Karácsonyhoz közeledve ez a két szó jut eszembe.

Látván magam körül a sok veszekedést,a lehangoltságot.

Hová lett a szeretet és a hála azért,amit kaptunk?

Mert mindenki kap valamit az élettől,csak vagy nem veszi észre,vagy természetesnek tartja és még gondolatban sem mond köszönetet a sorsnak,vagy annak,amiben/akiben hisz.

Hová lett az alázat, a megértés?

Miért mindenki(legtöbben) csak magával van elfoglalva,hogy neki valami jár,anélkül,hogy ő maga hajlandó lenne adni,tenni valamiért?

Miért nem veszi észre a másikban az embert,akinek ugyanazok a vágyai,mint neki,akinek a fájdalom ugyanúgy fájdalom,az öröm ugyanúgy öröm?

Nem hiszem,hogy ezt a nehéz körülményekre kellene fogni.

Bármilyen nehéz,attól még maradhatunk emberek.

Kellemes(ebb),szeretettelibb ünnepeket és aztán ünnepek nélküli ugyanilyen időszakot kívánok!