Nőkovács

Azoktól, akik olvasnak.:-)

Fogok írni, de nagyon sok az elfoglaltságom, sajnos erre most nincs időm.

Ezt dr. Almási Kitti írta.

Gondold át,fogadd meg!

Nem vagy társ, ha ebben a formában elárulod a párod.

Sajnos, ránk , nőkre jellemző inkább a barátnőkkel való ki- és megbeszélés.

Tiszteld a párod annyira,hogy nem teszed ezt!

Ha mégis, az már nem kapcsolat!

"A párkapcsolati lojalitás témája kapcsán Popper Péter úgy fogalmazott, hogy nem ülne le egy asztalhoz olyan emberekkel, akik a társával nem ülnének le szívesen. Ezt nagyon fontos alapelvnek tekintem. Addig érzem, hogy a társam a társam, amíg kiáll mellettem, szolidáris és lojális velem. Ha belemegy olyan beszélgetésekbe, ahol engem leértékelnek, vagy jóban van olyan emberekkel, akik engem elutasítanak, és ez őt nem bántja, akkor ez azt jelenti, hogy bizonyos értelemben cserben hagyott. Őt mindig olyan meggyőződéssel képviselem, mint saját magamat, tehát ha valahol bántják, kibeszélik, nem látják szívesen, akkor úgy érzem, mintha engem sértettek volna meg. Ilyen értelemben úgy viszonyulok hozzá, ahogy a szüleimhez és a gyerekeimhez: természetesen megengedhetem magamnak, hogy negatív érzéseim is legyenek velük kapcsolatban, megláthatok bennük gyengeséget, veszekedhetek velük, de azt nem tűrhetem el, hogy más becsmérlően nyilatkozzon róluk, mert ha őket megtámadták, azzal engem is megtámadtak, és még fájóbb az érzés, ha közben nincsenek is jelen, így védtelenek. Számomra az jelenti a szövetséget, ha egy férfivel kölcsönösen így tudunk érezni egymás iránt. Nagyon veszélyeztető a kapcsolatra nézve, amikor barátok, barátnők egymás között kínos történeteket mesélnek a partnerükről, gyakran lesajnáló hangsúllyal, minősítgetve vagy kinevetve őt, miközben velük élnek. Ha ezt valaki meg tudja tenni a társával, az (már) nem szövetség. Hangsúlyozom, nem arról van szó, hogy a társam minden megnyilvánulásával egyet kell értenem, vagy hogy egy párkapcsolati problémát, dilemmát nem oszthatok meg egy barátommal. Szó sincs róla. De akit szeretek, azt nem járathatom le mások előtt." Dr. Almási Kitti

Mivel a főzési hajlandóság lassan katasztrofális lesz, elindítottam egy blogot, melynek célja, hogy azoknak a hölgyeknek, akik nem tudnak főzni, de szeretnének megtanulni, illetve azoknak a férfiaknak, akik szeretnének, vagy rá vannak kényszerülve, segítsek egy kicsit.

Tudom, számtalan weboldal és szakácskönyv van, ennek ellenére mégis ott tartunk főzésileg, ahol.

Jómagam közel 30 éve főzök, egyik hobbim is.

A blogban az alapokat szeretném megmutatni, hisz nem olyan ördöngösség,mint sokan hiszik, illetve nem is mindig fél napos munka.

Nem használok pontos mértékegységeket, én sem úgy főzök, egy kb. arányt írok le, amit mindenki változtathat ízlése szerint. 

A recepteknél igyekszem a főzés közben felmerülő praktikákra is kitérni.

Megpróbálom a kezdők számára is érthetően megfogalmazni a teendőket.

Nem ígérek napi rendszerességgel bejegyzést, de igyekszem, ahogy időm engedi.:-)

Ha valami kérdés merül fel, szívesen válaszolok.

A fő profil a magyaros ételek, de megmutatok néhány olaszost és kínait is menet közben.:-)

Nőkovács-gasztro

Nem győzöm eleget mondani különböző internetes felületeken, figyelj oda a megnyilvánulásaidra!

Ne használj trágár szavakat, ne ezzel akarj kitűnni!

Hidd el, hogy ez taszító a férfiak számára(is)!

Az életben sem vonzó, ha egy nő trágár, de amikor egy weboldalon, ahol -elméletileg- partnerkeresési céllal van, ír útszéli stílusban, akkor biztos lehet abban, hogy valamirevaló ember nem fog vele szóba állni.Ugyanez vonatkozik a facebookos megnyilvánulásaidra,megosztásaidra is.

Persze az interneten is - csakúgy,mint az életben- vannak kocsmahuszár "férfiak", akik szintén úgy káromkodnak, mint egy kocsis, mégis van rajongótáboruk.Tehát akár egymásra is találhat a két hasonló karakterű ember.

A dolog pikantériája viszont az, ezek a káromkodó "hölgyek" igen magasra teszik a mércét, mérföldes elvárásaik vannak a férfinemet illetően.

Mégis milyen alapon, amikor ők magunk sem különbek, mint akiket kizárnak az ismerkedésből?

A neten nem látja senki,milyen ember vagy. Csak az írásaidból ismer meg. Ha azt látja, nem tudsz írásban sem kulturált módon viselkedni, nem fogja megkockáztatni, hogy lejárasd mások - barátok, család- előtt.

Ezen kívül a trágárság utal az önuralom hiányára. Ha szembekerülsz egy stresszhelyzettel és csak így tudod lereagálni,szintén nem leszel kelendő.

Szerinted hiányzik egyetlen embernek is egy fúria otthon?

Tessék megtanulni viselkedni és konfliktust kezelni! Az interneten is.

Persze nem kötelező.Akár lehetsz egy weboldal dinoszaurusza is, mert az leszel, ha nem változtatsz.

Egy trágár dinoszaurusz. A weboldal őskövülete.

Ha nagyon nem megy a helyzet kezelése, inkább kapcsold ki a gépet, szellőztesd ki a fejed, higgadj le!

Kezdetben.

Ha már ez megy, előbb-utóbb menni fog a stresszkezelés is ott helyben.:-) És megtanulod az önuralmat.

Nem azért van szükség a kulturált viselkedésre, hogy másoknak megfelelj, saját magaddal szemben legyél ebben is igényes!

Ugyan nem karácsonyi a téma, talán csak annyiban kapcsolódik a Karácsonyhoz, sokan vannak egyedül, sokféle okokból, pl. félelmek miatt.

Ez a fajta félelem, amiről írok, nem csak a nők sajátossága, igaz ugyan, hogy a nők - hamarabb- kimondják ezt is, mint a férfiak.

Az egzisztenciális félelemre gondolok.

Sok esetben olvasom női íróktól, rendezetlen egzisztenciával rendelkező férfi szóba sem jöhet.

Csak azt felejtik el, a férfiak rendezetlen egzisztenciájának sokszor a válás az oka. Hogy mindent (majdnem mindent) ott hagytak a gyerekeiknek, exfeleségüknek. Esetleg olyanoknak is, akik kizáró tényezőként kezelik a vagyon hiányát.:-)

Nem tartom szerencsésnek, ha valakit egy pillanatnyi állapot miatt ítélünk meg, anélkül , hogy ezen a tényezőn kívül bármit is tudnánk róla. Bármilyen ember lehet. Lehet, tele van ambícióval és akár egy rövid idő alatt rendeződik az anyagi helyzete.

Nem megyünk bele ilyen emberrel kapcsolatba, mert féltjük, amit elértünk és féltjük a gyerekeink örökségét. Általában a  30as évek után már valamit fel tudunk mutatni. Saját munkánkból és/vagy örököltünk.

Kizárunk embereket, mert rosszabb helyzetben vannak jelenleg, mint mi, holott erre az aggályunkra is lehet megoldást találni.

A vagyonszerződést.

Nem várható el senkitől, hogy szüleink  és saját munkánk eredményéről lemondjunk egy akkorra már idegenné vált ember kedvéért.

Sem mi, sem a felmenőink nem azért dolgoztak, hogy egy idegen elvigye.

Mi nők, válás esetén előszeretettel viszünk el anyagi javakat,ronda módon harcolunk olyanért, ami nem illet meg minket.

A vagyonszerződés teljesen normális és elvárható lenne minden kapcsolatban, hisz nem tudjuk, mit hoz a jövő.

Ha mi vagyunk rosszabb anyagi helyzetben, akkor is és talán akkor még inkább nekünk kellene ezt felvetni.

Vagy nem az embert találjuk vonzónak, hanem a körülményeit? Vagyunk annyira számítóak, hogy bekalkuláljuk, válás esetén mit szakíthatunk le a másikról?

Én azt gondolom, ha valaki egy ilyen szerződés felvetése miatt már csak a száját is húzza, attól nem sok jó várható, ha a kapcsolat megromlik.

Természetesen az, hogy együtt mit érünk el, más kategória, de szerződésbe ez is foglalható.

Ezen is gondolkozz el, ha kapcsolatot szeretnél és mielőtt megítélsz más embert, illetve azon, mindenre lehet megoldást találni ( félelmek ellen is), ha egy kicsit racionálisan gondolkozol.:-)

Ennek nincs más oka, csak az, tele vagy elvárásokkal, el nem fogadással, egyszóval: túlságosan önző vagy.

Azért írtam úgy, túlságosan, mert egy egészséges "önzés" kell. Nem vagy köteles csinálni valamit, ami nem jó Neked. Ha nem jó, változtass, vagy vess neki véget!

A túlzott önzést megmutatom,hogy értem. Szerintem teljesen logikus.

Önzés:

A gyerekeddel kapcsolatban: bár mint szülő, köteles vagy a legjobb tudásod szerint nevelni a gyerekedet, embert faragni belőle, de sokszor elfelejted, ő nem a tulajdonod. Csalódott vagy, mert nem azt és nem úgy tesz, ahogyan Te elvárod. Orvost akarsz belőle faragni, holott ő "csak" az autószereléshez ért és azt is szereti. Saját be nem teljesült álmaidat akarod rákényszeríteni. Vedd tudomásul, ő egy külön személyiség, saját képességekkel, teljesen felesleges tépni a hajadat amiatt, hogy a saját útját akarja járni! Majd megtapasztal dolgokat. És akkor még mindig dönthet akárhogyan. A tinédzser kor egy külön történet, az útkeresés, lázadás időszaka, ha naponta idegrohamot kapsz sem tudod visszafogni. Ahhoz már egészen kicsi korában kellett volna példát mutatni, hogy csökkentsd a tinikori problémák számát. Te csak terelgesd finoman, legyél ott, de fogadd el, hogy ő nem te vagy!

Idős szülő: sajnos gyakran fordul elő, hogy idős szülőnk egészségi állapota megromlik, fekvőbeteg lesz, vagy pszichés problémái lesznek. Ez óriási lelki  és fizikai terhet ró a családra. Sokszor kaphatunk dührohamot miatta, vagy leszünk elkeseredettek.

Egy kérdést mérlegelj! Vajon mit segít az rajta és rajtad, ha mérges vagy, vagy lelkileg padlóra kerülsz?

Ebben az esetben azt vedd tudomásul, ő erre képes! Gondolj vissza arra, milyen volt fiatalabb korában! Szerinted, ha képes lenne ugyanúgy közlekedni,viselkedni, gondolkodni, nem úgy tenné? Ki szeretne folyamatosan ágyban feküdni, másokra támaszkodni, vagy marhaságokat csinálni?

Elvársz tőle valamiket, holott NEM KÉPES MÁST PRODUKÁLNI, csak ennyit!

Nem azért nem viselkedik és él "normálisan" , hogy téged bosszantson!

Kapcsolat: a kapcsolatokat illetően ugyanezeket tudom mondani. Szinte kizárólag arra figyelsz, mit szeretnél te és hogyan szeretnéd. Nem érted meg azt, hogy ahány ember annyi viselkedési mód, értékrend, tapasztalat, szeretetfajta. Elvárod, hogy úgy szeressen, ahogy te szeretnéd, pontosabban, amilyen szeretetmódot te ismersz. Nagy valószínűséggel nem fogja azt produkálni, hisz mást tanult, máshogy élt, mint Te. Egyedül arra érdemes törekedni- de arra nagyon- nagyjából hasonló értékrendet valljon, ellenkező esetben komoly problémák lesznek. Mert ugyan ha nagyon szeretne - megfelelni neked- ,átmenetileg magára húzhat neki természetellenes viselkedési mintákat, de ez már egy kényszer, nem természetesség.

Summa summarum: Hidd el és nagyon vésd az eszedbe, mindenki azt tudja adni, amit tud. Arra képes, amire. Nem másra, nem többre. Csalódni csak akkor fogsz, ha elvársz! És persze evidens, hogy akkor leszel boldogtalan is.

Talán hihetetlen, de a férfiak sok esetben ugyanúgy elégedetlenek külsejükkel, eredményeikkel, mint mi.

Őket ugyanúgy frusztrálhatják, keseríthetik el a média által sugallt ideálok, milyennek kell lennie egy tökéletes férfinak.

Frusztrálhatja őket a magasságuk, a hajuk mennyisége, a pocakjuk, a szőrzetük, hogy szemüvegesek, hogy épp padlón vannak és persze kihagyhatatlan az, ami a nadrág alatt van.:-) Megfelel- e, tud-e örömet szerezni, etc.

Egyáltalában, amilyen elvárásokat támaszt feléjük a média és a nők, rengeteg férfi aggódik, megfelel- e és értékeli magát alul, vagy semmire sem.

Állandó jelleggel piszkáljuk, minősítjük őket az adottságaik miatt, a tetteik miatt, alapjában véve női feladat elvégzésével.

Megjegyzem: megnézném , melyik nő örülne annak, ha a párja reklamálna, miért nem fúr fel egy polcot a falra-> ha már olyan fenenagy egyenjogúság van.

(Sokszor jut eszembe Bódi Margó egyik kijelentése( nem vagyok naprakész ezekben a témákban,  véletlenül láttam a cikket), ami nagy port vert fel, pedig én igazat adok neki. Azt találta mondani, nem tudna férfiként nézni a párjára, ha azt mosogatni látná. Töredelmesen bevallom, nekem sem lenne túlzottan vonzó látvány.Mert ez nem férfimunka. Nyilvánvaló, hogy a férfi is rákényszerül adott esetben( ha egyedül él), de ha már egy nő van mellette, akkor ez a tevékenység számomra nem vonzó.)

A férfiak ki vannak éhezve a törődésre, szeretetre. Egy részük képes emiatt belemenni akár lehetetlen kapcsolatokba is (ugyanúgy, mint mi). Bármit, mindent megtenne egy kis törődésért. Dacára annak, hogy esetleg semmit nem kap cserébe.

Tele vannak adni vágyással. És ezzel nagyon sok nő vissza is él.

Nyilvánvaló, hogy nagyon nehezen tudjuk, tudnánk helyrerakni egy férfi önértékelését, már csak azért is, mert szinte sosem beszélnek a lelki bajaikról, de talán visszavehetnénk egy keveset az elvárásainkból.

Például megválogathatnánk a szavainkat.

Tessék nekem megmondani, ki tehet arról pl, hogy nem 190 centire nőtt? És mert nem akkorára nőtt, már nem férfi és értéktelen?

Mit tetszene szólni, ha egy férfi kerek perec kijelentené, hogy nem nő, akinek nincs 120-as mellbősége?

Persze nem kell hogy bárki tetsszen, nem erről van szó. Mindenkinek van valami elképzelése arról, milyen típus a vonzó számára. De meg lehet ezt fogalmazni nem bántóan is, illetve sosem tudhatja az ember, nem -e az ideáljától eltérő külsejű férfiban van meg mindaz a belső tulajdonság, ami számára fontos.

Úgyhogy Hölgyek, próbáljuk meg az embert látni a másikban, nem folyamatosan reklamálni és ha már többet nem tehetünk, ne romboljuk még jobban senki önértékelését. Mert ettől Te nem leszel több. Sőt.

Szinte nincs olyan nő , aki elégedett lenne magával.

A kék szemű zöldet akar, a barna kéket, az alacsony magas akar lenni, a magas alacsony, a kis mellű nagyobbat akar, a nagy pedig kisebbet. Lehetne folytatni a sort,ami van, az szinte sosem jó.

Erre persze ráerősít a média. Folyamatos a nyomás rajtunk, így és így kell kinéznünk. Ennek nyilvánvaló a következménye, legtöbb esetben romlik az önértékelés.

Nem hiszem, hogy mindenáron engedni kell ennek a nyomásnak. Nem lehet ráhúzni az emberekre egy alkati sémát, ez a sikeres, hisz ahány ember, annyiféle szépségideál.

Nem értek egyet azzal a mondással: a csontokkal csak a kutyák játszanak - nem hiszem, hogy ezt magyarázni kellene, biztosan mindenki találkozott már ezzel. Vannak, akiknek a vékony nők szimpatikusak.

Azzal sem értek egyet, ha leszólják a kövéreket , mivel vannak olyan férfiak, akiknek kimondottan ez a testalkat az ideáljuk.

Túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a külsőségeknek.

Nem azt akarom ezzel mondani, legyünk igénytelenek, vagy ne figyeljünk az egészségünkre, szó sincs erről!

Ha nem vagyunk elégedettek magunkkal ezt ne azért tegyük,  mert meg akarunk felelni másnak! Abból indulj ki, jól érzed-e magad a bőrödben, vagy sem!

Ha nem, vannak módszerek, amivel tehetsz ellene.

Ha úgy ítéled meg, fogynod kellene, alakítsd át az étrendedet, mozogj! A fogyókúrához nem kellenek csodaszerek, én személy szerint nem is hiszek bennük, jobban bízom abban, hogy odafigyelek arra, mit, mikor és hogyan eszem. A testmozgás sem feltétlenül függ az anyagi lehetőségektől. Már egy rendszeres séta, lift helyett lépcsőzés is segít. Vagy az otthoni torna.

Nem hiszek a plasztikai műtétekben sem. Korántsem biztos, hogy tartós megelégedettséget okoz. Ezen kívül vannak lehetséges szövődményei, következményei, pl. egy mellplasztikánál az érzéketlenség is előfordulhat ( ha más nem is).

Plasztikai műtétekkel csak valóban kivételes esetekben tudok egyetérteni, amikor ténylegesen személyiségromboló az adottság. Ilyen esetekben valóban szükség lehet rá.

Aki mégis aláveti magát, ám tegye, de ettől nem biztos, hogy boldogabb lesz.

A külsőségeket illetve az azokkal kapcsolatos negatív gondolatokat részben logikai oldalról közelítem meg.

Kinézek valahogyan. Nem vagyok elégedett vele. Ha tudok, teszek ellene, ha életmódváltással nem tudok, akkor nem teszek.

Nem is aggódom amiatt, hogy tetszem-e vagy sem, mert ha aggódom, ha frusztrált vagyok, ha emiatt az önértékelésem a padlón van, változni fog az az adottságom?

Nem.Ezért semmi logikát nem látok az agyonaggódásban, hisz más eredménye nincs, csak az, elrontom a napjaimat, az életemet.

Az, ha egy ember elégedetlen magával, messziről lerí róla.

Olyan ez, mint amikor valaki arról panaszkodik, hogy ha nincs partnere, senki sem akar vele kapcsolatot, de amint van valakije, többen is jelentkeznének.

Persze. Mert teljesen más a kisugárzása.:-)

Ha ki tudsz békülni magaddal, majdhogynem mindegy, hogyan nézel ki, sugárzol és ez tesz vonzóvá a másik nem szemében.:-)

Ráadásul sokszor csak pitiáner "szépséghibákat" nagyítunk fel, olyan dolgokat, ami nem a férfiaknak nem tetszik, hanem saját magunknak!

Tanácsom ez esetre az: Logikusan gondold végig, mit tehetsz a vonzó külsőért ( "normális mértékben"), ha nem tehetsz, tudd, nyavalygástól nem fog változni semmi!:-)

Szeretnék gratulálni hozzá, hogy eljutottál az önértékelés arra a magas fokára, nem értékeled többre magad szexuális segédeszköznél.

Azt gondolod, ez a férfiak hibája? Tévedsz. Ez az, amit nyújtani tudsz, ennél több nem kell belőled.

Vajon miért? Valamit nem jól csinálsz,ha csak a szex kedvéért vannak veled.

Tévedsz, ha azt hiszed, a férfiaknak semmi más nem számít, csak a szex és az, kit milyen könnyen lehet megkapni.

Természetesen vannak férfiak ( csakúgy,mint nők) önértékelési problémákkal, akik a partnerek számától függően érzik magukat férfinak, de általánosságban ez a tézis nem igaz.

A férfinak nő kell, szexestől, mindenestől, olyan nő, akivel jól érzi magát, nem pedig egy segédeszköz.

Az okok, ami miatt kialakulhat egy nőben ez a fajta szemlélet.

A hozott családi- főként anyai- minta, a barátnők/kolléganők/ismerős nők befolyásolása, a rossz tapasztalatok. Utóbbiak természetesen visszavezethetők az anyamintára, más nők mintájára.

Mi nők, nagyon sokszor nem jól állunk a szexualitás kérdéséhez. Sok esetben fizetőeszközként használjuk.
( Nem véletlenül született az a mondás sem: a feleség a legdrágább kurva.)

Hiányunk van valamiben, legyen az társ, törődés, szeretet, ezért belemegyünk eleve lehetetlen kapcsolatokba is és ezért szexszel fizetünk. Ha a másikkal szembeni  elvárásaink nem teljesülnek, akkor rögvest előkapjuk az egyik legfőbb fegyverünket: te csak szexet akartál.

Társként, feleségként szintén jellemző, hogy visszaélünk a szexszel. Lesz szex, ha lemosod az ablakot, leviszed a szemetet (és számtalan egyéb tevékenyet lehetne sorolni), de biztosan nem lesz szex, ha nem úgy viselkedsz, ahogyan én szeretném.

A szexualitás nem fizetési forma. Tessék ezt megtanulni!

Tessék megtanulni, a férfiakat csak szexszel nem fogod tudni megfogni!

A szex csak egy szegmense - még ha nagyon fontos is- egy kapcsolatnak.

Tanuld meg, hogy a szexszel nem kegyet gyakorlunk, hanem adunk! Örömet, boldogságot, összetartozást, magunkat! Ha nem tudsz adni ezen a téren, csak fizetni, vagy elvárni, akkor valóban nem kellesz többre.

És ez nem más hibája, csakis a tied!

Ha ezt nem látod be, folytathatod továbbra is a másik nem szidalmazását, a mártírkodást, mint eddig.

Gondolkozz!

Ez az a dolog, ami nem létezik.

Előszeretettel gondolunk bele valamibe többet, mint ami és nyugtatjuk magunkat különféle magyarázatokkal.

Például azzal, a férfi tesztel.

Persze teszteljük egymást egy ismerkedés alatt, vagy kapcsolat elején, de ez többnyire nem tudatosan történik.

Minden egyes cselekményünk hat a kapcsolatra/ismerkedésre, akarva- akaratlan vizsgálgatjuk a határokat,meddig mehetünk el, mire mit és hogyan reagál a másik.

Ha ez tudatosan történik, ott megszűnik az odafigyelés.

Véleményem szerint ott inkább az önvédelem van a háttérben.

Nem az érzelmeinkre figyelünk, nem arra, adjunk, hanem arra, megfelel-e az az ember az elvárásainknak?

Tesz -e olyasvalamit, ami számunkra elfogadhatatlan, sértő, fájdalmas,etc.?

Nem arra utalok, hogy a józan ész helyett nézelődjünk a rózsaszín felhők közül. Evidens, hogy vannak paraméterek, amik a másik embert vonzóvá teszik. Nem feltétlenül a külsőségekre gondolok, hanem az érdeklődési kör, az értékrend, a dolgokhoz való hozzáállás. Ez persze egyénenként változik.

Ha ezeknél az alapoknál megvan a szimpátia, a vonzalom, akkor az ember meg akarja élni. Az életben.

Mivel egyre több időt töltünk az interneten, az ismerkedések nagy része is itt történik, a bejegyzéseim többsége is internetes tapasztalatokra, megfigyelésekre épül, igaz, minden esetben igazolja az élet ezeket a tapasztalatokat.

Az ismerkedésnek 2 alaptípusa van. A legtöbben a mielőbbi találkozást preferálják, mondván, az interneten mindenki azt állít magáról, amit akar, a valóság sokszor teljesen eltér a virtualitástól. Nagyon kevesen - velem együtt- gondolják úgy, egy picit szeretnék a másik embert megismerni, mielőtt továbbiakra is sok kerülne. Ennek előnyeit abban látom, hogy egy levelezésből sok minden kiderül. Ha igazán figyelsz a másikra, nem csak magaddal vagy elfoglalva. Kiderülnek közös pontok, érdeklődés, hobbi, le lehet szűrni a hangulatváltozásokat. Az interneten mindenki bátrabb, picit közelebb engedi a másikat a lelkéhez, mint az első találkozásnál. (Itt nem térek ki azokra, akik valótlan dolgokat állítanak az arctalanság mögé bújva, tisztában vagyok vele, hogy sokan vannak.)

Ha már a levelezésből az derül ki, nem hasonlóan látjuk a világot, nem egymást kiegészítő tulajdonságokkal rendelkezünk, nem sok esélyét látom egy tartósabb kapcsolat kialakulásának. Itt arra is figyelni kell, hogy mindkettőnket megkíméljük a kellemetlenségektől, várhatóan rossz élményektől. Értem ezt úgy, lehet a másik egy nagyon kedves ember, akár bizonygathatja is (anélkül is látható, ha egy kis ideig beszélgetünk vele), de magunkról tudjuk, nekünk nem ez a tulajdonság az elsődlegesen vonzó, ismerjük a saját személyiségünket, "erőnket" , tudjuk, hogy nagy eséllyel sérül a másik egy velünk való kapcsolatban,bármilyen kedves is legyen, csak azért, hogy valaki legyen mellettünk és pillanatnyi hiányérzetünket csillapítsa, ne menjünk bele vele a kapcsolatba!

Felelősséget már az első pillanatokban vállalni kell, magunkért, a másikért. Ha kell, mindkettőnket megóvni.

Amennyiben az alapvonzalom megvan, a hetekig, hónapokig tartó levelezgetés, találkozás elöl való kitérés, nem tesztelés, mint ahogyan sokszor értelmezzük.

Tessék tudomásul venni, ha egy férfi akar valamit, megteszi. Ha lehet, azonnal.

Minden más csak kitérés. Még ebben az esetben sem feltétlenül kell rosszra gondolni, lehet akár egészségi állapot, lelkiállapot, vagy bármi más körülmény, ami miatt odázza az életbeli kapcsolatot, de sosem tesztelés. Ez csak a mi magyarázatunk.

Nem kell emiatt sem kombinálni, egyszerűen tudni kell, valami miatt nem alkalmas vagy az idő, vagy maga a férfi, akkor és ott az igazi kapcsolatra. Nem kell emiatt degradáló véleményt formálni róla, ő is csak ember, jelenleg abban a (lelki) helyzetben van, viszont egy kis törődésre szüksége van, ezért teszi az interneten, amit.

Ne ítélkezzünk, nálunk nőknél is előfordul az ilyesmi!

A legrosszabbnak gondolom, ha ez történik, hogy megsértődünk, dühöngünk. Ugyan miért kellene megsértődnünk? Nem a másik látott bele többet -akkor- , hanem mi.Akire igazán dühösek lehetünk - ha már mindenáron dühöngeni akarunk- az csak saját magunk. Mi láttunk, mi éreztünk, mi akartunk. Csak a valóságot nem akartuk észrevenni.

Summa summarum: Nincs tesztelés. Ha a férfi akar valamit, megteszi. Ne magyarázzunk bele valamibe valamit, ami - még- nincs, vagy sosem lesz!

( velem is megtörtént:-)  )