Nőkovács

Megváltoztunk. Megváltozott a világ , azaz megváltoztattuk. Az igazi értékek eltűnőben.

Mindent átsző a gyanakvás, a félelem, a kapcsolatok válságban.

Nem hiszünk a jóságban, a segítőkészségben, minden mögött rossz szándékot sejtünk, a szeretetre rálegyintünk, holott mindenki sóvárog a szeretetre.

Nem hisszük el, hogy szerethetőek vagyunk, csak úgy, önmagunkért, azt gondoljuk, ha adunk, azért el is várnak.

Nincs ezen semmi csodálkoznivaló, élő példái ennek a kapcsolatok.

Beleteszünk valamit. Törődést, érzelmeket, pénzeszközöket, egy ideig kapunk, aztán már nem. Csak akkor, ha viselkedünk valahogyan. Ha már nem úgy viselkedünk, nem jár.

Nagyon nehéz ettől a látásmódtól megszabadulni.

Máshogy nem lehet - hiába is tűnik elvontnak, elcsépeltnek vagy spirituálisnak- csak ha elfogadjuk magunkat illetve magunknak is képesek vagyunk adni.:-)

Csak gondolj bele!

Nem tudsz valamit megoldani, vagy elkövetsz egy hibát, nem úgy reagálsz, stb. szidod hogy a másikat , csak egy dolog, önmagadat legalább annyira, ha nem jobban. = NEM TUDOD ELFOGADNI SAJÁT "TÖKÉLETLENSÉGEDET".

Pedig nem történt semmi extra.:-) Csak nem sikerült, vagy nem úgy sikerült! Miért kellene emiatt szidnod, vagy büntetned magad? Fuss neki még egyszer! Majd akkor sikerül.:-)

Ember vagy Te is, van, amiben kevés rutinnal, de amikor járni tanultál, sem tudtál azonnal futni, ezerszer elestél. :-)

Ha a saját kudarcaidat nem tudod elfogadni, hogyan tudnád másét?

Ne ostorozd magad!:-) 

Ha így teszel, azzal magadnak segítesz elsősorban. Ha nem vársz magadtól többet, mint amire képes vagy ( Te is csak arra vagy képes, amire...ha másra lennél akkor és ott, mást tennél:-)  ), azzal szereted saját magadat is.

Akkor is , ha botlasz. 

Persze saját igényeinknek megfelelően törekedjünk arra, elérjünk célokat, legyen ez akár csak emberi cél.( jóság, elfogadás, megbocsájtás, stb.), nem feltétlenül a szerencsétlen botlásainkat kell tartósan imádni. :-)

Tehát, ha adsz a másiknak, ne várj érte semmit. CSERÉBE. A szeretet nem cserekereskedelem. A saját oldalunkról annyi, mit tudunk mi adni, belerakni. Ha már elvárást( Jó, de ha én ezt teszem, a másik tegye azt.Vagy: a másik ki kell hogy érdemelje...) teszel bele, nem tudsz valóban és őszintén adni.

Te belerakod, a másik meg kezd vele, amit tud. Lehet, semmit nem tud, de ettől még nem rossz ember.:-) Csak más. Más igényekkel. Más előzményekkel. Emiatt kellene haragudni bárkire is?:-)

Te meg nem leszel áldozat és mártír, ha nem tud, vagy nem úgy tud adni.:-)

A másik oldal viszont....Te vagy.:-) 

Nem csak adni fontos, hanem kapni is.:-)

Viszont nem kierőszakolva valamit is.

Ha olyan dolgot kapsz, ami számodra kedves, jó érzéssel tölt el, kölcsönösséget érzel, az egy csodás dolog.:-)

De ha olyan dolgot kapsz, ami nem jó, fáj, nem vagy köteles elfogadni.:-)

Nem kell haragudni ebben az esetben sem, egyszerűen csak szeresd magad annyira, hogy nem szeretnél számodra nem jó dolgot kapni és elfogadni.

Ember és ember. Egyéni képességekkel. Felesleges haragudni bárkire is a saját képességei miatt. Magadra is.:-)

Ez az ELFOGADÁS.:-)A feltétel nélküli. És önelfogadás.:-)

Adhatsz ennél többet? Magadnak is?:-) Szerintem nem.

Sok problémától kíméled meg magadat és mást, ha eléred.:-)

Ahogyan már írtam is, sok-sok kritika éri a nőket és ahogy írtam is, sokszor jogosan.

És -ugye- mi azonnal ugrunk is rájuk. Megsértődünk, vagy vitába szállunk.:-)

Én is, még a mai napig is néha megkapom:

- Ti nők

- jaaaaj, Nőőőők

Olyan férfiaktól is megkapom, akik hosszú évek óta ismernek.

Én nem csinálok ebből nagy ügyet.:-)

Néha visszakérdezek: 

-Mi van már megint velünk?:-)

Néha azt mondom: 

- Tudom,tudom, mi nők...:-)

Néha megteszem azt is, hogy megkérdezem:

- Adtam okot a bizalmatlanságra?:-)

Legtöbb ilyen jellegű párbeszéd nevetésbe torkollik.

Mert a "fiúk" tudják, sosincs probléma ilyen jellegű kijelentésekből.:-)

Nem kell tragikusan és támadásnak tekinteni mindent.:-)

Olyan nagyon könnyen oldhatóak ezek a helyzetek , ha nem váltunk azonnal fúria üzemmódba.:-)

Ha viszont abba váltunk, annak oka is van. Esetleg telitalálat, amit mond a férfi?:-)

Ha kedvetek van, olvassatok a facebook-on (is), ezen az oldalon:

Nőnek lenni

Vagy csatlakozzatok csoportunkhoz itt:

Fehér zászló

Mindannyiunknak vannak csalódásaink.

Sokunk méteres falakkal vette körbe magát önvédelemből.

Mert ami fájt, kegyetlenül fájt. 

A csalódásaink miatt tele vagyunk előítéletekkel.

Ezeket az előítéleteket, a bizalmatlanságot nagyon nehéz megváltoztatni.

Erővel sosem sikerül, csak türelemmel és szeretettel.

Hiába is győzködnénk a másikat:

- de nem én voltam

- én nem ilyen vagyok

Dühönghetünk is, haragot is tarthatunk.

De miért haragszunk,dühöngünk? Azok az Ő tapasztalatai, ezt nem kérdőjelezhetjük meg, illetve nem szüntethetjük meg.

Az egyetlen jó megoldásnak azt tartom, ha nem erősködsz, hanem "csak" "ott vagy".

Elvárások nélkül, elfogadással.

Csak megmutatni tudod a tetteiddel, életeddel azt, hogy milyen ember vagy. És ez hosszú ideig is eltarthat.

Ha fontos a másik, fogadd el a tempóját, a múltját(tapasztalatait), ne éreztess elvárást felé!

És akkor hinni fog.

Nem a szavaidnak. Hanem Neked.:-)

Már-már közhely, mindkét nem részéről.:-)

Igen. De kit és mit?:-)

Amikor indulófélben van egy kapcsolat, azt általában és elsősorban a külső adottságok miatt "engedjük" egyáltalán meg.

Aki nem fér bele az ideálisnak vélt paramétereinkbe, azonnal kiszórjuk a rostán.

A következő szempont az egzisztencia vizsgálata. Van -e háza, van-e pénze, jó állása, jó autója?

Ha még ezen a szűrőnkön is átmegy, akkor engedélyezzük a közeledést.

Milyen legyen a közeledés?

Kérem szépen, a férfi hozzon virágot! Hozzon édességet! Vigyen kávézóba, étterembe, moziba, színházba, kirándulni ...etc.

Mosolyogjon mindig, legyen udvarias, kedves, ROMANTIKUS!!!, ezen kívül természetesen erős és talpig férfi.

Fontos dolgok ezek, igen.Szeretjük, elalélunk, megszerelmesedünk, rájövünk: igen Ő AZ... egészen addig, amíg egyszer véletlenül rossz napja van.

Vagy addig, amíg az erős és talpig férfi azt nem mondja: ne haragudj, most dolgom van! Vagy egyszerűen indok nélkül mond le egy programot.<--- gondoljuk mi, indok nélkül, holott könnyen lehet, elintéznivalója van és nem kér dadát mellé, egyedül óhajtja megoldani.

 Ha már a férfi nem úgy tesz, ahogy mi elvárnánk, nemes egyszerűséggel ejtjük elegánsan, vagy kevésbé elegánsan - többnyire erőteljes hisztizéssel fűszerezve-a kukába.

Mert elvégre is mi nők vagyunk, nekünk jár a tisztelet, a mosoly, a szórakoztatás, az ajándékok. És nem vagyunk kötelesek elviselni a rossz napokat, a morcosságot, a bezárkózást. Mégis mit képzelnek a férfiak?

Nekik kötelességük elfogadni, hogy mi:

- nyafogunk

- hisztizünk

- fáradtak vagyunk

- nincs időnk

- programunk van ( természetesen nélküle)

- a gyerekünket

- nagymamánkat

- kiskutyánkat ( néha az ágyban)

és kismillió dolgot.

És mi? 

Ha az elején véletlenül nem is, de több-kevesebb idő után egyre kevesebb dolgot tolerálunk.

Át kellene gondolni, mit szeretnénk!

A férfi nem udvaribolond, hogy kizárólagosan a mi szórakoztatásunk legyen az életcélja.

Nem kisinas, hogy ugráljon és ugráltassuk.

Nem bankautomata, hogy a szükségleteink kielégítését fedezze.

Csak egy ember. Aki ugyanúgy szeretne egy kapcsolatot, hogy szeressék, elfogadják, tiszteljék, ahogy mi is ezt szeretnénk.

Hogy a szeretet ne feltételekhez kötött legyen. Hogy akkor is legyünk mellette, amikor nem süt a nap, gondjai vannak, baj van. Hogy tartsuk tiszteletben az egyedüllétre való igényét.

Ha Te azt szeretnéd, hogy elfogadjanak, melletted legyenek, tiszteljenek, Neked is azt kell tenned.

Nekünk semmivel sem jár több, mint a férfinak.Az jár, amit mi is adni tudunk.

Ezért ha kevesled, amit és ahogyan kapsz, gondolkozz el azon, Te mennyit és hogyan adsz?!

Ha választasz, ne az legyen a fő szempont, mit kapsz, mit tudsz kicsikarni, hanem az, tudtok-e egymásnak kölcsönösen adni? Célokat, elfogadást, tiszteletet, érzelmeket és ezer más valóban fontos dolgot.

Amikor  hallunk valamit, ami ránk, nőkre degradáló, negatív, hajlamosak vagyunk megsértődni, felvenni a kesztyűt.

Nem gondolunk arra, hogy mint mindenki, a másik fél is a tapasztalataiból indul ki. Mi is.

Megfogalmazzák ezt számtalan módon, a filozofikus gondolatoktól kezdve a spirituális szemléletig.

Minden megfogalmazás jó, ha érted és ki tudod hámozni belőle a fő mondanivalót, de ha ezek a területek idegenek tőled, ha teljesen logikus módon gondolod végig, ugyanarra a következtetésre jutsz.

Miért állítana valaki egy dolgot, ha nem lenne benne (negatív)tapasztalata, vagy nem rögzült volna  a gondolkodásába a nevelése során?

Miért mondaná valaki azt: a nők csak a pénzre hajtanak, ha nem látott, tapasztalt  volna erre példákat?

Tapasztalt, következtetett.

Mindenki- nők, férfiak egyaránt- hajlamos az általánosításra, különösen ,ha többszörös tapasztalatai vannak.

A tapasztalatokon kívül és mellett lehet még az illető önértékelése is a háttérben. Ő gondolja azt, hogy kevesebbet ér, mert ….

Ha ilyen szituációval találkozol, teljesen felesleges indulatba jönnöd.

Mert:

1.  Ha rád nem vonatkozik az általánosító megjegyzés, nem tetted, amit állítanak, miért dühít?
2.  Ha te is elköveted, megteszed, akkor pedig teljesen felesleges a hiszti, attól még igaz marad és rád is vonatkozik.
3. A másik ember érzéseiről van szó. Ő állítja, ő tapasztalta, ő érzi. Nem te. Joga van hozzá, hogy azt érezze, amit.

Nem kell sem mentegetőznöd, sem magyarázkodnod. A szavak mindig csak szavak maradnak. Mondhatsz te bármit, ki is kérheted magadnak,  attól még a másik ember eddigi tapasztalatai nem változnak.

Ilyen helyzetben egyszerűen fogadd el, ő ezt tapasztalta. Erről nem te tehetsz, ne vedd magadra, hisz nem nálad tapasztalta!

Ne lovagolj a szavakon, egyszerűen csak élj! Mutasd meg, hogy Te nem tartozol abba a kategóriába! Ez a hiteles és hihető, nem az, milyen kiselőadásokat tartasz.

Ha már mindenképp reagálni szeretnél, egyszerűen csak kérdezd meg, adtál –e okot arra, hogy ezt gondolja?

Legtöbbször erre nincs válasz, de nem is kell erőszakoskodni. A férfi elgondolkodik ezen, ne aggódj!:-) Ha nem is reagál.

Te is tartózkodj az általánosító megjegyzésektől! Ha Kis Pista szó nélkül eltűnt, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy Nagy Józsi is megteszi.

Egy emberben csalódtál, nem az egész férfitársadalomban. Feltételezem.:-)

Sokszor mondjuk:

- minden férfi csak szexet akar

- minden férfi hazudik

- minden férfi csak kihasznál

és hasonló - valljuk be egész nyugodtan- mártírom megjegyzéseket.

Két okból sem helyesek ezek az állítások.

1. Nem MINDEN férfival volt kapcsolatunk, így nem is csalódhattunk mindenkiben.

2. Sosem akarjuk észrevenni a saját felelősségünket.

Alapigazság: ha egy férfi jól érzi magát Veled, "nem használ ki", "nem csak szexet akar" tőled, hanem szeret, Veled van.

Ha nem így történik, az már csak következmény, aminek Te is felelőse vagy.

Sokszor panaszkodnak Hölgyek: pedig én mindent megtettem (főztem,mostam, gondoskodtam, stb.)

Hát nem Hölgyek!

Nem tettetek meg mindent.

Mert ha megtettetek volna, Veletek lenne a férfi.

Meg kell jegyeznünk: egy férfi nem szakácsnőt akar, nem takarítónőt, nem nevelőnőt,nem pótanyát, hanem NŐt, TÁRSat.

Ha csak meleg ételre vágyna, vagy tiszta zoknira, arra végső esetben ott a Mamája, mi szükség lenne ránk? 

Ugyan Te főztél rá, mostál, takarítottál, de emellett:

- elutasítottad, nem voltál , vagy csak feltételekkel a szexre hajlandó

- elhanyagoltad magad ( kitérdelt melegítőnadrág, lenőtt haj, szőrös láb...amikor meghódítottad, akkor is ilyen slampos voltál? )

- navigáltad, nevelgetted, mintha a gyereked lenne

- nem tisztelted

- leszóltad kettesben és mások előtt

- veszekedtél

- elégedetlenkedtél

- kibeszélted

és lehetne sorolni a számtalan hibát, amit képesek vagyunk elkövetni és amik miatt előbb-utóbb hanyatt-homlok menekülőre fogja a férfi, vagy beletemetkezik egy hobbiba.(Megfigyelted már mennyi horgász ül éjjel-nappal, hóban-fagyban a víz mellett?:-) Inkább ott, mint otthon. Szerinted miért? )

Ha csődöt mondott kapcsolatod, kapcsolataid, gondold végig, mi az, amiben Te vagy a felelős!

Ha ez tendencia a kapcsolataidban, akkor rendre ugyanazokat a hibákat követed el.

Lásd be végre, a Te felelősséged is! Ne mutogass másra folyton!

Sajnálatos módon, napjainkban rengeteg a válás. Szinte sosem megy probléma nélkül, ritka kivétel, amikor a szülők a gyerekek érdekeit is szem előtt tartják, amennyire lehet, nem nehezítik meg jobban a helyzetüket.

Sajnos ezen a területen is legtöbbször mi nők vagyunk, akik elfelejtik ezt és sértettségükben igyekeznek az apa ellen hangolni a gyerekeket, megnehezíteni, vagy ellehetetleníteni a kapcsolattartást. Irigyeljük az együtt töltött időt, az apával közös élményeket, faggatózunk, nem gondolván arra, mennyit ártunk ezzel - legjobban nem is az apának, ha már őt amúgy is leírtuk- hanem annak, akit a legjobban szeretünk, saját gyerekünknek.

Egy történet (a sok hajmeresztő közül) ismeretségi körömből:

Elvált szülők. 2 tinédzser (iker)  gyerek. A bírósági ítéletben közös felügyelet. Az apa korrektük fizeti a gyerektartást,törődik a gerekekkel. A váláskor a volt felesége ( nem tudok szebb szót írni rá), kiforgatta mindenéből. Mégis talpra állt, nem csúszott le. Az apa hónapok óta nem látta a gyerekeit. A volt feleség azt állítja, nem kíváncsiak rá.

Itt egy pillanatra megállnék! Ha egy gyerek nem kíváncsi az apára, annak mindig oka van. Sokszor az anyai befolyásolás, hangolás.

Az apa próbál tenni ellene, hivatalos úton, miután ezt az anya megtudja, telefonon megfenyegeti az apát.

A hölgy magasan képzett, szakterülete gyerekekkel kapcsolatos. Mégsem látja, micsoda kárt okoz.

Ha az életünkben arra kerül a sor, hogy elválunk, sosem lehetünk annyira sértettek és önzők, hogy ne gondoljunk a gyerekekre. 

Tanuld meg és vedd észre, nekik ártasz a legtöbbet a huzakodással és az apa szidalmazásával!

Tetszik vagy sem, az apja, így szereti (extrém esetektől eltekintve) . Az,hogy ti elváltatok, nem azt jelenti, hogy a gyerek vált el. Neki mindig mindkét szülője szülő marad. Szereti őket. Éppen elég baj és fájdalom, hogy nem lehet mindkét szülővel minden nap családként (lényegtelen, 5 éves, vagy 15), ne tetézzük még az önzőségünkkel!

A válásért ne háríts minden felelősséget a férfira, Te pontosan annyira felelsz a kapcsolat alakulásáért, mint ő! Akkor is, ha -látszólag- Te vagy a szenvedő fél. Megcsaltak,elhagytak,stb. Nem véletlenül történt ez meg. Te is szegelted a kapcsolat koporsóját, nem csak akkor, ha mint domina szerepeltél a kapcsolatban, hanem akkor is, ha a mártírt játszottad.

A gyerekkel való kapcsolattartást igenis segítsd elő! Ha már nem láthatja minden nap az apját, tedd lehetővé, hogy annyi időt töltsenek együtt, amennyit csak tudnak! 

Ne irigyeld az élményeiket! Örülj annak, ha a gyereked is boldog, mert apával elment kirándulni/ cirkuszba/moziba...etc.

Ha már -elméletileg- annyira szereted a gyerekedet, nem az a fontos, hogy Ő jól érezze magát?:-)

Szerintem de.

Egy általam látogatott oldalon szóba került Erőss Zsolt.

Amikor az eltűnése friss hír volt, már akkor is elszomorító volt látni, ahogyan -többségében nők- bíráják, mondván, csak saját maga érdekelte, azért ment és azt, egy családos ember ne kockáztasson.

A férfiaknak vannak álmaik. Ha megkérdezünk egy kisfiút, mi szeretne lenni, szinte kizárólag olyan foglalkozásokat említ, ami veszélyes,kalandos, életmentő.

Felnőttként kevesen maradnak meg az eredeti elképzeléseiknél, de a teremtés, újítás majd' mindenkinél megmarad,mint cél. Szinte mindegy mi, csak valamire büszke lehessen, hasznosnak érezhesse magát.Legyen az akár "csak" egy házépítés, egy család fenntartása, egy eszköz praktikussá tétele, a pénz teremtése, egy különleges polc, vagy kerítés, bármi. Csak Ő legyen a megalkotója.

Nekünk nőknek - általában véve- mások a céljaink. "Csak" a család, gyerekek, otthon.

El kellene nőiesíteni a férfiakat, rájuk erőltetni a mi céljainkat? Csak mert vannak álmai, tervei,céljai, ez nem jelenti azt, hogy neki nem fontos a család.

Megfelelőbb lenne, ha mi szabnánk meg nekik, mit dolgozzanak, mikor, mennyiért, mit tegyenek a szabadidejükben, miről gondolkozhassanak, álmodhassanak, stb.?

Ettől fel tudnánk rájuk nézni? Biztos vagyok benne,hogy nem.

Nem töltene el büszkeséggel minket, ha a mi társunk nevéhez fűződne valaminek a feltalálása, meghódítása, egy vállalkozás felépítése és működtetése, vagy az, hogy olyan kerítést alkotott, amiről mások elismerően nyilatkoznak?

Ne akadályozzuk őket a céljaikban, ne várjuk el, hogy lemondjanak az álmaikról, csak mert nekünk nem tetszik, hogy nem ülnek a szoknyánk mellett!

Annál többet nem tudsz adni egy férfinak , ha nem rabosítod. Ha melletted szabadon dolgozhat a céljai elérésén, nem hátráltatod, hanem támogatod.

Ne hidd, hogy Te kevésbé fontos vagy, ha mellette állsz! Ne úgy fordítsd, hogy nem számítasz, mert mással tölti az idejét! Nagyon is számítasz. Egy férfinak hatalmas erőt tud adni, ha tudja, a nő, a társa, ott van mellette minden körülmények között. Nem ellened dolgozik, hanem érted is.

A szerelem/szeretet nem abból áll, hogy elveszünk. Időt, lehetőséget, baráti kört. A szeretet lényege az adás. Tudsz -e adni? Tudod -e azt mondani, tedd, ahogy jónak látod, azt, hogy : csináld?!

Csak nézz körül! Mit látsz a környezeted kapcsolataiban? Hány boldog embert? Hány párt látsz, ahol nem az elvárások, számonkérések dominálnak? (Sajnos azt kell mondjam, női részről elsősorban.) Hány párt látsz, ahol támogatják egymást, nem várják el, hogy bárki is lemondjon az álmairól, szeretett tevékenységéről?

Nem hiszem,hogy sokat tudnál említeni.

Pedig ez az egyik alap. Ha nem tudsz adni,elfogadni, csak kérsz és elvársz, nem lesz hosszú és boldog a kapcsolatod.

Ezt szeretnéd?

Tetszik, nem tetszik, nem tudunk "normálisan" kommunikálni.

Nem kérünk, hanem követelünk, vagy számonkérünk.

Ezzel nemhogy a férfiaknál nem járunk eredménnyel, hanem senkinél, semmiféle kapcsolatban.

A "normális" kommunikáció- hivatalos nevén erőszakmentes kommunikáció- alapja véleményem szerint a megfelelő önértékelés és a tolerancia.

Ha néhány szóval kellene kifejeznem, hogyan csináld, azt mondanám: képzeld magad a másik helyébe! Neked hogyan esne az a hangnem, amit használsz?

Ha ezt az egy gondolatot megjegyzed, a bejegyzésem további része csak szócséplés.

Próbáld meg nagyon-nagyon megtanulni! Ha kell, használd mantraként! Meg lehet tanulni ezt is, mint sok mást, csupán gyakorlás kérdése.

Ha eredményt akarsz elérni, tartsd szem előtt azt, sosem jó, ha egyik fél vesztesnek érzi magát! Akkor kommunikálsz jól, ha mindketten győztesen szálltok ki a beszélgetésből.

Semmiféle extra tudomány nem kell ennek elsajátításához, csak egy kicsit elgondolkodni.

A hétköznapi életben általában nem kérünk( szépen), hanem reklamálunk. Nem azt közöljük, mit érzünk azzal a helyzettel kapcsolatban, hanem a másikra mutogatunk hibásként,felelősként.

A helyzetek kezelésének többféle  módja van:

1. mi akarunk győzni mindenáron, figyelmen kívül hagyva a másik álláspontját.

2. megadjuk magunkat, alávetjük a másik igazának (figyelmen kívül hagyva a saját érzéseinket,vágyainkat).

Ez a két megoldási  mód abszolút nem jó, hisz egyik fél vesztes marad.

Létezik még a konfliktuskerülés, aminek oka lehet nem megfelelő önértékelés, de előfordulhat az is, akkor éppen nincs energiánk ezzel a helyzettel foglalkozni.

A legjobb megoldás a kompromisszumkeresés.

Nincs olyan helyzet, vitás helyzet, amit ne lehetne megoldani. Nincs. Ne is próbálj keresni! A megoldás nem az, hogy homokba dugjuk a fejünket, mert akkor csak gyűlik a probléma és ha tele a pohár, sokszor már visszafordíthatatlan a folyamat.

Meg kell beszélni a problémákat.

De nem mindegy,hogyan.:-)

Lévén itt a férfiakról-nőkről van szó, maradjunk ezeknél a helyzeteknél!

Egy férfinak - hacsak egy mód van rá- , ne mondd,hogy : beszélnem kell veled, meg kell beszélnünk, etc! Ha így kezded, eleve sokkal kisebb az esély arra, hogy meg tudd beszélni.Ha egy férfi ezeket a szavakat meghallja, hidegrázást kap, mert tudja - jogosan tudja-, nem beszélgetés következik, hanem raport.

Keress olyan alkalmat, amikor látod, hogy nyugodt, nem rohan sehová és "csak" beszélgess! 

Ha nincsenek nagyobb problémák, ha a férfit férfinak tekintetted előtte is, nem fog elzárkózni. Akkor kíváncsi rád. Akkor jót és adni akar.

A mondandód lényege az legyen : rosszul esik, ha..., szomorúvá tesz..., aggódtam.... Ne az: tegnap már megint későn jöttél haza!

Ha meg akarod kérni valamire, ne kisregényként add elő, körülírva!

A kérésed legyen pozitív hangvételű, konkrét és legyen benne a lehetőség mind az elfogadásra, mind az elutasításra, anélkül, hogy bármelyiktekben is rossz érzéseket keltene.

Gondolj arra, egy másik emberről van szó. Miért kellene olyasmit tennie, amit nem szívesen tesz meg? Nincs joga talán nemet mondani?

Ha szeretnél elmenni valahová, ne azt mondd: mi sosem megyünk sehová, mikor viszel el...?

Egyszerűen mondd azt: szeretnék elmenni Veled. Vagy azt: lenne kedved...?

Ezekben a formákban nincs elvárás és nyitva hagyod a lehetőséget a választásra.

Ha esetleg nemet mond abban a pillanatban, nehogy elkezdj hisztizni, ajtót csapkodni! Miért ne lenne joga ahhoz, hogy ne legyen kedve? Milyen tragédia történik, ha nem kel azonnal útra?

Ha nincs kedve, majd lesz máskor.

Ha neked nincs kedved valamihez, Te sem lejtesz örömtáncot, ha rá akarnak kényszeríteni,nemde?

Summa summarum: ne tégy, ne mondj olyat, ami neked is rosszul esne, benned is rossz érzéseket keltene!