Ez jut sokszor eszembe,amikor nőket látok(olvasok) reagálni 1-1 közeledési kísérletre.
Valami baj mindig van.
Hol -állítólagosan- nem köszön a férfi,hol mond/nem mond valamit,ami nem tetszik az illető nőknek,hol a leírását karikírozzák...
Pedig nagyon nincs könnyű dolguk a férfiaknak.Egy ismerkedést mindig nehéz elkezdeni.A net dacára is.
Senki önértékelésének nem használ a gúnyolódás, vagy ha levegőnek nézik.
Nem tudom,kinek képzeljük magunkat,tán királylánynak, akinek hajbókolni kell és vörös szőnyeget leteríteni?
Ha valaki nem udvariatlan,nem faragatlan,miért nem lehet megtisztelni egy épkézláb válasszal?
Még akkor is,ha úgy ítéljük meg,nem ő az,akivel el tudnánk képzelni valamit is.
Az lenne a nőiesség,hogy ironizáljunk,leszóljunk,megalázzunk mást?
A baj az,hogy akik ezt teszik,még csak észre sem veszik,mit művelnek.
Én még mindig arra esküszöm,az udvariasság,az emberség visszaköszön az életben.A neten is.:-)
