Ezt dr. Almási Kitti írta.
Gondold át,fogadd meg!
Nem vagy társ, ha ebben a formában elárulod a párod.
Sajnos, ránk , nőkre jellemző inkább a barátnőkkel való ki- és megbeszélés.
Tiszteld a párod annyira,hogy nem teszed ezt!
Ha mégis, az már nem kapcsolat!
"A párkapcsolati lojalitás témája kapcsán Popper Péter úgy fogalmazott, hogy nem ülne le egy asztalhoz olyan emberekkel, akik a társával nem ülnének le szívesen. Ezt nagyon fontos alapelvnek tekintem. Addig érzem, hogy a társam a társam, amíg kiáll mellettem, szolidáris és lojális velem. Ha belemegy olyan beszélgetésekbe, ahol engem leértékelnek, vagy jóban van olyan emberekkel, akik engem elutasítanak, és ez őt nem bántja, akkor ez azt jelenti, hogy bizonyos értelemben cserben hagyott. Őt mindig olyan meggyőződéssel képviselem, mint saját magamat, tehát ha valahol bántják, kibeszélik, nem látják szívesen, akkor úgy érzem, mintha engem sértettek volna meg. Ilyen értelemben úgy viszonyulok hozzá, ahogy a szüleimhez és a gyerekeimhez: természetesen megengedhetem magamnak, hogy negatív érzéseim is legyenek velük kapcsolatban, megláthatok bennük gyengeséget, veszekedhetek velük, de azt nem tűrhetem el, hogy más becsmérlően nyilatkozzon róluk, mert ha őket megtámadták, azzal engem is megtámadtak, és még fájóbb az érzés, ha közben nincsenek is jelen, így védtelenek. Számomra az jelenti a szövetséget, ha egy férfivel kölcsönösen így tudunk érezni egymás iránt. Nagyon veszélyeztető a kapcsolatra nézve, amikor barátok, barátnők egymás között kínos történeteket mesélnek a partnerükről, gyakran lesajnáló hangsúllyal, minősítgetve vagy kinevetve őt, miközben velük élnek. Ha ezt valaki meg tudja tenni a társával, az (már) nem szövetség. Hangsúlyozom, nem arról van szó, hogy a társam minden megnyilvánulásával egyet kell értenem, vagy hogy egy párkapcsolati problémát, dilemmát nem oszthatok meg egy barátommal. Szó sincs róla. De akit szeretek, azt nem járathatom le mások előtt." Dr. Almási Kitti
