Minek fizetni?
Ha jó neki is a helyzet, akkor kifizeti a saját utazását.
Inkább fizetek egy olyannak aki tisztel, megbecsül, odafigyel, stb.

a nagyon közeli ismeretségben van egy házaspár,
10 évig hepiség, kúl minden, szép gyerekek
"drágám, szívem, szerelmem" ilyen megszólítások
s a nő most váratlanul bekattant, sárkánnyá vált
szószerint túrja ki a pasit a házból
a pasi házából. vicc.
egyelőre csak pszichés terrorral, kis szemétségekkel
légkör megfagyasztása, szemét kis beszólások,
ugye nem kell rögtön bíróságra rohanni,
a pasi önként marad távol,
nem lehet kibírni azt a légkört amit a csaj teremt otthon
a kis rohadék
szóval hogy férfiak minek vesznek el feleségül nőket
ez nagy rejtély számomra. elköteleződni egy sárkánnyal.
hálisten én ezeket csak elméletileg tudom.

Nézzük egy kicsit a dolgot történelmi távlatokban!
Volt ugye olyan kor (több száz éven át, és nem is oly rég ért csak véget), amikor a nőknek nem volt választásuk, mert szabad akaratuk sem lehetett. Tök mindegy volt, akart-e férjhez menni, vagy sem, mennyire becsülte őt a férje vagy sem, mert nem ő döntött. Vagyona felett, ha volt is, nem ő rendelkezett, ha dolgozott, keresete a apját/férjét/egyéb férfirokonát illette, ha válni akart volna, elvesztette a gyerekeit. Ilyen körülmények között egy férfinak elég könnyű volt a házasélet.
Ezek a dolgok ma már megváltoztak. A nőknek nem KELL férjhez menniük, ahhoz, hogy életben maradjanak. Lehet vagyonuk, a keresetükkel ők rendelkeznek. Mivel a kényszerítő erő megszűnt, a nők egyre nagyobb része választja a független életet.
Hogy ettől magányosak lesznek idős korukra? Ha csak a szexben és a férfitársaságban találnak maguknak elfoglaltságot, akkor igen. De ha abban a nőben van tartalom, nem egy üres héj, akkor roppant jól ellehet idős korában is, mert a szexen kívül rengeteg más elfoglaltság van, amihez nem kötelező férfi partner, sőt, partner sem.

Amíg sok jó könyv van a világon, nincs magány.

Mondom én, magányos nőként :)))

Hala az egnek igy ezt a hozzaallast nem is tudod orokiteni! :)))

@Morrancs:
Hat, sokkal tobb pelda van a boldogtlan es maganyos csalad nelkuli idos emberekre, mint a boldog csalad nelkuli idos emberekre...

Te hanyat ismersz az altalad felhozott "idealis" csalad nelkuli idos emberbol?

Amikor egy nő szájából hallom azt,h neki jó egyedül akkor mindig gyanakszom. És elszomorodom.
Szerintem meg senkinek nem jó ez ami van. Egyik félnek sem. De a 2 nem reagál egymásra és az lesz ami most van...fejetlenség.

@Denil:

Denil , egyetértek veled. :-)

@Morrancs: És ha így haladunk, akár férfi sem szükséges a világra, nemde? :-)

@Csokolom: Általános jelenség. Sajnos.

@Nőneklenni: Felőlem lehetnek, de ha el akarnak érni a mai nőknél valamit, akkor most már jobban kell igyekezniük. ;)

@Haloperidol: Tudod, a házasság sem megoldás a magány ellen, mert a társad - akár férfi, akár nő az illető - meghalhat. Akkor pedig, ha csupán az ő társaként azonosítottad magad, és nem alakult ki egy önálló személyiséged, akkor ugyanúgy magányos leszel, és összetörsz.

Az élet minősége nem attól függ, hogy összekötöd-e a tiédet valakivel, hanem hogy mi van belül. Aki üres, súlytalan, felszínes az csupán abban reménykedhet, hogy ő patkol el előbb. :P

@Morrancs: Ebben már nagyon átestünk a ló túlsó oldalára, úgy gondolom.:-)

Már más sincs, csak követelményrendszer.:-)

Óóó, a jóöreg piaci dinamika. Amire kereslet van, arra lesz kínálat. Azért vannak szörnyű férfiak, mert a szörnyű viselkedést jutalmazzák.

A régimódi gáláns lovagiasság már régen nem működik, illetve arra jó, hogy az érzelmi szemetesláda örök zsákutcájába terelje bármelyik szerencsétlent, aki megfogadja a női tanácsokat az udvarlással kapcsolatban. Mindeközben az agyon szapult, szidott, utált, a nőből újra és újra sértett könnyeket előcsaló "szemét pasik", valami csoda folytán, valahogy mégis újra és újra megkapják a panaszkodó nőt.
Nem kell hozzá sok ész, hogy korunk férfija levonja a következtetést, és alkalmazkodjon. Ha meg akarja kapni a nőt, olyanná kell válnia, mint akikre az bár panaszkodik - de megkapják.

system7.uw.hu/_/thapsshy/index.html

Pavlov professzor forrón ölelve csókoltatja az elvtársnőket.

@don Fefinho:

Alapvetően egyetértek veled.
Azzal a kivétellel, hogy szerencsére még vannak "régimódi gáláns lovag"-ként viselkedő férfiak- ha nagyon radikális akarnék lenni, azt mondanám, nem sikerült az összeset kinyírni-.Igaz, hogy ezzel a nők legnagyobb része nem tud mit kezdeni ( kikéri magának a lovagias, úriemberes viselkedést). Ezért - tapasztalataim alapján- ezek a férfiak azonnal hátat is fordítanak a ma nőjének.És ezen csodálkozni sem lehet.
Egy férfi annál rosszabbat nem tehet, mint hogy a női útmutatást követi udvarlással és egyébbel kapcsolatban.
Szoktak idézni egy mondásfélét, szó szerint nem emlékszem, melynek lényege: ha egy nő leírja a számára ideális férfit, az gyakorlatilag egy másik nő.
Valahogy nagyon elferdültünk és ez elkeserítő.

A linkeket- ezt és amit a másik hozzászólásodba tűztél- utólagos engedelmeddel megosztom, okulásként.:-)
Köszönöm.

Valaki valahol írta a napokban - elő nem keresem -, hogy a lovagiasságban az volt a pláne, hogy egy olyan korszak termelte ki magából, amikor egyébként nyers, állatias emberek nagy kardokkal mészárolták egymást, és egy átlag férfinak semeddig nem tartott volna következmények nélkül elrabolni és magáévá tenni az átlag nőt, majd kardélre hányni. A lovagiasságban az volt a tuti, hogy egy ilyen félelmetes, kiszámíthatatlan, nyers vadállat lépett föl gálánsan, óvólag egy hölggyel szemben, és az nagyon tudott imponálni.
Ma meg már azért nem működik a lovagiasság, mert akik ma még lovagiasak, azok már se nem félelmetesek, se nem kiszámíthatatlanok, se nem nyers vadállatok, anélkül meg csak hülyét csinálnak magukból a nő szemében a lovagiasságukkal.

@don Fefinho:

:-D
Ez a végének szólt. :-)
Általánosságban nem nagyon tudunk mit kezdeni a lovagiassággal.
A neveltetésünk is különféle hatások ( média, ilyen-olyan szervezetek ) eredménye.
"Majd mi megmutatjuk.Nem kell nekünk sem kedvesség, sem udvariasság, sem segítség."
Sokan az illemszabályokat sem ismerik, pedig én nem tartom haszontalannak ezeket az ismereteket.
Valóban, a nők egy része hülyének nézi a lovagias férfit. Pedig ezek a gesztusok kedvesek és szívmelengetőek.
Van mit (újra)tanulnunk. :-)

@Morrancs:

"Felőlem lehetnek, de ha el akarnak érni a mai nőknél valamit, akkor most már jobban kell igyekezniük."

...meg babaházat, pónilovat, balettórákat és zsebpénzemelést követelek Apu!

A házasság nem a másik fél bekövetkező halála miatt nem megoldás a magányra. Egy sikeres házasság ugyan megoldás, de csak átmeneti.
Viszont van az embereknek egy olyan csodálatos képessége, hogy egymás mellett is képesek mérhetetlen magányba zuhanni, mintha a másik ott se lenne. Azon aztán már nem segít az se, ha papírjuk van róla az államtól, hogy ők elvileg egy pár. Sőt.

@don Fefinho: Szerintem itt olvastad: heartiste.wordpress.com/2014/06/30/approach-week-why-chivalry-is-dead/

Valóban.

Az, hogy egy kapcsolatban a nő elsárkányosodik, ahhoz kellett a férfi is. És egyedül lenni, korántsem jelent magányosságot. És hány ember létezik kapcsolatban teljesen magányosan?

Ezek szerintem csak sztereotípiák, melyet a nyomorult kapcsolatban élők találtak ki, az egyedül is jól boldoguló nőkre(hisz arról nem hallani semmi rosszat, ha egy férfi él és boldogul egyedül, őket senki osztja, hogy magányosan fognak meghalni).

Nagyon nehezen fogadják el mind a férfiak, mind a kapcsolati függőségben élő emberek(akik, ház, pénz, hitel miatt képtelenek kitörni iszonyattá vált kapcsolatukból)az egyedül is boldoguló,önmagát, gyermekét eltartani képes, jókedvű, mosolygós, kiegyensúlyozott nőket. Általában az egyedüllét okoz akkora szabadságérzést, hogy ők tényleg sokkal önfeledtebben tudnak élvezni mindent, egy vacsorát, egy utazást, egy jó bulit, mindent.

És nem azért vannak egyedül, mert egyedül akarnak lenni,hanem azért, mert elhatározták, nekik nem felel meg nyomorult kapcsolat, amiben a párkapcsolatban élők többsége él rohadt "boldogan". Ők csak minőségi kapcsolatra vágynak, ami nem nyomorítja meg egyik fél személyiségét is, a férfi nem válik papucsállatkává, a nő nem válik sárkánnyál, hisz ez egyik félnek sem jó.

Meg kell tudni maradni mindenkinek önmagának.

@Pixynor:
Leginkább az "egyedül is jól boldoguló nők" azok, akik nehezen fogadják el az "egyedül is jól boldoguló nők"-et.

Egyébként igen, ahhoz, hogy a nő elsárkányosodjon, kellett a férfi is. Pontosabban az, hogy a férfi úgy bánjon a nővel, ahogy azt gyerekkora óta belenevelte a feminista társadalom. Ha nem úgy bánt volna a feleségével, akkor az nem sárkányosodik el, és máris élhettek volna boldog házasságban. Ezért (is) káros a feminizmus.

@zombigyilkos: nem tudom mi az a feminizmus azon kívül, hogy a nők jogaiért szóló harc a történelem folyamán, ennél többet nem foglalkozom a dologgal. Az, hogy egyes férfiak a feminizmust férfiutálattal azonosítják, nem tudom jogos-e. Annyira nem érdekel a téma, hogy ennek utána menjek.

Én már ebbe a társadalomba születtem, ahol a nőket ugyanolyan jogok illetik meg, mint a férfiakat. Nekem ezzel semmi problémám nincs. A férfiakkal sem. Nekem az emberi jellemtelenséggel van problémám, ami érint nőt és férfit is.

@Pixynor:

Zombigyilkos itt arra céloz, hogy a női elvárásoknak/követeléseknek való feltétlen megfelelni akarás és törekvés folytán a nő nemhogy elégedettebbé és elviselhetőbbé szelídülne, de még a maradék bogyói is elgurulnak. Magyarul a cirkusz nem csökken (sőt nő), csak új ürügyek után kell nézni. Hiszen a nő soha nem amiatt cirkuszol, ami miatt adott esetben frusztrált, így aztán nem is a frusztrációjának az oka kerül megoldásra, hanem a kamuürügy, amin cirkuszol. És ettől csak ennél is frusztráltabb lesz. A férfinak meg sajnos van egy olyan gyarló tulajdonsága, hogy az evolúció jelenlegi fokán teljességgel képtelen a telepátiára (tegyük hozzá: a nő is, aki viszont valamiért elvárja mindenki mástól).

@Pixynor:

1. Érdekes úgy véleményt alkotni valamiről, hogy az illető nincs tisztában az adott dolog jelentésével. Te most ezt teszed.

2. A nőket a mai társadalomban nem azok a jogok illetik meg, mint a férfiakat. A mai társadalomban a nőknek TÖBB joguk van, mint a férfiaknak. Már csak hogy pontosak legyünk, hogy milyen társadalomba is születtél.
(Látod? Ezért kellene olvasnod arról, hogy mit is jelent ma a feminizmus. Mert nem azt, amit a rózsaszín szobád bárányfelhős álmaiban láttál.)

@zombigyilkos: Ebbe a témában nem vagyok hajlandó belemenni,teljesen felesleges dolog. Én nő vagyok Te férfi, tuti sosem fogunk ebben megegyezni.

@Pixynor:
Nem a nemek közötti különbözőség az, ami egy rendes vitában eldönti, hogy a felek meg tudnak-e egyezni, avagy sem.
Hanem az értelem.

Persze felőlem élheted az álomvilágodat tovább, nem akarlak győzködni. Ha neked jobb úgy alkotni valamiről véleményt, hogy valójában fingod sincs róla, hát tedd. Nem te leszel az első ilyen a történelemben.

@Pixynor: Szerintem nézz utána a feminizmusnak és "jeles képviselőinek"! :-)
Akkor lehet,hogy egy kicsit megváltozik a véleményed róla.:-)
A keményvonalasoknak jelenleg a férfiak eltaposása a célkitűzés.
Lásd. pl. herélő világnap forszírozása.

@Pixynor: Nem kötekedés a célom, de egy megjegyzést engedj meg nekem!
Érdekes. Én nagyon sok mindenben egyetértek a férfiakkal és nagyon jól tudunk együttműködni.
Hidd el, hogy sokkal eredményesebb, nyugodtabb és könnyebb az élet, ha nem az ellentétek élezése , a másik leszólása,hanem egy csöpp kis tisztelet, kíváncsiság a másikra és együttműködési készség van a háttérben.

Valljuk be azert, hogy evszazadok ota... sot... a nok el voltak nyomva es a ferfiak lealaztak oket.
Ez teny.
Most a kezukbe kezdtek venni a sajat sorsukat ami nem baj.
Mindenki a sajat sorsanak a kovacsa, ahogyan az ember a jelenben el, azzal a jovojet teremti meg, avagy ki mint vet, ugy arat.
Mivel egy kapcsolat mindig 2 emberrol szol...ha egy ferfi olyan "kapcsolatokba" (bar ez inkabb viszony) bonyolodik ami nem all masbol, mint ajandek, nyaralasok, stb... akkor ilyen nonemu lenyt is fog talalni. (hasonlo a hasonlot)
Termeszetesen talalhat egy olyat is aki masmilyen (ellentetek vonzzak egymast), de azzal csak ideig-oraig fog tudni egyutt maradni, mert ennek a nonek annyi a szerepe altalaban, hogy megmutassa a ferfinak, hogy maskepp is lehetne elni. Az ilyen kapcsolatokbol jonnek a "nagy pofonok". Mikor a fiu ertetlenul all es azt mondja... nem ertem, pedig vele olyan tokeletes volt minden es erre...es atvert. Nem. Senki sem verte at, csak nem erti, hogy ahhoz, hogy egy ilyen No-t kapjon, ahhoz neki is masmilyennek kellett volna lennie a multban. Elofordulhat az is, hogy megmarad a kapcsolat, de altalaban ezek a kapcsolatok veget ernek.
Ahhoz, hogy a pasi egy No-t kapjon maga melle tarsnak, ahhoz elobb neki Ferfiva kell ernie. Mert egy durcis kisfiu anyukad es kislanyt es sarkanyt, stb.,... fog maga melle kapni.
ha mar sarkany... ha valakibol sarkany valik, ott valamit nagyon nem jol csinal a pasi sem. Ahol a pasi Ferfi mar, ott viszont nincsen sarkany (ez az egyik kommenthez).
A fiunak ugyanugy oda kell tudnia figyelni a lanyra, nem 30 masikra meg... meg kell tanulni megbecsulnie a lanyt, hogy belole ferfi es a lanybol No valjon.
A mostani fiuk elfelejtettek milyen egy Ferfi, a lanyok pedig azt, hogy milyen egy No.
Mindenkinek sajat magan kell dolgoznia. Nem csak a lanynak es a fiunak, hanem mind a kettonek, mert mind a 2 felnel problema van.

jav.:Nem csak a lanynak vagy csak a fiunak, hanem mind a kettonek, mert mind a 2 felnel problema van.

A tarsad, csupan a te tukorkeped, semmi mas. Teged tukroz vissza :)
oda-vissza ez a szabaly. :)

@sacivagyok: Részben értek veled egyet. :-)
Az elnyomás. Ezzel azért vagyok óvatos, mert a történelmet úgy tekerik/ hamisítják, ahogyan akarják. Megtörténik rendszeresen és folyamatosan.
Tudom, hogy régen kevesebb, ill. semmi jogunk nem volt,de ezt is a történelemhamisítások miatt nagyon-nagyon óvatosan kezelem.
Inkább a saját életemből és az általam ismert felmenőim életéből indulok ki.
Sem nagyanyámék, sem dédnagyanyámék nem szenvedtek el elnyomást. Igaz, a papák voltak a főnökök. De az ő vállukon volt a családfenntartás fő felelőssége is.
A mamák végezték a klasszikus női dolgokat. Terrorizálás nélkül. :-)
A sors kézbevételével egyetlen probléma van. Most ott tartunk, gyakorlatilag matriarchális társadalom van. Ezerféle előny a nőknek, ezerféle hátrány a férfiaknak.
Gondolom , ebben megint csak nem fogunk egyetérteni! :-)
Vannak területek, melyekben majdhogynem üldözik a férfiakat.
Mozgalmak, melyek ki akarják őket irtani.
Sokszor emlegetik az egyenjogúsági harcban, hogy kivívták, nekünk is legyen választójogunk.
Én pl. szó nélkül lemondanék erről a társam javára.
Mert hogy ő a férfi. Rábíznám, megbíznám. Ha nem bízom benne és az értékítéletében, miért vagyok vele?

Ezt írod: "ha mar sarkany... ha valakibol sarkany valik, ott valamit nagyon nem jol csinal a pasi sem." Igazad van. Nagyon nem jól csinálja a férfi, ha ezt elviseli.
Sajnos a férfiaknak is van mit tanulniuk a férfi értékrendről, de ezt - szerintem- hagyjuk a férfiakra. Indultak már kezdeményezések, csoport, "mozgalom" erre és én ennek nagyon örülök.
A férfiak viselkedése kapcsán ne felejtsük el azt sem, hogy rengeteg férfit nevelt egyedül nő. Férfiminta nélkül. Meg is van az eredménye. :-)
És azt se felejtsük el, bár minden nő magát igazi nőnek tartja, ez messze nem így van. :-) Az igazi nő fehérholló számba megy.
Nem tudunk viselkedni, arrogánsak vagyunk, anyagiasak, stb.
Természetesen ez egy általánosító kijelentés,de sajna komoly alapja van.

@sacivagyok: Szépen benyelted a feminista propagandát és még csak fel sem fogod. Ezen beteg ideológia számára te vagy a hasznos hülye.

"A mostani fiuk elfelejtettek milyen egy Ferfi, a lanyok pedig azt, hogy milyen egy No.
Mindenkinek sajat magan kell dolgoznia. Nem csak a lanynak es a fiunak, hanem mind a kettonek, mert mind a 2 felnel problema van."

Ja, ja, ja, mindenki söprögessen a saját háza táján, nehogy kiderüljön, hogy valaki(k)nek sokkal nagyobb felelősségük van abban, hogy elszaródtak a dolgok.
Mintha egy közúti balesetnél az elsőbbséget meg nem adó azzal jönne, hogy másik autósnak nem működött a hátsó rendszámtábla világítása. Fifti-fifti felelősség, mindenki szálljon magába és ne firtassuk, hogy ki/mi a valódi felelős.

@Nőneklenni: "A sors kézbevételével egyetlen probléma van. Most ott tartunk, gyakorlatilag matriarchális társadalom van. Ezerféle előny a nőknek, ezerféle hátrány a férfiaknak."

Ez az első alkalom, hogy ezt nőtől látom így leírva.

@sacivagyok:

"Valljuk be azert, hogy evszazadok ota... sot... a nok el voltak nyomva es a ferfiak lealaztak oket."
LOL :DDDD
www.ferfihang.hu/2012/07/25/az-elnyomott-nok-hangja/
Ez még a nagy elnyomás!
Amikor az elnyomó a rabszolga, az elnyomott meg az, akit kiszolgálnak. LOL :DDD
Engem mikor fognak így elnyomni?
Légyszi, nyomjon el engem is valaki! :))

"Most a kezukbe kezdtek venni a sajat sorsukat ami nem baj."
Újabb röhögőgörcs. :D

"ha valakibol sarkany valik, ott valamit nagyon nem jol csinal a pasi sem"
Abban igazad van, hogy a férfinak meg kellene tanulnia kezelni ezt a női elsárkányosodást.
A probléma a felvetéseddel csak az, hogy:
- A nőknél az elsárkányosodás egy ösztöni szinten létrejövő jelenség.
www.ferfihang.hu/2011/11/05/kiegeszites-shit-test-temaban/
- A férfiak többségét manapság már nők nevelik ("hála" a feminizmus hatásának), akik nem tudnak férfit nevelni a fiúból.
Ahogy a mondás is tartja:
"Az anyák fiúkat nevelnek. Az apák férfiakat."
Sajna, éppen a feminista rendszer miatt nincs lehetőségük az apáknak a fiaikat nevelni.
Tehát annak, hogy a nők elsárkányosodnak, és hogy egyre több nőies fiúcska van, annak épp a feminizmus az egyik elsődleges oka.

"A fiunak ugyanugy oda kell tudnia figyelni a lanyra, nem 30 masikra meg... meg kell tanulni megbecsulnie a lanyt"
Láthatóan fogalmad nincs a párkapcsolatok működéséről.
Mindenesete jól szajkózod azt az idióta mantrát, amivel a fiúk pont hogy elveszítik a társukat. :)
Helyette el kéne olvasnod a pár sorral fentebb linkelt cikket, és meglátod, hogy hogyan is lehet a "megbecsülnie a lányt" baromság helyett hosszú távon is nőt szerezni és megtartani.

"A mostani fiuk elfelejtettek milyen egy Ferfi, a lanyok pedig azt, hogy milyen egy No."
Igen. Pont azért, amit fentebb írtam.
A gyerekeket már nem nevelhetik a férfiak.
(De te ezt úgysem fogod megérteni.)

@Nőneklenni:

"Nem tudunk viselkedni, arrogánsak vagyunk, anyagiasak, stb."
Szerintem ez is visszavezethető a nevelésre.
Mármint arra, hogy a férfiak egyre kevésbé nevelhetik a gyerekeket. Minden második apától elveszik a gyerekét (mert ugye váláskor - amit 80%-ban a nők kezdeményeznek - a nőnek adják, ahelyett, hogy mindkét szülő nevelné, ami a gyerek érdeke lenne). Az óvodákban, általános iskolákban jóformán csak nőket látsz (mert könnyű munka, és emiatt kiszorították onnan a férfiakat). Középiskolában is 60%-ban nők tanítanak.
Szerencsétlen fiúgyerekek előtt nincs férfi példa.
De ugyanígy kihat a lányokra is. Nekik sincs férfi példájuk, holott az egészséges fejlődésükhöz kellene. Helyette sokszor feminista agyhalottaktól kapnak útmutatást az életben. És csodálkozunk, hogy egyre több a nőies fiú, és egyre több az arrogáns lány.

Ennek társadalmi szinten is óriási hatása van:
www.ferfihang.hu/2011/11/28/apatlansag/

@zombigyilkos: van az a jelenség is amikor a megözvegyült, vagy elhagyott anyuka a fiát lépteti a férj helyébe (ne tessék semmi mocskosra gondolni, lélektani dologról beszélek), na ezek az anyukák termelik ki azokat a fiúkat akik nemhogy elnőiesednének, hanem valamiféle múlt század eleji féfiattitűdt tesznek magukévá. Nem beszélve arról, hogy nem lesz az a nó, aki majd az imádott mama nyomába érhet.
Ami a tanári pályát illeti, valóban, a tanítói pálya anno férfiszakma volt, nem túl jól fizetett de megbecsült hivatás. Az jó kérdés, hogy miért nőiesedett el ennyire, de tény, hogy ma már kicsit furcsán néznek arra aki tanítóbácsi szeretne lenni. Plusz ma már nincs olyan táradalmi megbecsültsége és nem is fizet túl jól.
Azt, hogy könnyű, vitatnám (igen, tanár vagyok). Mentálisan, érzelmileg igénybe veszi az embert. De erról meg nem írok többet, csak ha szeretnél beszélgetni róla.

@Szederág:
Szívesen beszélgetek róla. ;)

1. Először a tanári szakma elnőiesedéséről.
Elnőiesedett, mert könnyű munka. És mint minden könnyű munkát (az ápolást kivéve) nők végeznek, mivel egy nőnek nagyobb esélye van megszereznie a melót. Valahol olvastam nemrég egy külföldi felmérést, miszerint ha egy nő és egy férfi pályázik egy munkára, és mindketten ugyanannyit nyújtanak (végzettség, stb.), akkor a munkát 70-80%-ban a nő kapja meg. Elbocsájtás esetén pedig 80-90%, hogy a férfit fogják kirúgni. (Be akartam linkelni, de nem találom a cikket. De ha meglesz, berakom.)
Éppen ezért évtizedek alatt a nők átvették a könnyű munkákat a férfiaktól. Könnyű munka a tanári is.

---

2. És hogy miért könnyű:

a) Fizikailag semmi.
Üldögélni, álldogálni, sétálgatni napi pár órát, közben beszélni, magyarázni. Ez még egy könnyű fizikai munkához képest is nulla.

b) Szellemileg gyenge.
Egy korábban megtanult (bemagolt) anyagot elmondani nem egy nagy durr. Nem kell hozzá nagy logikai képesség, sem szellemi megterhelés. Ha összevetem mondjuk egy programozó szellemi terheltségével, észre sem vehető.

c) Megkövetelt tudásszint minimális
Általános iskolás, max. középiskolás tananyagot kell oktatni. Azt, amit egy gimnazistának is tudnia kell. Oké, tudni kell felkészíteni a felsőoktatásra, meg versenyekre is, de azért nem kell hanyatt esni tőle. Ha kell, holnap tanítok törit, földrajzot, tesit egy középiskolában, de akár mást is, pedig nincs diplomám. Egy általános iskolában a szorzótáblát tanítani... Otthon anyuci is meg tudja csinálni a gyerekével.

d) Közvetlen felelősség minimális
Egy gyerekkel a suliban szinte semmi baj nem történhet. Amikor a padban ül, nem lesz baja. Ha kimegy az udvarra, ott nem mindig van felügyelő tanár, aki felelőssé tehető. Ha mégis felelős lenne, akkor sem vonják felelősségre (hiszen ha egy gyerek elesik és eltöri a kezét, azért az esetek 99%-ában nem vonható felelősségre senki - balesetek történnek a gyerekekkel, ez természetes). Egyedül a tesitanárnak van közvetlen felelőssége az órán. Ha leesik a gyerek a kötélről és eltörik a csontja, az a tanár felelőssége. Nem véletlen, hogy a tesitanároknál a férfiak vannak többen általánosban is. A nők nem mernek felelősséget vállalni. (Ezért sem szeretik a nők kiengedni a gyereket játszani, mert ott a gyerek összetörheti magát, és akkor juj mi lesz. Inkább benyomják őket a tanterembe, meg hülye programokat találnak ki nekik - ezzel téve tönkre a gyereket, akinek napi több órás önfeledt játékra, rohangálásra lenne szüksége. De a tanító néni nem vállalja a felelősséget.)
Hol van ez a felelősség egy rendőr, tűzoltó vagy mentős munkájához képest, ahol pillanatok alatt kell dönteni mások életéről, vagy szembe kell nézni ismeretlen (és általában nem jószándékú) emberekkel?

e) Közvetett felelősség
Ez alatt a jövő generáció iránti felelősséget értem.
Ez lenne az, amiért a tanárnak kellene, hogy a legjobban kereső közalkalmazott legyen, hiszen a jövő generációt neveli. Viszont cserében meg is kellene követelni tőle ezt a felelősséget! És persze csak a legjobbaknak szabadna tanárnak lenniük.
Csakhogy sajnos nincs ilyen elvárás a tanárok felé.
Papíron igen, de valójában nincs. Sehol nem láttam még olyat, hogy egy tanárt azért rúgtak volna ki, mert nem elég jól tanított. Olyan már volt, hogy leépítés miatt váltak meg tőle (nagyobb részt férfiaktól, hiszen azokért nem kár - ezért is van több munkanélküli férfi tanár). Olyan is volt, hogy verte a gyereket és azért dobták ki. De hogy felmérjék és folyamatosan teszteljék a tanítási képességét, és ha nem megfelelő, akkor kirúgják ... na olyan annyi van, mint fehér holló piros hóesés közben.
Magyarán ilyen felelőssége sincs a tanárnak.

A tanár manapság egy babysitter, aki vigyáz a gyerekekre.
Éppen ezért egy nagyon könnyű munka - és ahhoz képest rohadt jól keres (ami most van követelményként támasztva feléjük, az alapján egy minimálbért adnék nekik, ha éppen jó napom van). És emiatt nők végzik, és emiatt züllik egyre jobban az oktatási színvonal.
Jól mondod, régen még megbecsülték őket. Mert volt mit becsülni rajtuk!
De ma a tanár már nem hivatást tölt be, hanem csak bemegy a munkahelyére. Nagyon kevés van köztük (tisztelet nekik), akik valóban nevelnek és tanítanak. Nincs kiválogatva, hogy ki alkalmas rá, nincs kiszórva az oda nem illő. Nincs követelmény, és ahhoz képest túl vannak fizetve.
A világ legkönnyebb munkáinak egyike.

(Persze mégis sírnak, ahogy azt a nők jó része már szokta. ... Hány sztrájk, petíció és tüntetés volt már, amit tanárok csináltak azért, hogy jobb munkakörülményeik legyenek, meg hogy többet keressenek? Sok. ... És hány sztrájkot láttunk már tanároktól azért, hogy a GYEREKEKNEK jobb legyen? Hogy ne legyenek leterhelve a kölykök, hogy minden gyerek ingyen kapjon menzát, hogy ingyen legyen a tankönyv, hogy legyen rengeteg játszótér és park nekik, stb? Én még egy tanári sztrájkot sem láttam, ahol nem önmagukért, hanem a gyerekekért álltak volna ki. Hát te?)

Szóval nekem ez a véleményem erről. :)

@zombigyilkos: Örülök, hogy van kedved beszélgetni :) De most kész vagyok. Holnap még hosszú napom lesz, no meg két hét után végre itthon lesz a férjem ;)
De csütörtöktől szünet, így majd ha este lecsendesedik a ház reagálok. Alig várom, mert olyan szépen logikusan építetted fel az érveid, hogy öröm lesz veled vitázni:)
Addig ennek az elnőiesedés dolognak is megpróbálok utána nézni. Félek, hogy nehéz lesz olyan teóriát találni, amit nem hat át valamilyen "izmus".
És most be is fogom, ugyanis ezt a pár mondatot bepöntygnöm is 15 percembe tellett és ha nem aluszom ki magam rendesen ma este ez a szellemi állapot bizony holnap is így marad. Úgyhogy egyelőre jó éjt!

@Szederág:
Oké, ráérsz, nem kerget az ellen. ;)

@zombigyilkos: Na szia. Remélem jól teltek az ünnepek neked, nekem igen, sajnos vége, no de itt vagyok.
Először is szűkítsük a kört. Nem elit iskolákról beszélünk, és nem is a másik végletről, ahol nem az a legnagyobb gond, hogy hogyan tanítsuk meg Pistinek a szorzótáblát, hanem az, hogy Pisti nem jön iskolába, mert nincs cipője.
Tehát amikor megvitatjuk az általad felvetett szempontokat, az én szemem előtt egy átlagos magyar általános iskola képe lebeg.
a) Azt, hogy fizikailag könnyű, aláírom, valóban sétálgatni kell, ücsörögni, magyarázni, stb. Persze ha néptánc, vagy torna tanár vagy, azért nem teljesen ez az ábra. A hangodat igénybe veszi a sok beszéd, éneklés, a kezedet meg krétapor, de erre én nem vesztegetnék több mondatot. Értsd ezt úgy, hogy nem hiszem, hogy ez lenne az az aspektus, ami vonzóvá, vagy taszítóvá tenné valaki szemében a tanári pályát.
b) Ha most azt mondanám neked, hogy nincs olyan tanár, aki valóban csak besétál reggel, letanítja az anyagot, esetleg dogát javít, nincs, valószínűleg véget is vetnél a beszélgetésünknek, teljesen jogosan. Mert van ilyen tanár. Eléldegél, senki nem piszkálja, ugyan összesúgnak a háta mögött, de igazándiból nincs rákényszerülve, hogy változtasson. A szakmai ikertelenségét rá tudja fogni arra, hogy csupa gyenge képességű gyereket kapott és, hogy kész csoda, hogy egyáltalán ennyit képes volt velük elérni.
De szeretném azt hinni, hogy ez nem általános. Aki odateszi magát, annak nem elég, ha óra előtt elolvassa a tanári kézikönyvet. Annak bizony még otthon is kutatnia, készülnie kell. Egy elsős tanító néninek tantárgyanként akár 30 füzetet, munkafüzetet naponta át kell néznie, hogy Pistike tényleg jól írja-e már fekvő egyeneseket.
c) a megkövetelt tudásszint növekszik. A magatartási, beilleszkedési, tanulási nehézségekkel küzdő diákokat ugyan nem mi fejlesztjük, de illik felismernünk a problémát és nem árt, ha tudjuk, pontosan minek nevezik az ő zavarukat, hogyan diagnosztizálják, hogyan fejlesztik és nekünk milyen feladatunk lesz ebben.
d) Az az iskola, amelyik nem biztosít felügyeletet a diákoknak mindenhol, kivéve a mosdókat törvényt sért. Az udvaron rohangálás fontos, nem mindig van rá idő. Tekintve, hogy a gyerekek nagy része 4 órakor haza megy, azért ha kész a lecke még bőven tud szaladgálni. Én most délutános vagyok. És bevallom neked, rühellek az udvaron ácsorogni, ehhez aztán tényleg nem kell diploma. Az én célom az, hogy mire a csimotáim hazamennek, legyenek készen a leckéjükkel, az legyen leellenőrizve, esetleg ez elméleti dolgokat is megtanulják. Esetleg néha kézműveskedjünk is és jussunk le az udvarra fél-1 órára. Nagyon nehéz ezt úgy összehozni, hogy közben a csoport egyik fele ilyen különórára megy, a másik meg később olyanra. Az biztos, hogy se a gyereknek, se a szülőnek nem jó, ha este még a házival kell vacakolni, úgyhogy nálam nem az a központi kérdés, hogy sokat szaladgáljon a gyermek amíg a suliban van, hanem utána már szaladgálhasson.
Ami a biztonságot illeti, a billenésgátlós széken is lehet ám billegni és billegnek is. Meg tudnak ám a gyerekek olyan kacifántos dolgokkal sérülést okozni maguknak, hogy csak na. Otthon is, nem csak az iskolában. Az meg ha Pisti nálam töri be a fejét már önmagában elég lelki teher, tök mindegy, hogy felelősségre vonnak-e vagy sem. Azért itt nem arról beszélünk, hogy eltörtem egy csavarkulcsot.
Most sajnos fel kell függesztenem az okoskodást :) Megyek dógozni. Annyit kérek, hogy bírd, ki, hogy nem reagálsz, amíg nem fejezem be a gondolatmenetemet. Egyrészt nincs időm átnézni, javítani, amit eddig írtam, másrészt még nem válaszoltam minden észrevételedre. Köszönöm előre is :)

@Szederág: Akkor folytatom. A d) ponthoz még annyit tennék hozzá, hogy ha rendelkezésre állna elég padgógiai asszisztens (nem feltétlenül diplomás tanár, hanem mondjuk gyerekeket szerető fiatal, vagy nyugdíjas) az megoldaná a szaladgálós, és sok egyéb kérdést is. Ők történetesen lehetnének lent az udvaron mondjuk 3 óra után és felügyelhetnék azokat a gyerekeket, akik már mindennel készen vannak és teszem azt szívesebben fociznának odalenn a barátaikkal, minthogy csendben elfoglalják magukat, amíg a többiek még mindig tanulnak. De ez nincs így az ember abból gazdálkodik, ami van. Azt, hogy mindenféle hülye foglalkozást találnak ki a pedagógusok, csak, hogy ne kelljen lemenni az udvarra, azért vitatnám. Ezek nem hülye foglalkozások, ugyanúgy a gyerekek épülését szolgálják, mint a szaladgálás. Csak egy példa: nálunk olyan népszerű lett a "gumizás", hogy a végén ki kellett jelölnöm egy napot erre a tevékenységre, mert főleg a kislányok már az udvaron is csak gumiztak, sőt! Előkerültek a szövőszékek órán is. Mindazonáltal a gumizás fejleszti a kreativitást, a kézügyességet, finom motoros mozgást. Szeretnek vagdosni ragasztani, csak úgy magukól is készítenek apró ajándékokat a tanítójuknak. Egy-egy papírgyűjtés, rendezvény jó buli és színvonalas kikapcsolódást tud nyújtani. Aztán ott vannak a kirándulások, ami aztán egyrészt a tanárnak marhára nem üdülés másrészről a gyerekekenek, meg remek közössgépító, stbstb.

Említettem még az olyan tanárokat, akik csak elevickélnek a pályán Nos, egy valamirevaló iskola nem sokáig tart egy pedagógust meg a tantestületében. Ha nem nagyon hallottál arról, hogy valakit szakmai inkompetenciája miatt bocsájtottak el, az azért van, mert odáig hosszú, rögös út vezet . Először is, innen-onnan, de előbb-utóbb kiderül, hogy valaki nem úgy végzi a dolgát, ahogy kéne. Ez általában nem szülői visszajelzés alapján történik, mert a szülők túlnyomórészt nem a szakmai rátermettséget szokták számon kérni, hanem az emberségességet. Szóval, ha kibújik a szög a zsákból, mint minden normális helyen, ezt először egy elbeszélgetés követi és az érintett pedagógus remélhetőleg nem sértődik meg, hanem változtatni próbál, segítséget kér és kap. A rosszabbik eset, ha nem történik változás. Ez esetben az érintett pedagógus általában önként távozik. Másik iskolába, esetleg pályaelhagyó lesz. Józan paraszti ésszel is belátható, hogy egy iskolának az a jó, ha pedagógusai az intézmény presztízsét emelik és nem rontják.
e)A közvetett felelősség hatalmas. A csimoták életük egy jelentős, meghatározó részét velünk töltik. Az alsós kisdiáknak a tanító szava szentírás, rengeteg szeretetet, figylmet igényelnek és adnak is. Az ötödikes gyerekek már kiskamaszok. Félszegek lesznek, nem olyan nehezebben nyílnak meg és épp akkor veszítik el a szeretett tanítójukat, amikor egy sokkal keményebb világba kerülnek. Eljátszadoznék a gondolattal, hogy milyen szép lenne, ha egy osztályfőnök vinne végig egy nyolc éves ciklust. Ugyanakkor emberileg nem biztos, hogy elvárható, hogy valaki 8 év után visszapottyanjon ismét az első osztályosok merőben más világába és ahhoz azonnal megfelelően alkalmazkodjon. Tehát míg alsóban erősítjük a kicsik önértékelését, kibontakoztatjuk a tehetségüket, fejlesztjük a gyenge pontokat és felkészítjük őket a felső tagozatra, de gyakorlatilag egy kézben vannak, felsőben már azt kell megoldania az ofőnek, hogy a kis kamaszokkal heti egy osztályfőnöki órában ugyanezt elérje. Ez nyilván lehetetlen, itt jön be a szaktanárok felelőssége. Pl. ne csak azt lássa a matektnár, hogy ez a gyerek matekból tökhülye, hanem tudjon róla, és respektálja, hogy rajzból nagyon tehetséges. Én maekból gyenge vagyok, de a gimis tanárom nagyon szerette volna látni a magyar érettségimet, mert abból meg jó voltam. És ez most, majd' 40 évesen is jól esik. És ha tudk egy gyereknek segíteni, akár egy füzettel, jó szóval, ruhával, bármivel úgy, hogy ő azzal ne kevesebbnek, segítségre szorulónak érezze magát, azzal is nagyon sokat tettem. Az a bizonyos közvetett felelősségünk hatalmas és egy életre meghatározó lehet.

Végezetül a szakma elnőiesedéséről. Őszinte leszek, olyan nagyon nem néztem utána. Két írást találtam, az egyik feminista ihletésű volt, a másik inkább a másik véglet mint kiegyensúlyozott.
Én azt az álláspontot támogatnám, hogy amikor a kapuk megnyíltak a nők előtt, elsősorban olyan helyekre engedték be őket, amik passzoltak a nőkről feltételezett alapvető gondoskodó attitűdhöz. Aztán hogy miért lettünk ennyien, rejtély. Ma a pedagógus nem keresi hülyére magát, adott egy bértábla, krediteket kell szereznünk továbbképzésekkel és bizonyos időközönként magasabb kategóriába kerülünk. Illetve ez most megváltozott, portfoliót kell készíteni, és engem még nem érint, túl tájékozott nem vagyok ez ügyben. Alapvetőn nem egy versenyszférás szakma, gyerekekkel kell foglalkozni, miért is lenne túl vonzó manapság egy férfi számára.

@Szederág: Folytatom. Érdekelhet, hogy speciel én miért lettem tanár. Középiskolai tanár akartam lenni, mert nehezen élem meg a kamaszkort és szerettem volna ennek a korosztálynak a segítségére lenni. Azon kívül rájöttem arra is, hogy megértik, amit magyarázok, így alkalmasnak találtam magam a tanításra is. Ezért egyetemet végeztem és lettem angol bölcsész tanár. Az élet úgy alakult, hogy mindösszesen egy évet töltöttem középiskolai tanárként majd évekig voltam fél állásban szabadidő szervező. Ott két dologra jöttem rá: 1. Jól kijövök a kicsikkel is. 2. Nagyobb mozgás van a tanítói pályán, mint felsőben. A középiskolákon egyáltalán nincs mozgás. Így vén fejjel nekivágtam a tanítóképzőnek. Most végre gyerekek között vagyok, harmadikosoknak vagyok a napközise és fárasztó, de nagyon klassz dolog. Most nálad a labda kedves zombigyilkos, én nem voltam olyan összeszedett mint te, de szívesen pontosítok, ha kéred és még mindig van kedved beszélgetni.

@Szederág:

Hali! :)
Ünnepek? Neked még az is jut? Sőt, ha jól sejtem, nyári szüneted is lesz. Meg téli és őszi is volt. Nekem nincs ilyen. ;)
No de térjünk a tárgyra.

1.

a) Megegyeztünk.
Ebből a szempontból könnyű munka - egyetértünk.

b) Sajnos ki kell ábrándítsalak. Ez bizony általános jelenség.
A tanárok legtöbbje bizony nagyon gáz. Én egy elit 8 osztályos gimnáziumba jártam. Nem úgy volt elit, hogy fizetős, hanem úgy, hogy valóban átlag feletti tanárok voltak, és a diákok is a legjobbak közül kerültek oda be, komoly válogatás után. Akkoriban az ország első 10 legjobb gimnáziumában volt. Mégis a legtöbb tanár semmi mást nem csinált, csak magoltatott. Elővette a töritanár a könyvet, meg a jegyzetét, amit már sok éve használt, és azt mondta el, ami a könyvben is benne volt, utána lediktálta. Majd következő órán számon kért. Ugyanezt csinálta a legtöbbjük - alig volt néhány kivétel (főként férfiak). És ismétlem: egy elit gimnáziumról van szó! Általánosban még rosszabb volt a helyzet. Az első 3 év még okés, de utána átkerültem egy másik suliba. Na ott aztán a korábbi kitűnő színvonalam meg az iskolaszeretetem (egy időre) romokba tört. Még mindig a legjobbak közé tartoztam akkor is, de már korántsem úgy. Bejött a tanár, és leadta azt, ami a könyvben volt, néha úgy, hogy még én sem értettem, nemhogy a 2-es tanuló. És nem egy ilyen tanárunk volt!
Ugyanez megy most is. Bementem nem egy nyílt napra, beszéltem sok szülővel és tanárral, és sajnos ezt látni napi szinten.
De még egy munkáját komolyan vevő tanár munkája sem jár olyan szellemi fáradtsággal, mint mondjuk egy programozóé.

c) Növekszik???
Na ez az, amit nem hiszek el. Lehet, hogy papíron írva van, hogy fel kell ismerni ilyen jelenségeket. A baj csak az, hogy nem ismeri fel a legtöbb tanár a nyilvánvalót sem. Pedig ez csak egy minimális tudásszintet feltételez, amit főiskolán kötelezően kellenne tanítani. És meg is lehetne kb. fél év alatt, de akár pár hónap alatt is. Az unokaöcsém diszlexiás. Az anyja milliószor mondta a tanárainak elsős kora óta, hogy szerinte az, küldjék el speciális szakemberhez (tanári javaslat kellett hozzá), de eszükben sem volt. Azt mondta mindegyik, hogy nem az, nem kell aggódni. Átkerült egy másik suliba, ott is azt mondta az összes tanára, hogy nem az. Az anyja sajnos mindig elhitte, amit a tanárok mondtak. De mikor végre új tanárt kapott (férfi volt egyébként) annak az első mondata az volt az anya felé, hogy "lehet, hogy diszlexiás a gyerek". És küldték is vizsgálatra, és tényleg az volt. A srác 6 évet tanult úgy a többiekkel, hogy minden korábbi tanára azt mondta, hogy nem diszlexiás! Pedig még az anyjának, az apjának, meg nekem is egyértelmű volt, hogy valami nem stimmel vele ilyen téren. Egyértelműen látszott rajta mikor olvasott, hogy gond van nála. És nem az akarattal, meg nem is a felfogóképességével, mert amióta átkerült egy spec helyre, azóta érdekes módon a gyerek színötös lett a korábbi 2-3-asok helyett.
De mondhatok másik példát is. Ismerősöm kisfiának volt nemi felvilágosító foglalkozása (nem óra volt, hanem valami külön előadás). A gyerek arról számolt be otthon, hogy úgy is lehet a nem kívánt terhesség ellen védekezni, hogy a fiú eggyel lentebbi lyukba dugja a micsodáját. És ezt 6. osztályos gyerekeknek tanította a tanárnéni, mint a terhesség elleni védekezés egyik formáját!
De vehetjük egy másik ismerősöm kisfiát is, akiről "megállapította" a tanárnő, hogy hiperaktív az ötödikes gyerek. És javasolta, hogy speciális iskolába írassák át. Ráadásul ezt először a fiúval közölte, kerek-perec minden osztálytársa előtt. (Így kell tönkre vágni két perc alatt egy gyerek önbecsülését.) Közben ugyan az anya mondta a tanárnak, hogy soha nem volt ezelőtt ilyen, és valószínűleg a nem régóta történt nagyapa halálesete meg az új tanárok/környezet az oka a viselkedésének, mert azóta lett izgágább, de ez a tanárt nem hatotta meg. És az igazgatót sem, aki kiállt a tanár mellett. Szerencsére a pszichológus megnyugtatta az anyát, hogy nincs gond, nem hiperaktív. És érdekes, amióta otthagyta az idióta tanárnőt, meg amióta rendeződött a családon belüli helyzet, azóta hiperaktív a gyerek újra megnyugodott.
Szóval lehet, hogy papíron el kell végezni különböző továbbképzéseket, de elvárás az nincs. Jobb helyeken az ilyen tanárokat már régen kirúgták volna és közmunkásként keresnék a betevőt. De nálunk még vígan tanítanak évtizedek óta, és még fognak is. Sajnos.

Folyt.

@Szederág:

2.

d) Írtad (idézek tőled többször):

"Az udvaron rohangálás fontos, nem mindig van rá idő. Tekintve, hogy a gyerekek nagy része 4 órakor haza megy, azért ha kész a lecke még bőven tud szaladgálni."
Na ez az a hozzáállás, amit a legtöbb tanárból kivernék. Ha kell, korbáccsal, vasdoronggal, mogyorófavesszővel, lánccal, meg bármivel - a lényeg, hogy minél jobban fájjon, és végre észhez térjen.
UGYANIS A GYEREK ÉLETÉBEN A LEGFONTOSABB A JÁTÉK!
Nem a szutyok házi feladat, amit bemagoltatsz a gyereknek, és ő pár hétre/hónapra rá elfelejti. Nem a hűde fontos tananyagod, amit foggal-körömmel leadsz, hogy megnyugtasd magad, hogy "tudja a gyerek", mert ötöst írt belőle.
(Próbáld csak ki akár holnap, hogy felsős, mondjuk nyolcadikos gyerekekkel dolgozatot íratsz a hatodikos tananyagból. Úgy, hogy váratlanul érje őket, és ne tudjanak rá készülni. És nézd meg, hogy a korábban írt eredmény helyett mit kapsz. Meg ne lepődj! Ugyanis ez fogja mutatni azt, amit VALÓBAN megtanítottál a gyereknek. És nem az, amit a magoltatás hete után íratsz velük a friss anyagból.)
Szóval nem a tananyag a fontos, nem a lecke meg a többi szutyok.
HANEM A JÁTÉK!
Ha arra nincs idő, akkor rohadtul elb@sztátok a gyerekek nevelését. Ti is, meg a szülők is (együtt). Nap mint nap elb@sszátok, ha az általános iskolás gyerek nem tud legalább 3-4 órát játszani naponta. Olyan játékot, amit saját maga akar csinálni, és nem mások kényszerítik rá. Önfeledt játéknak nevezik.

"Az én célom az, hogy mire a csimotáim hazamennek, legyenek készen a leckéjükkel"
Olyan fontos az a lecke?

"jussunk le az udvarra fél-1 órára."
Gondolod, hogy egy kisgyereknek a napi fél-1 óra elég?
Gondolod, hogy egy olyan srácnak, amelyik akár reggeltől estig képes kint a szabadban játszani, elég, ha fél órára kiengeded egyet szaladni?
Komolyan kérdezem: nem tanítottak nektek pedagógiát?
Nem tanították meg, hogy mi az, ami a gyerek fejlődése szempontjából a legfontosabb?

"se a gyereknek, se a szülőnek nem jó, ha este még a házival kell vacakolni"
Óriási titka ennek, hogy nem adsz nekik házi feladatot! :)
És máris nem kell vacakolni vele sem a suliban, sem otthon. A szerény véleményem az, hogy ha nem tudod az órán megtanítani az anyagot, akkor bizony nagyon elb@sztál valamit. Persze, néha kell házi feladat. Mondjuk hetente összesen 3-4 óra. Hétvégére, az összes tantárgyból együtt. Hétköznap meg semmi. Ha a hétvégére feladott 3-4 órás tanulás nem elég, hogy kiegészítse azt, amit órán tanítasz, akkor valamit nagyon elrontotok. (És nem csak most, hanem már évtizedek óta.)

"rühellek az udvaron ácsorogni, ehhez aztán tényleg nem kell diploma"
De igenis pont ehhez kéne diploma! Ahhoz, hogy ne csak ácsorogj ott, mint egy rakás szerencsétlenség.
Hanem együtt játssz a gyerekkel!
Kimegy két tanár a két osztállyal, és egyikük távolról figyeli a gyerkőcöket, a másik meg hol az egyik, hol a másik, hol a harmadik csapattal JÁTSZIK! Igen, játszik. Együtt focizik velük, együtt fogócskázik, beszáll a lányok játékaiba, trécselésébe, stb. - mikor melyik helyen tudja felrázni őket, új kihívást mutatni nekik, lelkesíteni őket, példát mutatni, stb. Igen, egy nevelőnek EZ A FELADATA! És ezt kellene úgy csinálnia, hogy a gyerek minél többet tanuljon, tapasztaljon belőle, hogy minél többet fejlődjenek. Ehhez bizony hozzáértés kell(ene).
Persze, kell olyan is, aki figyeli őket kívülről. Meg nem mindig szükséges velük játszani, ha feltalálják magukat is. De hogy a tanárnak/óvónőnek bizony feladata lenne az is, hogy együtt tevékenykedjen a gyerkőcökkel, az tény. (Persze amióta főként nők vannak az oktatásban, azóta ilyet alig látsz. Nekem is csak a férfi tanáraim csináltak ilyet. A biosztanárommal nem egyszer activity-ztünk órán. Az egyik matektanárom sokszor velünk együtt focizott. Az egyik angoltanárom is inkább a szabadban tanított minket, ha tehette, meg velünk együtt scrabble-özött. A fizika tanárom kézen állva sétált, focizott a diákjaival, egy kész humorbomba volt, stb. Nem véletlenül kapott Rácz tanár úr életműdíjat.) Női tanárom soha nem vett részt egy játékunkban sem.

Folyt.

@Szederág:

3.

"nem az a központi kérdés, hogy sokat szaladgáljon a gyermek amíg a suliban van, hanem utána már szaladgálhasson"
És vajon otthon tud majd szaladgálni meg játszani?
Amikor a szülő (a másik okos, akinek fingja nincs a nevelésről) elküldi este 6-7-ig zeneszakkörre, úszóversenyre, szavalókörbe, számítógépes tanfolyamra? Gondolod, hogy ez a gyerek majd tud játszani otthon a suli után?

Bemegy reggel 8-ra a suliba, majd délig ott ücsörög. Ebéd, utána - ha szerencséje van - kimehet fél órára játszani. Utána visszaül, és ücsörög megint délután 4-ig. Utána szakkör, ahol szintén ül (avagy irányított mozgást végez, nem pedig szabad mozgást). Este hazaér, eszik, fürdik, esetleg még házi feladatot is csinál, majd alszik. Ez egy átlagos általános iskolás gyerek napja.
Ebben hol olvastál olyat, hogy 3-5 órát tud szabadon játszani a társaival?
Mert én sehol.

"ha Pisti nálam töri be a fejét már önmagában elég lelki teher"
Van, akinek igen. Van, akinek sajnos nem.

"Azért itt nem arról beszélünk, hogy eltörtem egy csavarkulcsot."
Nem csavarkulcsról van szó.
Hanem mondjuk összehasonlítva egy rendőrrel: napi szinten odaállni ismeretlen emberek elé, és dönteni pillanatok alatt úgy, hogy büntetőjogi felelősség terheli mindenért, amit tesz, vagy elmulaszt. A legkisebb hibáért kirakhatják a cégtől, vagy ügyészség előtt találja magát. Ehhez képest egy tanár közvetlen felelőssége minimális. (Ahogy te is pont jól megírtad: kivéve a tesitanárét. Nem véletlen, hogy ott férfiak vannak többségben.)

"ha rendelkezésre állna elég padgógiai asszisztens (nem feltétlenül diplomás tanár, hanem mondjuk gyerekeket szerető fiatal, vagy nyugdíjas) az megoldaná a szaladgálós, és sok egyéb kérdést is"
Miért? Amikor a gyerekek kint vannak az udvaron, ti éppen mit csináltok?
Nem ott kellene lennetek?

"Ezek nem hülye foglalkozások, ugyanúgy a gyerekek épülését szolgálják, mint a szaladgálás."
A legfontosabb a gyerek fejlődése szempontjából a játék, a kalandok, a kihívások.
(Egyébként ha a gyerekek maguktól akarják csinálni, akkor a gumizás is játék - legyen bármi is az. :) )
Viszont ha inkább kint focizna, akkor már nem szabad játék, hanem irányított tevékenység! Amire szintén szükség van, de nem az a legfontosabb.

A kirándulás jó.
Észrevetted, hogy amikor kirándulást szerveztek, akkor a gyerekek jó részét (főként a fiúkat) hangyabokányit sem érdekli, hogy hová mentek és hogy milyen szobrot/múzeumot/templomot néztek meg? Ők ott is játszani akarnak. Miért? Mert ez a természetes. Ez az, ami a leginkább fejleszti őket. A kirándulásokon elsősorban csak az fejleszti őket (a játékon kívül), ami kihívást, kalandot jelent a számukra. Amikor megnéznek egy múzeumot, az kb. 10 percig köti le a legtöbb gyereket. Nem véletlenül. (Figyeld csak meg, ha kirándultok.)
Egyébként a kirándulás igenis élmény velük. Mikor kirándulást szerveztem (sajnos csak egy ilyen volt), nem volt nyűg meg nehézség. Ugyanúgy ki tud kapcsolódni a tanár is. Csak tudni kell nevelni.

"Másik iskolába, esetleg pályaelhagyó lesz"
Mivel jobb, ha egy rossz pedagógus átmegy egy másik iskolába, és onnantól ott rontja tovább a gyereket?
Ráadásul - ahogy írtad is - ez egy hosszú folyamat. Vajon hány generációt tesz tönkre egy rossz tanár, mire végre történik valami? Már ha történik.

e) Közvetett felelősség - ahogy írtam is - nincs.
Lenne. Normális esetben az lenne, amit leírsz.
Valóban lenne óriási közvetett felelősségetek.
Csak sajnos nincs elvárás a tanárok felé, hogy a közvetlen felelősségnek megfeleljenek! Csak papíron létezik ilyen. Ha egy tanár komolyan veszi a jövő generáció nevelését, azt csak azért teszi, mert a saját lelkiismerete olyan. És nem azért, mert a rendszer megköveteli tőle! A rendszer csak leírja, hogy ilyennek kéne lenned. De sehol nincs retorziója annak, ha a tanár éppen nem olyan.

"Alapvetőn nem egy versenyszférás szakma, gyerekekkel kell foglalkozni, miért is lenne túl vonzó manapság egy férfi számára."
A férfiak számára is vonzó lenne. Ha nem züllesztették volna le az utóbbi 50 évben a szakmát!
Régebben sem keresett olyan jól egy tanár. Mégis férfiak végezték.
A nők - ahogy írtam - azért vették át, mert könnyű munka. Kiszorították innen a férfiakat, és meg is lett az eredménye. Egy gyönyörű zuhanórepülés, ami hamarosan becsapódással ér véget, ha nem teszünk ellene.

Folyt.

@Szederág:

4.

Ne értsd félre, nem a személyed ellen írtam a fentieket. :) Sokkal inkább a mai idióta rendszer ellen.

***

A nevelésről mutatok neked pár érdekes dolgot:

- Az első egy tanár által írt blog.
Egy olyan oktatási módszert mutat be, ami szakít a hagyományos magoltatással.
Ez a módszer egy lehetőség arra, hogy a mai oktatási rendszerben (ami egy kaki) a nehézségek ellenére is lehessen normálisan tanítani. Nem jó módszer. Hanem egy megfelelő módszer. De a mai oktatási rendszer esetében mégis talán az egyik legjobb. Több részből áll a sorozat, meg mást is ír (néhol nem értek egyet vele). A fontosabb cikkek a 21. századi tanárral kapcsolatosak, az oldal alján kezdődik:
tanarblog.hu/21-szazadi-tanar?page=3
Érdemes lenne átvenni (legalább addig, amíg egy normális oktatási rendszerünk nem lesz).

- A másik egy neurobiológus véleménye arról, hogy mi is fejleszti leginkább a gyereket:
gyerekmusor.blog.hu/2012/11/03/virtualis_vilagok_buvoleteben
(Nem linkelem, mert csak 2 linket enged berakni - be kell másolni az URL-t a böngészőbe.)
Idézet belőle:
"Az agy számára a valódi kihívások, kalandok a döntőek. A nagybácsival pecázni, házat építeni egy fára vagy megmászni egy hegyet. A kalandok tettek mindnyájunkat erőssé. Ma már bizonyítani is tudják az idegtudósok ezt az összefüggést: a gyerekeknek életük során lehetőleg minél több kihívással kell megbirkózniuk ahhoz, hogy az agyukban létrejöhessenek a legfontosabb hálózatok."

- Egy híres pszichológus a játékról:
ctv.hu/esemenyek/7903-vekerdy-az-oenfeledt-jatek-es-az-elfogadas-a-legfontosabb.html

- Egy videó ugyancsak tőle:
youtube.com/watch?v=XD-wTIFaZPk
Különösen érdekes részek: 21:15 után, 37:00 után, 40:00 után, 44:25-52:00.
És egy fontos mondat (ajánlom figyelmedbe):
"A HÁZI FELADATNÁL A VILÁGON FÖLÖSLEGESEBB DOLOG NINCS."

- Dr. Ranschburg Jenő a fiúk és lányok különböző tanulásáról:
youtu.be/N4t2tToJ-Qg?t=7m40s
(Odatekertem a kérdéses részhez, mert amúgy másról szól.)

- A játék pszichológiájáról és módszertanáról:
bodpetertk.ro/konyvtar/konyvtar20092010/SEM2/TAV3/A_jatek_pszichologiaja_es_modszertana.doc
(A módszertannál vannak itt-ott fenntartásaim - az önfeledt játékot előbbre sorolom. De a filozófiája tökéletes, főleg a III. fejezetben.)

És ami talán a legfontosabb, egy film, ami alapmű a pedagógiában:
www.youtube.com/watch?v=QlfuQqVMu0Y

Ezek remélem alá tudják támasztani azt, amit írtam. ;)
(Jó hosszú lett. :) )

@zombigyilkos: Megint ki kell, hogy mentsem magam, jövő héten fogok csak válaszolni, illetve lehet hogy már szombaton. Tanulnom kell, meg referátumot írni és nagyon kevés az időm. De majd írok, alig várom :)

@zombigyilkos: Szia :) Itten vagyok, túléltem a hetet. Most aztán munkás volt rendesen. Igen, igen a sokat emlegetett szünetek. Valóban alapvetően klassz dolog, ami a társadalom más munkásembereinek nem adatik meg. De azért van aki ilyenkor is dolgozik, mert pl, határozott idejű szerződése van és nyáron nem kap fizetést, azon felül a szüneteken kívül máskor nem illdomos szabdaságra menni, hanem csak akkor amikor szünet van (lehetséges, de nem nézik jó szemmel).
Kell nekünk a szünet. Abban valószínűleg nem fogunk egyetérteni, hogy mentálisan igenis fárasztó a tanítás, bár majd később erre még kitérek, hátha :), kell a gyereknek is tanárnak is a feltöltődés, az újult erővel folytatás.

b) Hiszek neked, szomorú, de ugyanakkor érthető a jelenség. Minek motiválni egy olyan diákot aki így is úgy is megtanulja az anyagot. Eleve motivált, hiszen azért ül itt, azért jött ide, hogy majd egy jó egyetemre bekerüljön. A tanítás változatossá, élvezetessé tétele, motivációs eszközök, a speciális módszertan ott lép életbe, ahol Pistike nem akar tanulni, vagy részképességzavar stb miatt nem lehetséges neki csak úgy tölcsérrel a fejébe tölteni a tudományt.

c) Amit leírtál, az a ritkább eset.Legalábbis nálunk. Valóban az iskola kezdeményezi a pedagóiai szakszolgálatoknál az érintett gyermek vizsgálatát a szülő beleegyezésével. Ha az iskola, mint az általad leírt esetben is, nem együttműködő én keresnék egy független szakembert és ha az ó véleménye sem gyózi meg az iskolát akkor jön a gyermekjogi képviselő, ha ez sem nyert, akkor iskolaváltás.
Az idősebb peadgógusok utólag megkapták, megkapják azt a képzést, ami az SNI, BTMN felismeréséhez szükséges. A főiskolákon pedig ma már tananyag. Tehát elindultunk a pozitív változás útján.
Lehet, hogy ismétlem magam, de sok tanár nem csak tanít. Különböző rendezvények, ünnepségek felelőse. Kiállítást rendez, dekorál, kórust vezet.
És mivel nem csak káposztafejeket tanítunk, a gyerekek sokszor hozzák magukkal otthonról a kis csomagjukat. Magyarul nem mindenkinek van rendezett családi háttere. Válás, új apuka, anyuka. Ezek az alap dolgok. Nem beszétünk akkor még a bántalmazásról is amibe nem csak az ütlegelés, hanem az érzelmi, fizikai elhanyagolás is beletartozik. Ebből elég egy vagy kettő is az osztályban, de ennél rendszerint több van. És akkor persze segíteni akarsz, de nagyon nem is tudsz, mert nem beszélheted rá a szülőket, hogy ne váljanak el, a bántlmazott gyereket meg még mielőtt a gyámügy fülöncsípné, gyorsan elköltöznek másik városba. Az hogy tudod, hogy Pistike miért magatartászavaros, miért romlott a tanulmányi eredménye de nem igazán tudsz segíteni és jó eséllyel csak végignézed hogyan teszik tönkre megviseli az embert. Erre még jön az, hogy bizony egy tanári kar sem szeretetközösség. Mint minden nagyobb létszámú munkahelyen, ott is vannak klikkek, érdekszöveségek, politika, ami önmagában megterhelő értelmileg, érzelmileg. Ha így nézzük, a tanárok mentálisan duplán leterheltek.

d) Nincs vita köztünk igazán az udvaron rohangálással kapcsolatban. Inkább félreértés. Az én gyerekeimet nem tudják a szülők drága edzésekre meg különórákra járatni. Szerintem 70%-uk suli után szabad. Egyébként meg is fogom kérdezni, hogy ki mit csinál miután hazament. És részemről, ha kész a házi, meg nincs másdolgunk, nyugodtan lemehetne az udvarra, ha lenne felügyelet. Nálunk a foci nem irányított játék. Egy fiú kivételével mindenki focizik, akár hóban is, akármilyen ócska labdával.
Házi pedig kell. Didaktikailag a házi feladat tulajdonképpen nem is a gyekorlást szolgálja, hanem ellenőrzi, hogy sikerült-e elsajátítani az új anyagrész illetve annak bevésését is szolgálhatja. Ha látom, hogy sokan nem értettek, hibásan oldottak meg valamit, tudom jelezni a délelőttös kolléganőnek.
Felelősség szempontjából mondtad a rendőröket. Lehetne mondani az orvosokat is. Kicsit sarkítasz. Csúnya ilyen mondani, de egy kórházban nem rendkívüli esemény, hogy emberek halnak meg. Egy iskolában viszont súlyos sérülés, ne adj' Isten haláleset viszont rendkívüli eset, ami ritkán fordul elő, de előfordulhat. Épp ezért, ha megtörténik, életre szóló teher. Egyébként volt olyan gyerekünk, aki azért él ma, mert a kolléga nem hagyta magát lerázni a mentősökkel, akik egy fejfájás miatt nem akartak kijönni.Meg ugye nálunk van a gyermek egész nap, lehet hogy én veszek észre egy kezdődő vakbélgyulladást. Szóval van ott is felelősség bőven, engem szemléy szerint már az is stresszel, ha valaki beüti a fejét esés közben a focipályán.
A kirándulás buli, de melós. A kis hangyacsapat felszabadultabb mint bármikor máskor. És annak bizony mindenféle hülye balesetek lehetnek a következményei. A múzeumlátogatásokat már lehet úgy szervezni, hogy az élvezetes legyen meg tanuljon is a gyermek. Vannak múzeumpedagógiai foglalokozások, amik közel hozzák a gyermek adott értelmi érdeklődési szintjéhez a múzeum álatal bemutatott anyagot. Alsóban egyénbként nem a Nemzeti Galériába szoktunk menni.

Folyt: Kimegyünk a természetbe, lovastanyára, ún. erdei iskolába. Ott is lehet egy kis ismeretszerzés, meg kézmúveskedés, de az mind jó móka nekik, hidd el. Múzeumba meg szinte csak azért mentünk anno, mert így ingyenes volt a vonat és bizony a szülők pénztárcája vékonyka. De olyan múzeumot választottunk mint például a Közlekedési Múzeum. Tele interaktív, kipróbálható dologgal. De gondold el azt a horrort amikor egy vidéki kisfiú Budapesten eltűnik, met ő úgy gondolta, hogy lifttel jön le. (aztán persze 5 perc múlva előkerült)
És mindenféle váratlan dolgok lehetnek, apró bosszúságok sora. Darázscsípés, elveszik pénz, táska, bepisilés, hirtelen a lehető legrosszabkor valakinek kakilnia kell, meg mindenféle. És miközben a pedagógus is élvezi a kötetlenebb együttlétet, egész nap figyelnie kell, folyamatosan. Úgyhogy akármilyen jól sikerül a kirándulás, nem csak a gyerekek fáradnak ki a végére. De én imádom a kirándulásokat, ha 30 főre vagyunk ketten azért az már vállalható. az, hogy mennyire fárasztja le a tanárt valóban függ a csoprot neveltségi szintjétől is no meg a helyszíntől. Egy természetbe tett kiruccanás kevésbbé stresszesebb mint nemzetünk fővárosába látogatni.

Szerintem az oktatással meg az történt elnőiesedés szempontjából, hogy Mária Terézia, horribile dictu egy nő :P 1777-ben bevezette a Ratio Educationis-t. Ezáltal még nem lépett életbe a tankötelesség, de az oktatás kikerült az egyház kizárólagos fennhatósága alól és egységessé váltak a tantervek, az oktatás szintjei. Minden településen biztosítani kellett a négy elemi oktatását. Tankötelezettség még nem volt, azt majd csak Eötvös József vezeti be 1868-ban. Akkor tehát kellettek tanítók, de tudjuk, hogy a nők még labdákba se rúghattak. Azán mikor megnyíltak a kapuk a nők előtt is, elsősorban olyan helyekre engedték be őket, ahol a munka a nőkre alapvetően jellemző gondoskodó attitűdhöz igazodik. Ilyen ugyebár az egészségügy is. De persze mivel akkoriban a nőket alacsonyabb rendűeknek tekintették mint a férfiakat, a szakma presztízse devalválódott.

Egy kicsit had műértetlenkedjek a végén. Kik züllesztették le a szakmát és hogyan? (Tudom, a nők, de az érveidet még nem látom)
De ugyanolyan logikusan felépített érveket várok ám mint eddig és nem feministázást :)

@Szederág:
Látom, egyszerre értünk ide. :)

"Abban valószínűleg nem fogunk egyetérteni, hogy mentálisan igenis fárasztó a tanítás"
Valóban nem. Tanítottam én is.
Elképesztően könnyűnek tartottam.

"Minek motiválni egy olyan diákot aki így is úgy is megtanulja az anyagot."
Nem tanulja. Magolja.
Nagy különbség!

"Eleve motivált, hiszen azért ül itt, azért jött ide, hogy majd egy jó egyetemre bekerüljön."
Téves elképzelés.
Főleg egy általános iskolás korú diákról.
De még egy középiskolással szemben is.

"Tehát elindultunk a pozitív változás útján."
Kár, hogy semmit nem látni belőle.
Sőt, csak romlik a helyzet évek/évtizedek óta.

"Különböző rendezvények, ünnepségek felelőse. Kiállítást rendez, dekorál, kórust vezet."
Jesszus! Micsoda "kemény" meló! :)

"Magyarul nem mindenkinek van rendezett családi háttere."
Ez így van.
(Ki sem merem mondani, hogy részben ez is a feminizmusra vezethető vissza, mert még megharagszol. :) Pedig igaz lenne.)

"de nem igazán tudsz segíteni és jó eséllyel csak végignézed hogyan teszik tönkre megviseli az embert"
Pedig lehetne segíteni, csak akarni kell.
Persze konfliktus-kerüléssel biztosan nem lehet.

"ott is vannak klikkek, érdekszöveségek, politika, ami önmagában megterhelő értelmileg, érzelmileg."
Tudod, ez a klikkesedés leginkább megint csak nőkre jellemző.
Mutatom:
www.ferfihang.hu/2012/11/30/a-megvalosult-alom-utopia-a-gyakorlatban/
Vagy másik példa. Amikor katona voltam, nagyon jól összeszokott csapatunk volt. Azután jött pár nő, és amelyik szakaszba bekerültek, ott még a férfiakat is egymás ellen fordították. De nem egyszer tépték meg egymást, civakodtak, kibeszélték egymást, intrikáltak. Szépen elkezdték lezülleszteni az addig nagyon jól működő közösséget.

"Ha így nézzük, a tanárok mentálisan duplán leterheltek."
Mitől? Attól, hogy munkahelyen dolgoznak? Amit ők alakítanak?
Ne viccelj már! Még szimplán sem.

"Szerintem 70%-uk suli után szabad."
Ez is elég rossz arány. Bár még mindig sokkal jobb, mint amit én látok.
De azért tényleg kérdezd meg.

"nyugodtan lemehetne az udvarra, ha lenne felügyelet"
Ha két osztálynál a két tanár összefog, nem megoldható?
Az egyik lemegy azokkal, akik már végeztek, a másik meg azokkal marad, akik még nem.

"Házi pedig kell"
Még mindig más a véleményünk. :)

"hanem ellenőrzi, hogy sikerült-e elsajátítani az új anyagrész illetve annak bevésését is szolgálhatja"
Magoltatás. Nem tanítás, hanem magoltatás.
Ne keverjük a kettőt!

"Ha látom, hogy sokan nem értettek, hibásan oldottak meg valamit, tudom jelezni a délelőttös kolléganőnek."
Ő nem vette észre?
Miért dolgozik akkor még tanárként?

"Lehetne mondani az orvosokat is."
Persze, hogy lehetne.
Ez nem tudom, miért sarkítás. Csak példa volt a rendőr.

"egy kórházban nem rendkívüli esemény, hogy emberek halnak meg"
Viszont rendkívüli, ha az orvos felelőssége miatt hal meg.

"Épp ezért, ha megtörténik, életre szóló teher."
Mindenkinek az. Ugyanez megvan akár egy könyvtárban is, vagy épp otthon, esetleg a plázában.

"engem szemléy szerint már az is stresszel, ha valaki beüti a fejét esés közben a focipályán"
Meg ne haragudj, de azt mondom, tipikus példája vagy akkor a tanárNŐKnek.
Belegondoltál abba, hogy a gyerek tökéletesen érzi rajtad a stresszt?
Egy idegeskedő, stresszelő, félő tanár vajon milyen hatással van a gyerekre?
Biztonságban fogja érezni magát?

"Vannak múzeumpedagógiai foglalokozások"
És majd kérdezd meg a 7-es gyereket, hogy mit jegyzett meg a 3.-ban történt osztálykirándulásról. Meg ne lepődj, ha azt fogja mondani, hogy semmit. Csak mert bizony az lesz a válasz. Ennyit a múzeumpedagógiai foglalkozásokról. ;)
Szép szavak, de továbbra is állítom, hogy amit az oktatási rendszer tanításként ad elő, az valójában nem tanítás, hanem csak rövid távra szóló magoltatás. Ez alól talán csak az alsó tagozat kivétel, mivel az ott magolt anyagot (szorzótábla, stb.) később is rendszeresen használja. (És amit egyébként jó eséllyel saját magától, avagy minimális segítséggel is megtanulna, ahogy John Caldwell Holt is írja.)

"amikor egy vidéki kisfiú Budapesten eltűnik, met ő úgy gondolta, hogy lifttel jön le"
Ha amiatt tűnik el, mert fegyelmezetlen, az két ember felelőssége:
- szülőé
- tanáré
Nem idegeskedni kell, hanem nevelni.
Pl. fegyelemre.

"hogy mennyire fárasztja le a tanárt valóban függ a csoprot neveltségi szintjétől is"
No, csak egyet tudunk mi érteni! ;)
Már csak az a kérdés, hogy ki is neveli a gyereket?
Nem tán a tanár?
Akkor ezt talán meg is beszéltük. ;)

"De persze mivel akkoriban a nőket alacsonyabb rendűeknek tekintették mint a férfiakat"
Biztos vagy benne? :)
www.ferfihang.hu/2012/07/25/az-elnyomott-nok-hangja/
Nem mondom, hogy nem volt olyan, hogy a nőket másodrendűként kezelték, de korántsem mondhatjuk ki, hogy a nők mindig azok lettek volna. Ha pedig az egyéb dolgokat (felelősség, elvárások, munka, stb.) is figyelembe vesszük mellette, akkor rájövünk, hogy szinte mindig a férfiak voltak azok, akik a társadalom elnyomott rétegét képviselték.

@Szederág:

"Kik züllesztették le a szakmát és hogyan?"
Említettem, hogy a tanári szakma könnyű szakma. A nők ezért szorították ki innen a férfiakat. (Mint minden könnyű szakmából is. Egyedül az ápolás van, ami nehéz és női szakma.) Ez a folyamat nagyjából 100-120 éve kezdődött, és folyamatosan tart manapság is. (Egyre nagyobb arányban vannak női tanárok, és egyre kisebb arányban férfiak - holott több tanulmány is igazolja, hogy a férfi tanárok általában valamivel eredményesebbek a tanításban, főként a fiúk tanításában, emellett a nevelésben is jobbak. Mégis egyre kevesebb van belőlük. Ez azzal magyarázható, amit asszem egy belga tanulmány mutatott ki: ha egy nő és egy férfi pályázik egy munkára, és a képessége mindkettőnek megfelel rá, akkor valami 70-80%, hogy a nő kapja a munkát. Elbocsájtáskor ha dönteni kell, hogy a nőt vagy a férfit rúgják-e ki, és a két fél nagyjából azonosan teljesít, akkor valami 80% az esély arra, hogy a férfit fogják kirúgni. Így már érthető, hogyan jutottunk el egy könnyű, bárki által végezhető szakmánál oda, hogy 100 év alatt a férfiak szinte eltűntek az oktatásból. ... A nőkkel szemben óriási pozitív diszkrimináció van és volt mindig is. És a legérdekesebb az, hogy ezt a nők 90%-a még csak észre sem veszi, avagy természetesnek tartja. De mindegy is, nem erről akartam írni. :) )

Visszatérve az oktatásra.
Régebben pl. az általad is említett fegyelemmel nem volt akkora gond, mint most, holott a gyerekek azért lényegesen rosszabb körülmények közül jöttek. Ez az akkori nevelés hatékonyságának tudható be. Emellett a század elején-közepén több (férfi) kezdeményezés is történt a nevelés megreformálására és hatékonyabbá tételére (pl. A.S. Neil, August Aichhorn, John Caldwell Holt, stb.), de többségüknek az elveit még most is csak pedzegetik. Holott ezek az emberek olyan elveket írtak le, ami pl. itt Magyarországon is nagyon sok (többségében férfi) tanárnál alap volt az oktatásban (Rátz László, Benka Gyula). Tehát a sokat szapult "poroszos nevelési stílus" valójában annak idején ugyan valóban kemény fegyelmet írt elő, mégis sokkal közelebb állt a gyerek számára megfelelő oktatáshoz, mint a mai, ahol ugyan a fegyelem követelménye megszűnt, de vele együtt szűnt meg a gyerek számára biztonságot adó nevelő, és a gyerek kibontakozását segítő tanár szerepe is. Maradt egy olyan rendszerünk, ami sem fegyelmet, sem biztonságot nem ad, és nem enged teret a kibontakozáshoz sem. Elnőiesedett.
Röviden talán ennyi. De ha gondolod, jobban is kifejthetem, ha nem tiszta valamely része.

Itt írtam korábban arról, hogy milyennek kellene lennie egy nevelőnek, és hogy szerintem miért jobb általában a férfi nevelő:

valodiegyenloseget.blog.hu/2014/12/09/ahogy_a_ferfifak_meg_mindig_diszkriminalva_vannak/full_commentlist/1#c25695989

valodiegyenloseget.blog.hu/2014/12/09/ahogy_a_ferfifak_meg_mindig_diszkriminalva_vannak/full_commentlist/1#c25695999

(Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy minden férfi nevelő jó, vagy hogy nincs jó női nevelő. Csak statisztikai szempontból néztem a dolgot. Illetve persze pszichológiai és etológiai szempontokat raktam a pedagógia mellé. :) )

@zombigyilkos:
Nincs könnyű munka, csak rossz/naív főnök. Mondok egy példát. IT cég nem MO.-on, gondolt egyet és csinált egy kis belső vállalatot IOS-os játékok készítésére. Amolyan Google típusú munkahelyet hozott létre, ingyen ebéd, ingyen jóga, ingyen táncórák. Egy játék készült el, utána az egyábként profi csapat inkább az ingyen juttatásokat élvezgette. Nyilván kellett volna egy vérmes projektmenedzsert a nyakukra ültetni még az eleljén, sajnos a vége az lett, hogy ezt a kis leányvállaltot be kellett zárni a főnök nagy szégyenére.

Ha cikket idézel egy tanulmányról érdemes megnézni magát a tanulmányt :

www.ulster.ac.uk/sass/files/2014/09/Taking-Boys-Seriously-DE-FINAL-PDF.pdf

Látni fogod, hogy a cikk sarkít, az MGTOW-related oldalak, fórumok jól rá is haraptak. Már eleve az hogy Észak írországban készült a tanulmány be kellett volna kapcsolnia a vészvillogóidat. (értsd: nem éppen a feminista ideológia hatásai okoznak ott gondot)

Valahol említed azt is, hogy valami tanulmányban a férfi tanároknál kevesebb volt a BTMN-es gyerek. Hát mákja volt. Az iskola csak másodlagos szocializációs színtér. A gyerekeket készen kapjuk a maguk kis csomagjaival. Amit az elsődleges szocializációs színtérről, a családból hoznak. Azt meg végképp nem vágom, hogy honnan veszed, hogy a fegyelmet ne várnánk el.

No de ennyi.Attól félek, hogy még sem vagy olyan okos és igényes, mint amilyennek először tűntél és sajnos mégsem szellemi kihívás a veled való vita. Félre ne érts, nem sértegetni akarlak :) De nézd csak vissza, ha van kedved a "párbeszédünket" hajtogatod a magad szólamait (megdöbbentem, hogy nagyjából ugyanazokat montad el a másik blogon is csak kicsit alpáribb stílusban), én meg azt hiszem, hogy valamiféle értelmes eszmecsere, vita folyik.

Búcsúzóul itt egy kis anyag a nevelői attitűdökról (szülőre, tanárra egyaránt vonatkoztatható)

www.szentbenedekiskola.hu/wp-content/uploads/Nevel%C3%A9si-st%C3%ADlusok-%C3%A9s-k%C3%B6vetkezm%C3%A9nyeik.pdf

nők és férfiak különbözőségéről:

www.youtube.com/watch?v=iJPaDVL9kRA

nem is raktál semmilyen pszichológiai meg etológiai szempontokat semmi mellé :((

@Szederág:
Én meg inkább azt látom, hogy nem olvastad el avagy nézted meg, amit beraktam dolgokat. Pedig azt hittem, érdemben vitázunk. :(
Tény, hogy ismételtem önmagam, viszont alá is támasztottam. Nem kevés dologgal!

- Pl. az általad kiragadott északír példa (ami attól függetlenül, hogy szerinted sarkít, mégiscsak alátámasztja a mondandómat, ha figyelmesebben elolvasod).
- Észak-Írország (mivel UK része) nem kicsit feminista. Sőt, Európa egyik leginkább feminista országáról beszélünk (Svédország után), tehát az érved nagyon fals.
- Ráadásul alátámasztja az ezzel kapcsolatos mondandómat a német tanulmány is (linkeltem), amit te nagyvonalúan figyelmen kívül hagytál. Csak nem tudom, miért!
- Figyelmen kívül hagytad a pár linkelt videót is, amelyekben elismert pszichológusok nyilatkoznak - alátámasztva vele a mondandómat.
- Nem vetted figyelembe a belinkelt cikket a német neurobiológustól, illetve más cikkeket sem, amiket vagy én, vagy a blogíró rakott be.
- "Mákja"??? Egy tanulmányban, ahol több tucat iskolát, több száz tanárral és több ezer gyerekkel vizsgálnak? Ott "mákjuk" volt??? Te most ezt komolyan írtad, vagy csak valami bajod lett hirtelen?
- Plusz a leírt dolgok egy jó részét is figyelmen kívül hagytad. Ez abból is látszik, hogy a nevelésről éppen egy olyan cikket sikerült beraknod, ami pont engem igazol az általam is írt következetességgel kapcsolatban.

És ezek után mondod te azt, hogy nem kihívás velem vitázni???
Ja, ha te valójában nem is vitázol, hanem csak kijelentesz, akkor valóban nem kihívás... -.-
Miért süllyedtél le ilyen szintre? Eddig értelmesen tudtál beszélgetni. Most meg átmentél feministába, vagy mi van?

Egyébként pár órája írogattam egy egykori tanárommal pont ebben a témában, pont azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amiket itt felhoztam. Nem fiatalka tanár, hanem nyugdíj előtt álló rutinos vén róka - ő is diákja volt a Rácz tanár úr díjas tanáromnak, csak korábban. Ja és mielőtt jönnél vele - ő is nő.
Viszont a véleményünk bizony a legtöbb dologban egyezett!
Ő is kritizálja azt, hogy nem tud a gyerek játszani. Pont ezzel kapcsolatban említette, hogy próbált egy pályázatot beadni, amiben meg merte említeni, hogy a diákoknál gondot okoz, hogy nem tudták magukat kijátszani, és ez visszaveti a fejlődésüket. El is utasították a kérelmét. Bizony ő is ezt tapasztalta már igen sokszor. Szintén előhozta azt is, ami az egyik videóban is volt, hogy a gyerekeknek nem olvasnak a szüleik, főleg a fiúgyerekeknek. Szintén problémának látta, hogy a tanárok felé nincs megfelelő elvárás, és nagyon sokan közülük kritikán aluli minőségben dolgoznak.
(Amit egyébként most jól alá is támasztottál. Mert míg nekem felróttad, hogy nem vagyok igényes, holott hoztam már egy rakás dolgot a mondataim alátámasztására, neurobiológus professzorok véleményétől kezdve pszichológus doktorokon át német oktatási minisztériumi felmérésig; addig te voltaképpen semmit nem hoztál a saját alátámasztásodra, kivéve egy olyan irományt, amivel sikerült engem alátámasztanod. ... Majd érvek helyett a személyemet próbáltad -alaptalanul - lekicsinyelni, hogy el tudj menekülni a további vita elől.)

Szóval kár, hogy ennyire alább adtad.
Bíztam benne, hogy egy tanárral legalább lehet érdemben vitázni. De úgy néz ki, ez sem mindig működő lehetőség. :(

@zombigyilkos: Jó, azt aláírom, hogy nem néztem meg minden linked. Nincs időm :(( Nem is lesz egy darabig, úgyhogy függesszük fel. Nekem már gyakorlatilag most elekezdődött a vizsgaidőszak, június közepéig ki se fogok látni a PPT bemutatók, tanulmányok, óravázlatok készítéséből. Viszont öröm az ürömben, hogy mire visszatérek túl leszek jópár szakirodalom átrágásán, tehát felkészültebb leszek én is.
Én megkaptam a feministázást tőled én meg lebutuskáztalak, akkor most egálban vagyunk. Ha van kedved, majd pár hónap múlva, ill. ha lesz egy lélegzetvételnyi szünetem, részemről folytathatjuk. Addig is minden jót.
Hogy mi bajom lett hirtelen? Friudztrált a stílusod a másik blogon, az hogy nincs időm rendesen megnézni az általad átküldött anyagokat és az is amit korábban írtam, az a benyomásom lett, hogy mondhatok én bármit, állandóan visszatáncolunk a kályhához. Lehet, hogy a nevelési stílusokról belinkelt anyag szerinted téged támaszt alá szerinted, de szerintem meg a poroszos nevelés a hideg korlátozónak felel meg, miközben a meleg korlátozót tartják ma szakpedagógusi körökben célravezetőnek.

@Szederág: frusztrált

@Szederág: Egyébként meg az Észak írországi tanlmánnyl kapcsolatban csak arra utaltam, hogy elég a konklúziót elolvasni és kiderül, hogy a tanulmány legfőképp arról szól, hogy a fiúk alulteéjesítése mögött szociális, társadalmi okok is állnak és a pubertáskor hatásai ami más a fiúknál. Hirtelen elvész a tanulási kedvük, inkább a lányok, a kalandok érdeklik őket. Ezt nem veszi figyelembe az oktatási rendszer és szükséges lenne esetükben a differenciált nevelői attitűd. Nem vezet sehová, ha ugyanolyan eszközökkel próbálják őket okítani mint addig. Lehet, hogy nem olvastam elég figyelmesen, de én ezt vettem le. Ha esetleg idéznél a tanulmányból, az segítene.
Tudod tényleg nincs időm, de közben meg egyfolytában ezen jár az agyam :)

@Szederág:

"aláírom, hogy nem néztem meg minden linked. Nincs időm"
Nincs is ezzel baj.
A baj az, hogy úgy reagálsz rá, hogy nem olvasod el.
És azt próbáltad beállítani, hogy nem vagyok igényes.

"úgyhogy függesszük fel"
Én tudok várni. :)

"Friudztrált a stílusod a másik blogon"
Azt nem neked írtam.
Általában olyan stílusban írok mindenkinek, ahogy az viszonyul hozzám.

"az hogy nincs időm rendesen megnézni az általad átküldött anyagokat"
És ezt miért rajtam vered le? :)

"az a benyomásom lett, hogy mondhatok én bármit, állandóan visszatáncolunk a kályhához"
Inkább úgy mondanám, hogy még mindig nem szakadtunk le a kályháról, mert nem tudtunk érdemben továbblépni.

"de szerintem meg a poroszos nevelés a hideg korlátozónak felel meg"
Ha utánanézel annak, hogy az általam is írt régi tanárok hogyan és milyen elvek mellett tanítottak, akkor látod, hogy az bizony erősen a meleg-korlátozó stílusba tartozik. Pedig poroszos volt velejéig.
A poroszos stílusról sokan azt gondolják, hogy az nem hagy teret a gyereknek, és csak korlátoz, büntet. De ez fals feltételezés. A poroszos drill egyáltalán nem zárta ki azt, hogy a nevelt megtalálja önmagát.
Nézd csak meg mondjuk az első-második világháborús német katonai oktatási módszereket. (Ha valami poroszos, hát az az! :) ) Alapelve volt, hogy hagyja az egyént kibontakozni, kezdeményezni, hogy az egyén tudjon felelősséget vállalni a döntéseiért, hogy ne fentről várja a megoldást, hanem maga találja meg. A 19. század közepétől már elkezdtek ez alapján nevelni a német hadseregben, és a második világháborúban csúcsosodott ki.
Meg is lett az eredménye: egyetlen hadsereg sem tudott olyan teljesítményt felmutatni, amit a második világháború német hadserege. Franciaországban a túlerőben lévő francia-angol-belga-holland erőket két hét alatt legyőzték. Észak-Afrikában minimális erőkkel óriási sikereket értek el. Többszörös erőfölényt vertek szét a Szovjetunióban, nem egy alkalommal. És még sorolhatnám. Ha nem lett volna velük szemben akkora túlerő, meg ha a felső vezetésük nem szól bele olyan mértékben, akkor simán nyerik a háborút. A mai amerikai (NATO) vezetési és nevelési elvek, amit küldetés-orientált vezetési stílusnak neveznek, az voltaképpen a második vh.-s német vezetési stílus gyenge minőségű másolata. Mára jutottak el az amcsik odáig, ahol a németek már a vh. előtt voltak.
Poroszos stílusuk volt, kőkemény fegyelemmel.
És poroszos stílusuk volt, gondolkodásra, kezdeményezésre, önállóságra való rávezetéssel.
A poroszos stílus a meleg-korlátozóba tartozik.
(Persze embere is válogatja.)

"a tanulmány legfőképp arról szól, hogy a fiúk alulteéjesítése mögött szociális, társadalmi okok is állnak"
Ezt sehol nem vontam kétségbe. Sokszor jeleztem már, hogy ez soktényezős dolog.
Annyit írtam csak, hogy ebből a sok tényezőből EGY jelentős tényező az, hogy a tanárok a fiúkat alulértékelik. Nem mondtam, hogy csak ez az ok. Csak azt mondtam, hogy ez is az.

"Hirtelen elvész a tanulási kedvük, inkább a lányok, a kalandok érdeklik őket."
Ezt sem kétlem.
Bár ebben egyébként szintén ott van az, hogy nincsenek férfi tanárok körülöttük. A kalandokat a férfi tanárok (főleg egy fiú számára) sokkal jobban meg tudják valósítani. Ha megnézem mondjuk az egyik közelemben lévő általános iskolát, akkor azt látom, hogy van a 28-30 tanár közül 3 férfi. És a kamasz fiúk ezen 3 férfi köré gyűlnek. Közülük két tanár szinte már istenített példakép sok kamaszfiú számára. Állandóan a két férfi körül vannak, követik őket, mint kis oroszlánok a nagyokat. A két férfi pedig valóban kalandokat kínál számukra (amiben sokszor a lányok is szívesen részt vesznek).

"Tudod tényleg nincs időm, de közben meg egyfolytában ezen jár az agyam :)"
Az jó, ha az ember agyal. Abból szoktak értelmes dolgok kisülni. ;)