A házicselédes írásomat megosztottam a facebook-on is.Olvasom alatta férfiismerőseim hozzászólásait. Van, ami elszomorít. Persze mint minden történet, ezek is kétemberesek.
Ha megkérdezné valaki, milyennek kell lennie egy férfinak?
Gyerekek.....nem tudom.
Eleve én úgy állok neki a kérdésnek, hogy nem kell valamilyennek lenni, mert már valamilyen. Ez a kell megfelelési kényszeres. Nekem.
Vagy vonzó a karaktere számomra, vagy sem.
Őszintén szólva, kevés a vonzó karakter. Mivel én a klasszikus,határozott (régimódi) férfitípust kedvelem. És ebből a típusból nem sok van. Hogy ebben nagy felelősségünk van, arról már írtam.
De milyenek legyenek manapság?
Azt mondtam,egy férfinak nem szabad önként bemászni az ágy alá, mindent ráhagyni a nőre, mert hamar a fejére nő.
Talán ez lenne az egyetlen tanácsom a férfiaknak. Határozottság. Határvonal. Eddig és netovább. Ellenkező esetben semmi tekintélye nem lesz a nő előtt.
Vajon helyes e, hogy ezt mondom?
Értékrendileg valószínűleg.
De ezzel megkockáztatja azt is a férfi, hogy egyedül marad.
Mert a nők manapság a háziasított férfit kedvelik. Aki úgy ugrál , ahogyan fütyülnek.
Igaz, talán egyedül is jobb, mint férfiatlanítva egy kapcsolatban.
Ezeken gondolkodtam az imént.
Summa summarum: ne hagyjátok magatokat, kedves férfiak! :-)