Már-már közhely, mindkét nem részéről.:-)
Igen. De kit és mit?:-)
Amikor indulófélben van egy kapcsolat, azt általában és elsősorban a külső adottságok miatt "engedjük" egyáltalán meg.
Aki nem fér bele az ideálisnak vélt paramétereinkbe, azonnal kiszórjuk a rostán.
A következő szempont az egzisztencia vizsgálata. Van -e háza, van-e pénze, jó állása, jó autója?
Ha még ezen a szűrőnkön is átmegy, akkor engedélyezzük a közeledést.
Milyen legyen a közeledés?
Kérem szépen, a férfi hozzon virágot! Hozzon édességet! Vigyen kávézóba, étterembe, moziba, színházba, kirándulni ...etc.
Mosolyogjon mindig, legyen udvarias, kedves, ROMANTIKUS!!!, ezen kívül természetesen erős és talpig férfi.
Fontos dolgok ezek, igen.Szeretjük, elalélunk, megszerelmesedünk, rájövünk: igen Ő AZ... egészen addig, amíg egyszer véletlenül rossz napja van.
Vagy addig, amíg az erős és talpig férfi azt nem mondja: ne haragudj, most dolgom van! Vagy egyszerűen indok nélkül mond le egy programot.<--- gondoljuk mi, indok nélkül, holott könnyen lehet, elintéznivalója van és nem kér dadát mellé, egyedül óhajtja megoldani.
Ha már a férfi nem úgy tesz, ahogy mi elvárnánk, nemes egyszerűséggel ejtjük elegánsan, vagy kevésbé elegánsan - többnyire erőteljes hisztizéssel fűszerezve-a kukába.
Mert elvégre is mi nők vagyunk, nekünk jár a tisztelet, a mosoly, a szórakoztatás, az ajándékok. És nem vagyunk kötelesek elviselni a rossz napokat, a morcosságot, a bezárkózást. Mégis mit képzelnek a férfiak?
Nekik kötelességük elfogadni, hogy mi:
- nyafogunk
- hisztizünk
- fáradtak vagyunk
- nincs időnk
- programunk van ( természetesen nélküle)
- a gyerekünket
- nagymamánkat
- kiskutyánkat ( néha az ágyban)
és kismillió dolgot.
És mi?
Ha az elején véletlenül nem is, de több-kevesebb idő után egyre kevesebb dolgot tolerálunk.
Át kellene gondolni, mit szeretnénk!
A férfi nem udvaribolond, hogy kizárólagosan a mi szórakoztatásunk legyen az életcélja.
Nem kisinas, hogy ugráljon és ugráltassuk.
Nem bankautomata, hogy a szükségleteink kielégítését fedezze.
Csak egy ember. Aki ugyanúgy szeretne egy kapcsolatot, hogy szeressék, elfogadják, tiszteljék, ahogy mi is ezt szeretnénk.
Hogy a szeretet ne feltételekhez kötött legyen. Hogy akkor is legyünk mellette, amikor nem süt a nap, gondjai vannak, baj van. Hogy tartsuk tiszteletben az egyedüllétre való igényét.
Ha Te azt szeretnéd, hogy elfogadjanak, melletted legyenek, tiszteljenek, Neked is azt kell tenned.
Nekünk semmivel sem jár több, mint a férfinak.Az jár, amit mi is adni tudunk.
Ezért ha kevesled, amit és ahogyan kapsz, gondolkozz el azon, Te mennyit és hogyan adsz?!
Ha választasz, ne az legyen a fő szempont, mit kapsz, mit tudsz kicsikarni, hanem az, tudtok-e egymásnak kölcsönösen adni? Célokat, elfogadást, tiszteletet, érzelmeket és ezer más valóban fontos dolgot.
