissza van rángatva. Pont. Igenis fontos egy amennyire csak lehet, nyugodt légkör maga körül. Pont.

Aki ezt vitatja, tagadja, ez ellen tesz, a lehető legrosszabbat teszi a gyermekével.