Ismerkedéseink,beszélgetéseink során sokszor futunk bele kapcsolatban élő,de boldogságot máshol kereső férfiakba(persze,nők be is szép számmal,ne legyünk álszentek!).
A leggyakoribb reakció ilyenkor az adott ember kritizálása, minősítése.
Attól függetlenül,hogy ez az állapot- amikor valaki a kapcsolatában nem kapja meg,amit szeretne-enyhén szólva sem a legszerencsésebb állapot,nem tartom jónak az illető bírálását.Nem hiszem,hogy őt boldoggá teszi ez a helyzet.
Nagyon könnyen ítélkezhetünk,ötletelhetünk: miért nem válik el,miért nem lép ki abból a kapcsolatból?
Mi nem vagyunk benne,nem tudhatjuk az okokat.
Nem könnyen megvalósítható a kilépés.
Csak gondolj bele!
Eleve a legtöbben félünk a változástól.Közrejátszik még a vagyonmegosztás és a gyerek(ek).
Előszeretettel minősítjük a szeretőket is, különféle válogatott jelzőkkel.Különösen a társunkkal kapcsolatban.
A szerető mindig egy következmény/okozat. Aki hibás egy ilyen helyzet kialakulásáért, az a kapcsolatban lévő 2 ember.
Ha abszolút elfogadhatatlan számodra egy ilyen kapcsolat,akkor se bíráld a másikat,elég,ha emberi hangnemben nemet mondasz!
Ha mégis belemész egy ilyen kapcsolatba,tudd a határokat! Te azért vagy,hogy jót adj!
Sose reklamálj,ha nem jön,nem hív!
Az egyenesen TILOS, hogy felkeresd a társát!
Ha más okból nem is, már csak azért sem,mert ezzel kiveszed a döntést a kezéből,helyette döntesz egy fontos és kényes dologban.
Ha Veled jól érzi magát és megkapja azokat a dolgokat,értékeket, amik neki fontosak, az is előfordul, melletted dönt.Idővel.
De ez az ő döntése kell,hogy legyen, nem zsarolással, jelenetek rendezésével kicsikart döntés.
