Egy általam látogatott oldalon szóba került Erőss Zsolt.
Amikor az eltűnése friss hír volt, már akkor is elszomorító volt látni, ahogyan -többségében nők- bíráják, mondván, csak saját maga érdekelte, azért ment és azt, egy családos ember ne kockáztasson.
A férfiaknak vannak álmaik. Ha megkérdezünk egy kisfiút, mi szeretne lenni, szinte kizárólag olyan foglalkozásokat említ, ami veszélyes,kalandos, életmentő.
Felnőttként kevesen maradnak meg az eredeti elképzeléseiknél, de a teremtés, újítás majd' mindenkinél megmarad,mint cél. Szinte mindegy mi, csak valamire büszke lehessen, hasznosnak érezhesse magát.Legyen az akár "csak" egy házépítés, egy család fenntartása, egy eszköz praktikussá tétele, a pénz teremtése, egy különleges polc, vagy kerítés, bármi. Csak Ő legyen a megalkotója.
Nekünk nőknek - általában véve- mások a céljaink. "Csak" a család, gyerekek, otthon.
El kellene nőiesíteni a férfiakat, rájuk erőltetni a mi céljainkat? Csak mert vannak álmai, tervei,céljai, ez nem jelenti azt, hogy neki nem fontos a család.
Megfelelőbb lenne, ha mi szabnánk meg nekik, mit dolgozzanak, mikor, mennyiért, mit tegyenek a szabadidejükben, miről gondolkozhassanak, álmodhassanak, stb.?
Ettől fel tudnánk rájuk nézni? Biztos vagyok benne,hogy nem.
Nem töltene el büszkeséggel minket, ha a mi társunk nevéhez fűződne valaminek a feltalálása, meghódítása, egy vállalkozás felépítése és működtetése, vagy az, hogy olyan kerítést alkotott, amiről mások elismerően nyilatkoznak?
Ne akadályozzuk őket a céljaikban, ne várjuk el, hogy lemondjanak az álmaikról, csak mert nekünk nem tetszik, hogy nem ülnek a szoknyánk mellett!
Annál többet nem tudsz adni egy férfinak , ha nem rabosítod. Ha melletted szabadon dolgozhat a céljai elérésén, nem hátráltatod, hanem támogatod.
Ne hidd, hogy Te kevésbé fontos vagy, ha mellette állsz! Ne úgy fordítsd, hogy nem számítasz, mert mással tölti az idejét! Nagyon is számítasz. Egy férfinak hatalmas erőt tud adni, ha tudja, a nő, a társa, ott van mellette minden körülmények között. Nem ellened dolgozik, hanem érted is.
A szerelem/szeretet nem abból áll, hogy elveszünk. Időt, lehetőséget, baráti kört. A szeretet lényege az adás. Tudsz -e adni? Tudod -e azt mondani, tedd, ahogy jónak látod, azt, hogy : csináld?!
Csak nézz körül! Mit látsz a környezeted kapcsolataiban? Hány boldog embert? Hány párt látsz, ahol nem az elvárások, számonkérések dominálnak? (Sajnos azt kell mondjam, női részről elsősorban.) Hány párt látsz, ahol támogatják egymást, nem várják el, hogy bárki is lemondjon az álmairól, szeretett tevékenységéről?
Nem hiszem,hogy sokat tudnál említeni.
Pedig ez az egyik alap. Ha nem tudsz adni,elfogadni, csak kérsz és elvársz, nem lesz hosszú és boldog a kapcsolatod.
Ezt szeretnéd?
