Kérdezte egyszer egy nőismerősöm,aki véletlenül meghallott pár szót egy beszélgetésből.
Semmi szégyellnivaló nincs abban,ha egy ember felvállalja,hiányzik neki a másik, vagy szereti.
Nem hiszem,hogy egy kapcsolatban húzd meg-ereszd meg játékot kellene játszani.
Nem hiszem,hogy attól érdekesebb egy nő,ha eljátssza ,nem fontos neki a másik.
Tévedésnek gondolom,ha a nő azt hiszi, akkor jó, ha pedáloznak utána és ha nem tart távolságot,akkor faképnél hagyják.
Nem egy kapcsolat elejéről van szó,3 napos aligismeretség után előfordulhat,a férfi "megijed" a hirtelen támadt érzelmektől-vagy egyszerűen el sem hiszi- amik sok esetben nem is igazi érzelmek,inkább csak hirtelen támadt vágyak,lángolások,álmodozások.
Idővel derül ki,az embernek saját magának is, valóban van- e alapja az érzelmeinek.
Ha már benne vagyunk a kapcsolatban,szükségtelenek ezek a játszadozások.
Mi hátrányunk származna az őszinteségből e tekintetben is?
Arra gondolj,Te hogyan viseled a bizonytalanságot?
Ha nem tudod eldönteni, fontos vagy e a másiknak,vagy sem?!
A férfiak ugyanolyan emberek,mint mi nők,nem marslakók, ugyanazokkal az érzésekkel, az öröm,a bánat,a szerelem, a félelem stb.ugyanúgy szerepel az érzelmeik skáláján,csak éppen máshogy mutatják ki és kezelik.
Csak éppen őket másképp nevelték.Nem nőnek.:-)
Ugyanúgy stabilitásra, biztos -érzelmi- háttérre vágynak,mint a nők.
